Először is kaptok egy képet, lehet szörnyülködni a méreteken. Igen, ez tényleg még csak a huszonötödik hét.

Az elmúlt négy hét amúgy felért egy lelki és szellemi kiképzőtáborral, megpróbálom összefoglalni a történéseit.
Kezdve a pozitív stresszel, bulvárműsorosan: Pár hónapja még nem tudtam elképzelni, hogy hogyan fogok érezni, mikor már léteznek, de igazából még a testem részei, mikor már kézzel foghatóak, de valójában még sosem találkoztam velük és nem is ismerem őket. Nem tudtam elképzelni, így nem is voltak elvárásaim, bár azt nem gondoltam, hogy ennyire elementáris lesz. A kis buborékpukkanásokból és bökdösésekből ugyanis komoly jövés-menés és kommunikáció lett, amit a nap nagy részében érzek, és amitől a nap nagy részében olvadozok. Itt egy láb, ott egy könyök, összebújnak, szétválnak, kidugják valamelyik csontosabb-kerekebb testrészüket, reagálnak az érintésre (mindenkiére másképp), a külső ingerekre, lelkiállapotra, zenére, hangulatra, fényre, mindenre. Nekem ilyenkor repes a szívem, és ha nem lenne hozzám nőve, legszívesebben magamhoz ölelném a hasamat, de persze még inkább a gyerekeimet, csak a világért sem szeretném, ha azt hinnék, siettetem a nagy találkozást, maradjanak, nőjenek és boldogítsanak csak belülről még legalább három hónapig. Ami szintén furcsa, hogy az, hogy ketten vannak, egyáltalán nem okoz gondot, mármint a szeretésben. Kicsit sem érzem azt, hogy egy egység szeretetet kellene több felé osztanom, sőt, inkább megsokszorozódtak az ilyen jellegű energiáim, új kapuk nyíltak ki és még azokat is még jobban szeretem, akikért eddig is az életemet áldoztam volna. Persze fel vagyok rá készülve, hogy ezek a brutális érzelmek egy (vagy több) átmeneti időszakra alábbhagynak, vagy éppen az ellenkezőjébe csapnak át, és szülés után csak a nagy ürességgel találkozom majd, de bízom benne, hogy ha lesz is ilyen, maradandó károkat nem okoz majd sem bennem, sem másban, aki közel áll hozzám.
Hogy folytassam a drámai hangvételt, az ominózus vizsgába is majd' belepusztultam, és ezt minden túlzás nélkül tényleg így éltem meg. Hathetet szántam rá, az első két hétben napi 2-3 óra tanulással-ráhangolódással, a második két hétben napi 6-8 óra komoly tanulással, az utolsó két hétben pedig napi 14 óra masszív koncentrációval és színtiszta szenvedéssel. Ahhoz képest, hogy arra számítottam, hogy most sokkal könnyebb lesz, mint anno az egyetemen, soha ilyen rosszul nem viseltem a bezártságot, soha nem ment ennyire nehezen a memorizálás, a szó szerinti tanulás, soha ennyire nem fájt a hátam és a lábam, soha ennyit nem sírtam, ennyire még életemben nem izgultam és még soha ennyire nem akartam rágyújtani és leinni magam annyira, hogy semmit ne érezzek. A férjem új oldalamról ismerhetett meg, benne - mint utólag megtudtam - az anyukám próbálta tartani a lelket, hogy bííírd ki, mindjárt vége, már csak két hét - egy hét - pár nap, de tény, hogy voltak nehéz pillanatok a házasságunkban is ezidő alatt. Maga a vizsga is iszonyú küzdelem volt, de sikeresen túl vagyok rajta. A sors természetesen egy hároméves ikrekkel rendelkező lánnyal hozott össze egy vizsganapra, aki azt jótanácsolta, hogy még legalább egy vizsgát mindenképpen csináljak meg a gyerekek születése előtt, mert utána SOKKAL ROSSZABB lesz. Mondtam, hogy kizárt dolog, nem áldozok be a gyönyörű és így ebben a formában soha vissza nem térő kismamaságomból még két hónapot, rápihenek én erre egy jó nagyot, aztán majd egy-másfél év múlva veszek egy nagy levegőt és megcsinálom a maradékot is.
Az MR vizsgálat a vizsgát megelőző utolsó két hétre esett, nem tett jót ez sem. Négy röpke órát idegbetegeskedtem végig a váróban a jajmilesz-tanulnom kéne-de nem tudok-jajmilesz ha műteni is kell-kurvára tanulnom kellene, de nem tudok-basszus még a végén kiderül, hogy nagyobb a baj, mint gondoltam-mér nem bírok tanulni állapotok között vívódva, mire nagy nehezen megjelentek az ajtóban a leletemmel, miszerint nincs változás a hat évvel ezelőtti állapothoz képest, juhéj, megmaradok, műteni sem kell, és marad a császár. A nőgyógyászhoz is be kellett ugranom, szerencsére ott is minden rendben volt, akkorának mérte a Lányokat, amekkoráknak lenniük kell, a méhszájam is zárt, teljesen egészségesek vagyunk.
Mindezek után 5 napja úgy érzem, újjászülettem, észrevettem, hogy süt a nap, nyílnak a virágok, mosolyognak az emberek, úúúúúristen mekkora lett a hasam, menjünk 4D-re megint, vegyünk babakocsit, milyen ágyban fognak aludni a lányok, menjünk sétálni, masszíroztatni akarok, sorra látogatom ikszet, ipszilont és zét, egyszóval felszabadultam.
A húsvétot már ebben a felszabadult állapotban, családi körben töltöttem, és teljesen rezignált mosollyal az arcomon fogadtam a "húbazmeg mekkora hasad van, hova fog ez még nőni" és az "alig van hasad, nekem ennyi idős terhesen egy gyerekkel már kétszer ekkora volt", valamint a "jól meghíztál az arcod is rendesen ki van kerekedve" és a "neked csak a hasad nő, hogy fog így megnőni az a két gyerek, egyél rendesen" tartalmú megjegyzéseket is, valamint az összes többit is, ami a két végpont közötti skálán előfordult, mert előfordult minden és mindennek az ellenkezője is.
Úgyhogy jöhettek fát hasogatni, tartom a fájós hátam :)
leolib

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr774379769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

teheneszet 2012.04.10. 18:30:10

jo volt megint, foleg a husvetos bekezdes tetszett :) Es nagyon szep a hasad, tok karcsu vagy, szoval csak igy tovabb. A csaszart hanyadik hetre tervezik? Nekem a 39-tol volt csak nehez, de meg az sem volt annyira durva, bar ott csak egy gyerek volt (inkabb azert volt nehez mert irtora melegem volt).

macskavati 2012.04.10. 19:13:48

De jó, gratula a vizsgához :) Nagyon ügyes vagy, hogy ennyit tudtál koncentrálni. Nekem is volt terhesen 2 vizsgám, de azt nem is lehet egy lapon említeni a tieddel. És még azt is a pokolba kívántam, szóval riszpekt.
Ez a rész most annyira jó, amiben vagy, élvezd ki. A babakocsi, stb vásárlás is annyira szuper. Ha a gyerekemnek vásárolok, az legalább annyira jó, ha nem jobb, mint amikor magamnak.
A hasad továbbra is szép, ne törődj a hülyékkel.

teheneszet 2012.04.10. 19:45:05

Ja, ez a vasarlas tok igaz, es szules utan is megmarad :) Januarban alig vartam a leertekeleseket, legalabb ugyanakkora orom volt a gyereknek ruhakat nezni mint korabban magamnak. (Magamnak nem akarok venni semmit amig vissza nem fogyok. Hmmm, szoval lehet hogy sosem lesz uj cuccom?!)

modoc 2012.04.10. 20:06:47

Állati jól nézel ki! :-)

Leolib 2012.04.11. 08:19:33

Köszi mindenkinek!
Tehenészet, a császárt nem tudom, mikorra programozzák, gondolom ilyenkor még korai lenne belőni, majd 4-6 héttel a terminus előtt talán? Legközelebb majd megkérdezem az orvost, most még nem foglalkoztatott annyira a dolog.
Macskavati, igen, én is úgy érzem, hogy ez a legjobb időszak, most még minden tudok csinálni, de már letagadhatatlanul terhes vagyok, nem kell arra figyelnem, hogy lapos legyen a hasam ahhoz, hogy csinos legyek, elkezdhetem a gyerekeknek vásárlást is, ja és tanulnom sem kell :))

devi1 2012.04.11. 10:02:05

Gratulálok a vizsgához! Én is szerencsésen túlestem rajta múlt héten, és olyan jó élmény volt, hogy lehet, hogy elmegyek a következőre is júniusban. Most legalábbis ezt érzem, de azért nekem is elég feszülten telt az utolsó hét a vizsga előtt, és persze én is bőgtem, és aggódtam, hogy ne ártson meg a babának a stressz. Nekem is azt tanácsolták, hogy inkább most még egy vizsga, és akkor gyerek mellett már csak az utolsót kéne lenyomni. Figyu, nem lehet, hogy ugyanazokat a vizsgákat nyomjuk? ;))
Szóval mégegyszer gratulálok, és nekem nagyon tetszik a hasad, szerintem is csinos vagy. Rajtam még mindig nem nagyon látni elől, viszont a csípőm jól kiszélesedett, úgyhogy úgy nézek ki, mint E.T. a kis pocakjával és csapott vállaival :).

Leolib 2012.04.12. 08:22:00

@devi1: én a B részvizsgát csináltam meg, és te? :D

devi1 2012.04.12. 09:22:33

@Leolib: Ez óriási, akkor betaláltam, ugyanazt nyomjuk :). C)-vel kezdtem, de lehet, hogy még júniusban bepróbálkozok egy a)-val is. Mit gondolsz? ;)

Várjál-várjál, ha múlt héten voltál írásbelin is, akkor viszont találkoztunk...

Leolib 2012.04.12. 09:46:14

@devi1: le a kalappal, gratulálok én is, nekem a C a mumus! 2-án írásbeliztem..

devi1 2012.04.12. 10:17:17

@Leolib: Akkor megvagy, te voltál a feketehajú kismama barna ruhában :). Nekem nagy mázlim volt az írásbelin és szóbelin is, és mivel amúgy is ezzel foglalkozom részben, ez volt a legkisebb mumus ;). Ellenben a másik kettő ismeretlen vizek lesznek. No mindegy, belevágunk, legfeljebb halasztás lesz a vége...
Nahát, mennyi minden közös bennünk ;).

Leolib 2012.04.12. 10:24:29

@devi1: talált, süllyed, de ez így nem ér, tessék nekem privit írni a leo.lib.82kukac gémélre!

devi1 2012.04.12. 10:33:48

@Leolib: Oké, még ma menni fog ;).

devi1 2012.04.12. 16:25:20

@devi1: El is küldtem, remélem megkapod.
süti beállítások módosítása