Volt itt minden az elmúlt öthétben, de a mérleg nyelve talán mégis inkább a pozitív irányba billen.

Evés

A szoptatással a lányok 10 hetes korában felhagytunk. Ugye előtte volt 3 hét, amiről végülis az előző posztom is szólt, mikor 3-4 órákat aludtam 3-4 részletben, a kis tündérek meg végigordították az egész napot, ezért napközben sem igazán tudtam szoptatni. A táptól is bajuk volt, így vagy ötfélét végigpróbáltunk, mire megtaláltunk egy viszonylag jót. Volt két éjszaka, mikor anyukám meg a tesóm bevállalta az etetést, így aludhattam kétszer nyolc órát. Mindkét reggel azt vettem észre, hogy a mellem tök puha, már éjszaka sem telt meg, még annyira sem, mint eddig. Volt egy másik éjszaka, mikor meg arra ébredtem, hogy szivárog a tej, gyorsan elő is kaptam a fejőt. Egy teljes kanállal sikerült kipréselnem belőle. Ennek ellenére az esti, elalvás előtti szopikat megtartottam egy ideig, mert úgy gondoltam, az biztos nagyon jó a gyerekeknek, csak éppen a szoptatás után meg nem bírtam megetetni őket üvegből, mert ordítottak, így többször is elaludtak inkább vacsora nélkül, csak enni ne kelljen. Kiokoskodtam, hogy ez valószínűleg azért van, mert szopi közben csak levegőt nyelnek, és ha erre ráküldöm a tápszert, akkor az jól megcsikarja a hasukat. Így feladtam a szoptatást. 

Furcsa, mert míg tartott, úgy éreztem, ez annyira stresszes, hogy alig várom, hogy vége legyen, és mennyivel egyszerűbb lesz, ha már nem szoptatok. Ez mondjuk így is lett, az evések végre stresszmentessé váltak, én viszont időnként még most is elmorzsolok pár könnycseppet, hogy miért nem voltam kitartóbb, talán mégis ment volna ez, ha több energiát fektetek bele. Meg lelkiismeret-furdalásom van.

Alvás

Az éjszakai alvások maguktól lettek jobbak. Este ugyan volt, hogy egy órán keresztül ringattuk őket, mire elaludtak, de utána, ha álmukban éjfél körül megetettem őket, általában aludtak olyan fél ötig, majd egy idő után vissza is aludtak még olyan nyolcig, korábban ugye a hajnalt is ébren kellett velük tölteni. Az esti ringatások viszont kezdtek elharapódzni, egyre nehezebben aludtak el, ezért új módszert vezettem be: hagytam, hogy megnyugodjanak a karomban, majd még ébren betettem őket a kiságyba, énekeltem nekik, simogattam őket még egy picit, majd kijöttem a szobából. És elaludtak. Alig mertem elhinni! Aztán ezt bevezettem a nappali alvásokra is, így most már az is nagyjából nyomon követhető, hogy nappal mennyit és mikor alszanak, és kb. össze is lehet hangolni őket, ami azért nagy segítség. Ez tette például lehetővé, hogy megírjam ezt a posztot :)

Történt aztán, hogy elaludtam az éjfeles álometetést, és fél háromkor riadtam arra, hogy valaki nyüszög. Pánikhangulatban kirobogtam, gyorsan megcsináltam a kaját, bevittem, erre édesdeden aludtak mind a ketten. Najó, mondom akkor próbáljuk ki, meddig bírják kaja nélkül. Olyan fél óránként kellett kimennem hozzájuk, kicsit megsimogattam őket és simán visszaaludtak. Hajnali öt körül úgy ítéltem meg, hogy most már valószínűleg tényleg éhesek és nem fognak a simogatással visszaaludni, ezért megetettem őket. Az volt a furcsa, hogy még kevesebbet ettek, mintha éjfélkor is kaptak volna. És utána is simán visszaaludtak. Ez még csak egy pár napos sztori, szóval nem tudom, hosszú távon mennyire lesz ez jellemző, de akárhogy is nézem, megvan nekik a 6-8 óra egyben, nekem még nincs, de ez most nem zavar, lényeg, hogy haladunk.

Napközben

Manapság inkább ez okoz nehézséget. Hogy hogy szórakoztassam őket, mikor ébren vannak. Van ugye a játszószőnyeg, a hintázós pihenőszék, a zenélő forgó, néhány színes biszbasz és én. Ebből én vagyok az, aki 20 percig le tudom kötni őket a fahangú éneklésemmel, a többi 5-5 perc, vagy annyi sem. Még mindig sokat sírnak, de egyre többet mosolyognak is. Új elemként többször előfordult már az is, hogy minden átmenet nélkül behisztiztek, és vörös fejjel, hangtalanul "ordítottak" mindketten, hogy már attól féltem, menten elájulnak. Mikor először fordult elő ilyen, zokogva hívtam haza a férjemet egy üzleti tárgyalásról, a barátnőmet meg lelki támogatásért. Ő azt mondta, próbáljam meg őket egyszerre felvenni, én meg visszazokogtam, hogy dehát nem tudom őket egyszerre felvenni, aztán felvettem őket egyszerre és megnyugodtak. A kényszer tehát kifejlesztette bennem ezt a készséget is, ez is egy megnyugvás, egy eszköz a kezemben, hogy ha minden kötél szakad, akkor fel tudom őket venni egyszerre, és attól megnyugszanak. Az egy másik dolog, hogy amint a seggüket az ágy felé közelítem, újra rázendítenek, és hogy nehéz azért a két gyereket fél órán keresztül hurcibálni a lakásban, de néha muszáj. 

A sétákkal van még bajom. Egyedül nem nagyon merek velük elindulni. Mire megtanultam navigálni a vonatot, addigra pont megnőttek annyira, hogy megunják a mózest, és ordítanak. Nem túl kellemes két üvöltő gyerekkel sétálgatni, akik annyira be tudják magukat hergelni, hogy nem tudok velük mit kezdeni. Így próbálok magamnak mindig társaságot szerezni, a legtöbbet királylánnyal és a nagyon jófej nagyfiával sétálgatok, mert úgy azért jobban biztonságban érzem magam. Úgy döntöttem, kipróbálom az egymás melletti, teljesen és félig is dönthető babakocsit, hátha abban jobban elvannak, de valószínűleg ezen is csak az idő segít. Már meg is rendeltem a kocsit, egyelőre egy használt modellt választottam, a napokban talán meg is érkezik, és kipróbálhatom. Remélem, beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Van már egyébként segítségem is, heti egy nap egész napra jön a bébiszitter, én ekkor próbálom pótolni a háztartásban felhalmozódott lemaradásokat, ami persze lehetetlen, hiszen sokszor még így is én is kellek a gyerekek menedzseléséhez, de azért nagyon sokat jelent ez is. Ezen kívül az esti órákban szoktam még segítségre szorulni, ha a férjem nem tud hazaérni fürdetésre, mert ez az időszak egy katasztrófával ér fel, gondolom a hasfájás miatt, aminek úgy érzem, már soha nem lesz vége. 

Cuccok

Gondoltam írok még arról, hogy milyen segédeszközök mennyire vannak valóban a segítségemre, hátha ezzel segítek másoknak, és újdonsült ikresünknek, Sziebinek is :)

Mikrós gőzsterilizátor. Na, ez a kedvencem, nem tudnék nélküle élni. Főleg a tápszerezés miatt ugye folyamatos forgásban vannak a cumisüvegek, ha nekem ezeket mindig lábasban kéne kifőznöm, megőrülnék. Óriási segítség, állandó bevetésen van nálunk.

Bébiőr. Bár kicsi a lakásunk, és elvileg hallom őket, nagyon jó szolgálatot tesz, mert mégsem mindig hallom őket. Például ha elmegyek zuhanyozni, kimegyek az erkélyre, szól a tévé, akkor valószínűleg csak akkor jutnának el hozzám a hangok, mikor már kitört a botrány. Az is szuper, hogy ha nem akarok, nem hallok minden neszt és nyögdécselést, amitől mondjuk képtelen lennék aludni, de a panaszos síráskezdeményt már meghallom, így időben közbe tudok lépni. Ezzel, és a légzésfigyelővel teljes biztonságban érzem magam és a gyerekeket.

Cumisüveg-melegítő. Először a Banyák nem értették, minek ez nekem, hiszen ennek percek kellenek, mire megmelegíti a vizet, míg a mikró 20 másodperc alatt elintézi. De addig, amíg szoptattam, hatalmas segítség volt, hiszen a kajáltatás megkezdése előtt bekészítettem a két adag tápot (olyan modellt vettünk, amibe belefér a két kisebb cumisüveg egymásra rakva), és ha vége volt a szoptatásnak, nem kellett várni arra, hogy elkészítsem az aktuális adagot, hanem csak kivettem és már ehették is. Ráadásul melegen tartotta a második adagot is addig, míg a következő lányka sorra került. Arról nem is beszélve, hogy így nincs tele az amúgy is tele lévő konyha forró vizes lábasokkal, ami úgyis mindig kihűl, mire kéne. Tekintettel arra, hogy most már nem tudják megvárni, hogy a másik végezzen az evéssel - hacsak nem alszik az egyik versenyző - mindig egyszerre etetek. Most azt csinálom, hogy mikor vége az evésnek, azonnal előkészítem a következő adagot, kimérem a vizet, majd mikor úgy látom, hogy hamarosan enni fognak, mikróban megmelegítem a vizet, bekeverem a tápot, és berakom a melegítőbe, de kevesebb vizet teszek bele, így nem melegíti tovább, csak megfelelő hőmérsékleten tartja majdnem egy óráig. Ez is nagy segítség, mert általában nincs átmenet, ha éhesek, azonnal enni kell nekik adni, különben hatalmas ordítás a vége.

Elektromos bébihinta. Lehet nélküle élni, de néha szuper anyahelyettesítőként funkcionál, ha mindkettő gyereknek egyszerre van rám szüksége. Nem mindig válik be, de ha 5-ből 3-szor segít, már az is szuper.

Tápszeradagoló. Nagyon szeretem, mert szinte lehetetlen úgy kimenni sétálni, hogy visszaérjünk a következő etetésre, és ilyenkor séta közben kell megejteni a kaját, na meg utazás közben is nagy hasznát veszem. Mivel ketten vannak, egy hosszabb kiruccanáskor legalább négy adag tápra van szükségem, amit ha a népszerű poharakban mérek ki, akkor az négy pohár ugye, rengeteg plusz mosogatnivaló, sok helyet foglal, az adagolóban meg több adag is elfér egyszerre. Mostanában azt csinálom, hogy a vizet még itthon megmelegítem, jó forróra, így mire kell, pont megfelelő hőmérsékletűre hűl. De a következő beruházásom egy termosztáska lesz, az biztos :)

Babakocsi. Mint fentebb írtam, nem igazán szeretem. Oké, hogy elférek vele a keskeny járdán is, de például nem látom be vele az útkereszteződéseket, mert az eleje két méterrel előrébb van, mint én, és kábé életveszélyesnek érzem az elöl utazó gyerek szempontjából. Nem szeretem, mert billeg rajta a mózes, nagy és nehéz. Nem szeretem, mivel nem családi házban lakunk, a lakásba meg csak úgy fér be, ha minden használat után atomjaira szedem, ami nagyon sok idő, mikor két üvöltő párhónapos vár rám, és persze az összeszerelés is ennyi. Jó benne, hogy az autós hordozó rácsatlakoztatható, de nem vagyok benne biztos, hogy ez az előnye ellensúlyozza a hátrányait. De még nem próbáltam az egymás mellettit, úgyhogy kíváncsi vagyok, az hogy válik be. Lehet, hogy szükség van mind a kettőre, mert az egyik erre jó, a másik arra.

A gyerekek annyira gyönyörűek! :))) Már több mint öt kilót nyomnak, kezdenek gőgicsélni, nagyon ügyesen mozgásfejlődnek és tényleg egyre többet mosolyognak. Nagyon jól elvannak idegenek kezében is, sőt, imádják a vendégjárást és a nyüzsit, olyankor mindig a rózsaszín oldalukat mutatják, cukiskodnak, röhörésznek, flörtölnek, és senki nem érti, mit panaszkodok én, mikor az élet az ikrekkel csupa móka és kacagás!

Végülis, tényleg az  ;)

Leolib

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borsolyka 2012.09.27. 10:09:16

ehhh nőnek ezek a lányok! és mindjárt ovisok lesznek :D

Válasz erre 

teheneszet 2012.09.27. 15:39:41

jo volt olvasni :) egy percig se band a szoptatas abbahagyasat, egy kiegyensulyozottabb anyuka sokkal tobbet szamit szerintem :) remelem bevalik az uj babakocsi. A lanyok tenyleg gyonyoruek :)

Válasz erre 

devi1 2012.09.28. 11:07:35

Ne is mondd, Leolib, az enyém is mindig angyal, ha vendégek vannak :). Mindig mondom is, hogy hozzánk ne jöjjenek 1-2 órára, hanem inkább 3-4-re, hogy lássák a kevésbé napos oldalt is ;). Örülök, hogy többet tudsz pihenni, a múltkori poszt nagyon horror volt, el nem tudtam képzelni, hogy bírod...A hét elején én is kikészültem, többek között a szoptatás-nemalvás miatt, de azóta sikerült egy hosszabbat aludnom (az oltás nem várt előnye), most megint magamnál vagyok. És már számolom a heteket, mikor kezdhetem a hozzátáplálást (4. hónaptól tervezem), hátha azzal kiváltható lenne a hajnali etetés-altatás, és végre alhatnék hat órát egyben. De lehet, hogy ez hiú remény.
Sok szerencsét az új babakocsival!

Válasz erre 

pity pang 2012.09.28. 20:30:19

Azért nagyon ne lepődj ám meg, ha átalusszák az éjszakát. Az enyém hathetesen elkezdte átaludni, onnan nem engedtem visszaesni, azóta is átalussza evés nélkül, ha fel is kel, mert lázas vagy fogzik vagy vihar van vagy akármi, két jó szó, egy cumi és alszik tovább. Ő akkor egyébként kb. 4.30-4.40 kg volt.

Válasz erre 

Leolib 2012.10.03. 10:32:12

@teheneszet: Képzeld, bevált az új babakocsi! Összehasonlíthatatlanul könnyebb kezelni, mint a régit, csak ez meg olyan rozoga, hogy folyton befékez a hátsó kereke, de sebaj, inkább felkötöm majd a féket, nem veszek most egy harmadikat :D Sajnos mondjuk ezt a modellt jelenleg nem is lehet újonnan kapni.
@devi1: Én is két héten belül tervezem a hozzátáp elkezdését, nekünk a gyerekorvos is ezt tanácsolta. Eleinte eléggé ódzkodtam tőle, hogy ilyen korán, de aztán rájöttem, hogy szívesebben adnék nekik rendes kaját, mint a mesterséges tápot ilyen mennyiségben. Hogy etetsz éjszaka? Ébreszted, vagy kel magától? Mert ahogy írtam, nálunk is egy véletlen elalváson múlt, hogy átaludták az éjszakát.
@pity pang: Hát én azért meglepődtem, de ilyen meglepetések jöhetnek minden mennyiségben :)) És azóta már a 10 óra is megvolt egyben... Olyan nagyon ügyesek!!

Válasz erre 

devi1 2012.10.03. 12:35:46

@Leolib: Most nagyon irigyellek, 10 óra egyben! Csak így tovább!
Remélem, lassan nálunk is beköszönt az éjszakai alvás. Én a gyereket soha az alvásból még fel nem keltettem, ellenben ha ő kel, kb. 2 percen belül óriási arénát csap (éjjel is, nappal is), úgyhogy nem is kérdés, hogy menni kell etetni. Most pity pang módszerével próbálom hosszabbítani az éjszakákat, hát, meglátjuk...Mondjuk mi több sebből vérzünk jelenleg, nincs cumi és altatunk is. Ma éjjel megvolt a hat órám egyben, de valahogy már ez sem elég, kifáradtam, azt hiszem. Nekem meggyőződésem, hogy azért van az éjjeli evés, mert délutántól már nem elég a tej (kétóránként etetem, de mindig enne még). A férjem szerint hülyeség tápozni esténként, ha egyébként hízik. Egyszóval ezért várom annyira a hozzátáplálást, hátha attól jobban is alszik.

Válasz erre 

Leolib 2012.10.03. 15:21:44

@devi1: Hány kiló a kislányod, és mennyit alszik napközben?
Ha ez megnyugtat, a 10 óra egyben nem rám vonatkozik, hiszen én eleve legalább 2 órával később fekszem le, mint ők, és olyan hajnali 5-től 20-30 percenként kijárok hol az egyikhez, hol a másikhoz visszasimogatni, meg a tápot állandó készenlétben és megfelelő hőmérsékleten tartani. Szóval nekem "csak" olyan 5-6 óra alvás jut egyben, de már ez is ultrajó az elmúlt hónaphoz képest. És amúgy mi pitypang módszere? :)

Válasz erre 

Leolib 2012.10.03. 15:26:04

@devi1: Ja és a tápos babák szerintem is hamarabb és könnyebben alusszák át az éjszakát, mint az anyatejesek, bár mondanom sem kell, hogy mennyi kedves ismerős van körülöttem, akinek az anyatejes babája már 8 hetesen 6 órákat aludt egyben, és egyszerűen nem értették, hogy az enyémekkel "mi baj" lehet... Khm. Na, ezekkel nem kell foglalkozni, te se tedd! És velem se foglalkozz, mert mindez nem az én érdemem, nem azért van, mert én valamit jól csináltam, vagy te valamit rosszul csinálsz. Arról nem is beszélve, hogy bármikor fordulhat a kocka. A hozzátáplálásról én is azt hallottam, hogy hozzásegít a nyugodtabb éjszakai alváshoz. Ha van tej és hízik a baba, valóban felesleges a tápszer, de a nyugodt éjszakákért cserébe meg talán mégiscsak megérhet egy próbát...

Válasz erre 

devi1 2012.10.04. 11:23:33

@Leolib: 5600 gramm most, napközben fél-egy órát alszik három alkalommal, vagy egy nagyot (2,5-3 órát). Nálunk ez a visszasimogatás soha nem működött, vagy alszik, és akkor nyugi van, vagy fent van és ordít, hogy foglalkozzanak vele :). Pitypang módszere, hogy ha fel is kel hamarabb, mint a napirendje szerint kellene, akkor ki kell vele húzni addig, amíg amúgy kelnie kellett volna. Csak az a baj, hogy az enyémet nehéz lekötni bármivel, ha ő enni akar, az éjszaka közepén meg talán még nehezebb lenne. Most még kicsivel több, mint két hét, míg három hónapos lesz, addig mindenképp csak szoptatnám, aztán meglátom, hogy hat rá a növekedési ugrás...
Ja, igen, én is "szeretem" azokat, akiknek a babája már az első naptól végigalussza az éjszakát :). De valahogy azok mindig második vagy harmadik gyerekek, lehet, hogy az inkább már szoktatás, vagy érzik, hogy anyuka úgysem bírna velük...

Válasz erre 

pity pang 2012.10.04. 21:59:16

Jaja, én húztam a dolgot, mindent csináltam vele, csak nem ettünk, míg nem jött el az idő. Nem volt egyszerű, mászkáltam itt vele éjszaka. Aztán volt egy időszak, mikor hajnalban felébredt, de ha hasra tettem, akkor visszaaludt. Ennek több feltétele is volt, például hamar kellett odaérni, mert teljesen éberen már csak zajjal együtt működött (a zaj mindig megnyugtatta), illetve óvatosan kellett megfordítani, mert ha kibillent, úgy érezte, gerincdobás áldozata és őrjöngött (érthető módon). Jókor, jól viszont édesdeden visszaaludt.
Aztán mikor elhagyta az utolsó, este 11 órai evését, akkor egy órával tovább, fél 8-ig aludt reggel (mai napig). Teljesen logikátlan következmény, mégis így volt.
Amikor először és másodszor átaludta az éjszakát, én úgy döntöttem, akkor vége az éjszakai evésnek, ott kb. 2-3 nap volt, amikor éjjel szenvedtem vele, és ezek közül is egy olyan volt, ami tényleg nehéz volt, de valahogy átszenvedtük (sírni nem hagytam, de azért nem egy fáklyás menet éjjel ugrabugrálni a házban a gyerekkel, hogy ne bőgjön, meg hintáztatni a hordozóban, stb), aztán többet nem kelt éjjel enni. Ha fel is ébredt, mert valami kínja volt, láthatóan eszébe se jutott az evés, mint opció.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: