2012.01.25. 09:14
Gyerekszáj III.
Anyáék franciaágyán szuper ugrálni. Minden este, lefekvés előtt kihagyhatatlan program számomra:) Persze olyankor hugi is ott szokott lenni, anya feladja rá az "alvós" ruhát, és sokszor rám szól, hogy vigyázzak, mert ráugrok hugira és baja lesz. Én azért csak ugrándozom tovább. Olykor labda vagyok és pattogok, de inkább csípőre tett kézzel ezt kántálom: Ugráljunk, mint a verebek, rajta gyerekek!
Egyszer anya is felállt az ágyra /már nem emlékszem, miért/, én meg azonnal rászóltam:
- Ne ugrálj itt, mert hugi leesik, és összetörik. Eltörik minden része.
Apának kevesebb türelme van, mint anyának, ezért aztán előfordul, hogy hamar megunja "heves" játékstílusomat. Olyankor szoktunk egymással vitatkozni.:-D Apa szokta azt is mondani, hogy kidob a kukába. /Na anya az lyen mondatokat nagyon utálja:(/ Egyszer aztán jól visszavágtam neki /szerintem:)/:
- Ne dobj ki a kukába, nem szabad! Mert akkor szemét leszek, és anyának nem lesz szép fia.
Szeretek kardozni. Mindig azt mondom anyának, hogy ha jönnek a szellemek meg a szörnyek, akkor mindet lekardozom. Szoktam meséket is kitalálni, amiket lelkesen elmondok anyának. Az egyiknek ez volt a vége:
- ...ellopták a kardját, és az baj volt. Ami baj, az baj.
- Igen, csodálatosan ügyes vagy- mondta anya.
- Ez így van- mondtam én.
Kaptam anyától egy remek kisszéket, olyat, amilyen a bölcsiben is van. Persze azóta mindig benne trónolok, evés, ivás, tv-zés is benne ülve megy csak. Hintázni is szoktam vele, olyankor anya mindig szól, hogy vigyázzak, felborulok, beütöm a fejem. Erre én: Dehogyis, anya, én felrepülök, és kitöröm ott a falat.
Anya nem emlékszik már, miről is beszélgettünk, de a lényeg az volt, hogy valamiben közös nevezőre jutottunk.
- Akkor egyetértesz, kisfiam? Annak örülök.
- Igen. De én sokat is értek.
- Menjünk már a doktor nénihez, mert nagyon beteg vagyok!
Tudni kell, hogy a doktor nénihez kizárólag azért megyek szívesen, mert kapok tőle matricát. A bölcsi miatt október óta már háromszor voltunk nála. Így zajlik egy-egy találkozás:
A váróban felettébb türelmetlen vagyok, folyton unszolom anyát, hogy menjünk már be a doktor nénihez. Mikor végre bejutunk, én köszönök /különösen akkor, ha anya szól, hogy kellene/, aztán egy szó nélkül felmászok a vizsgálóágyra, és nézek nagy bociszemekkel a doktor nénire, hogy na mi van, mire vár még :-D Doktor néni jön, kérdezi miért jöttünk.
- Hát van egy kis gondom.
- Mi a gondod?
- Rosszul van a torkom.
Következik a vizsgálat, majd leszállok az ágyról, anya öltöztet, doktor néni leül receptet írni, én pedig szorosan mellé állok. Doktor néni néz, néz, aztán csak megkérdezi, mit szeretnék.
- Hát matricát akarok!
-Ó, persze, ügyes voltál, adok matricát.
- Kettőt kérek!
Egy ideje egészen egyedül vetkőzöm. Valamelyik nap ez történt:
Levettem a kabátot, csizmát, kinti nadrágot. Egyik kedvenc pulcsim volt rajtam, macikkal az elején. Nem akartam levenni.
- Anya, nincs melegem ebben a pulcsiban, nem veszem le, most ebben vagyok boldog. A maci boldoggá tesz.
Délután sétálunk haza a bölcsiből anyával és hugival. Egyszer csak kérdezem:
- Anya, azt szabad mondani, hogy rohadék?
- Nem szabad, az csúnya szó. Kitől hallottad?
- Egy nénitől. Egy buta, gonosz vénasszony mondta.
Ha valami olyat csinálok, ami nem tetszik anyának:
- Miért csinálod ezt, kisfiam?
- Azért, mert kedvem van hozzá.
Naponta elhangzik a következő párbeszéd.
- Le akarok menni Andrishoz.
- Biztos? Lehet, hogy nincs itthon.
- Igen. Lemegyek, megnézem otthon van-e, aztán egy percenként visszajövök.
- Abbahagytam a hisztit.
- Jól tetted, örülök neki - mondta anya.
- Most akkor boldog vagy?
Este van, anya mosogat. Én játszom a nagyszobában, hugi alszik a másikban. Elkezd kiabálni, én megyek át hozzá rögtön. Jön anya is, és azt látja, hogy megpróbálom felemelni Pankát. A fejénél. A lábánál. A "közepénél". Ismét a lábánál. Ekkor észreveszem anyát, és kérdezem: Hogy kell megfogni ezt a gyereket?
Mostanában többször előfordult, hogy anyának nem tetsző dolgot csináltam. Olyankor anya mérges, és néha hangosan utasít rendre. Én nem szeretem, ha anya mérges rám, ezért ha ezt látom, máris mondom neki hízelegve: Te vagy az én anyukám. /Egy időben naponta többször összebújtunk, én mondtam ezt, anya pedig válaszolt: te meg az én drága nagyfiam. Ez olyan szeretgetősen megerősítő szöveg :-D/
Amikor nem nagyon akarok megenni valamit.
- Edd meg légyszíves a vacsorát.
- Nem akarom.
- Nem kell mindet megenni, de egyél belőle.
- Nem. Rágót /pudingot, csokit, cukrot.../ akarok enni.
- Csak vacsora után kaphatsz.
- Nem akarok vacsorázni.
- Ha eszel egy kicsit, utána adok rágót /cukrot.../.
- Egye fene, eszek egy kis vacsorát.
A lefekvés egy ideje nehezen megy. 10-kor még nem lehet ágyba rakni, és általában ha le is fekszem, 11 után alszom csak el. A mese után még beszélgetni akarok, de ha már azt sem lehet, bevetek egy újabb alvást halogató fegyvert:
- Anya, de még nem is ettem leveskét.
- Már vacsoráztál, levest amúgy is ebédkor ettél.
- De akkor éhen maradok. Akarok vacsorát enni.
kpkry
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.