29. hét

Szemfüles olvasók biztos kiszúrták, hogy míg legutóbb a 26. hét volt az én fejezetem, most ismét ugrottunk előre az időben jó sokat! :-) Hogy mi ennek az oka? Először is az, hogy megint elmulasztottam a múlt heti naplót, ejnye-bejnye… Igen ám, de akkor is csak még a 28. következne - gondolnánk, de a múlt heti 4D ultrahangon - mint eddig a 12. heti óta mindig - egy héttel idősebbnek mérték a babát, vagyis mégsem, mert az utolsó menstruáció dátuma szerint napra pontosan stimmelnek a mérési adatok. Nem stimmeltek viszont a 12. hétig, ameddig is egy héttel fiatalabbnak mérték, és minden adat - többek között a születésének várható ideje is - a megrövidült állapothoz lett kiszámolva. Hát ezt a nagy zűrzavart majd Máté maga fogja eloszlatni, amikor úgy dönt elindul kifelé.

No, de akkor mesélem is a 4D-t. A várakozásokkal ellentétben nem sok mindent tudtunk meg a kisfiunkról, még valójában azt sem, hogy fiú-e. Szorosan összeszorított combokkal feküdt ugyanis, a létező összes végtagját az arca elé pakolva. Hiába na, rejtőzködő alkat. És még szundikált is végig, szóval nem tudtuk kicsalni a pozíciójából, pedig az ultrahangos nővér kemény erőfeszítéseket tett erre, rendesen cibálta a pohomat, ami elég mulatságos látványt nyújtott. A méréseket el tudta végezni, úgyhogy legalább egy leletünk született arról, hogy a baba rendben van - még ha csilivili videóval és bájos arcfotókkal nem is gazdagodtunk.

Megvolt a rettegett terheléses vércukorvizsgálat, ami igazából arról szólt, hogy ki mennyire jó mixer. Ha nem kavargattuk elég gyorsan a cukros folyadékot, akkor összeállt egy hatalmas göbbé, amit aztán mint ló a kockacukrot kellett elrágcsálnunk, hát mondhatom üdítő egy élmény volt. A szigorú nővérek minden cukormorzsát fellegeltettek velünk, ami a pohár alján még ott figyelt, csak aztán lehetett menni sziesztázni a folyosóra. Azt vártam, hogy majd éhen fogok pusztulni, de a két deci cukros löttytől egész jól laktam, és a folyosói kanapé kényelmét élvezve emésztgettem a különleges reggelim. Az eredmény nem lett túl jó, igazából rossz sem, de nem sokon múlott, úgyhogy a dokim jobbnak látta megvonni tőlem az élet olyan apró örömeit, mint például a csoki, a túrórudi, és minden ilyesmi, ami egy kicsit feldobná a napomat.

Hogy miért kell feldobni a napomat? Mert javarészt még mindig úgy telik, hogy be kell menni a munkahelyre és ott agyhalottat játszani 8 órán keresztül a gép előtt. Túl sok munkát ugyanis már nem tudok magamból kifacsarni, ugyanis egyfolytában már a baba dolgok járnak a fejemben. Eszeveszetten bújom az online aukciós oldalakat és hol babaszoba, hol babakocsi lázban égek. Vagyis már annyira nem is, mert mindkettőt sikerült jó áron, szép állapotban beszerezni. Még sem a bútorokat, sem a kocsit nem hoztuk el, de megnyugtat a tudat, hogy gyűlnek a gyerkőc dolgai. Szoktam neki mesélni, hogy már van ám kocsija, meg ágya, ő pedig lelkesen rugdal az örömtől (hogy az anyja beszél hozzá).

Jó gyerek egyébként még mindig, és igen diszkrét, mert nem ficereg valami intenzíven, noha érzem, hogy van, létezik. A hasamat sem "növesztette meg" túl nagyra, egész szerény méretű, amit cseppet sem bánok. Egyelőre hízás ügyileg is rendben vagyok, plusz nyolc kilónál járok. Meglátjuk mi lesz a végén következő nagy hajrában. Még mindig farfekvéses, de remélem lassan rászánja magát a fordulásra, mert később esetleg  már túl nagy méretű lesz, és túl kicsi helye lesz a mutatványhoz.

A dokim még mindig szuper jófej, jövő hétvégére berendelt a kórházba, mert úgyis ügyeletes lesz, és rápillantunk a babára ultrahangon, utána pedig a férjemmel együtt körbevezet a szülőszobán és elmagyarázza mi micsoda, és beszélgetünk a szülésről. Nagyon várom, mint ahogy az összes vele való találkozást. Remélem a szülés is beigazolja majd, hogy jól döntöttem, amikor Ő lett a választott orvosom.

Közben egyre többször jut eszembe a szülés, részben a szülésfelkészítő tanfolyamoknak hála. Ott általában arról beszélgetünk miként zajlik majd a szülés, mi történik a babával a kórházi tartózkodás alatt, legközelebb pedig azt mondják majd el, hogy mik a teendőink amikor már hazavittük a picit.

Még mindig rengeteg volt mostanában az intézkedni való, a cég költözésének utózengéi, meg a végtörlesztés is ugye, ami egyébként úgy tűnik sínen van. Ami viszont a munkahelyet illeti, ott egyre kaotikusabb a helyzet, utódom még nincs és egyre valószínűbb, hogy csak a távozásom után foglalja el a posztját. Hát, ez van, nem én terveztem így. A főnökség kitűzött egy dátumot, jövő ilyenkor felülbírálják a forgalmunkat, és ha továbbra is a mostani szintet tartjuk, lehúzzuk a rolót. Úgy tűnik az utolsó előtti pillanatban ugrottam le a süllyedő hajóról. Már csak három hét és végre ezzel sem kell foglalkoznom, csak azzal, hogy felkészítsem a lakásunkat az új lakó érkezésére. Már alig várom, hogy fejest ugorjak ebbe a sokkal vonzóbb feladatba.

ui.: A terhestünetek valahogy mindig kimaradnak a naplómból, pedig rendesen színesítik a napjaimat, főként ami a derékfájásomat illeti. Van ugyanis egy pont, a keresztcsontom tájéka, ami - ha sokat ülök - úgy beáll, hogy utána nem bírok felkelni. Még itthon esik meg az ilyesmi addig nem gáz - bár a múltkor a vécére igyekeztem volna de nem mozdult a derekam, nem sokon múlt a szobatisztaságom - de amikor a jógán maradok ülve miközben a többiek már javában végzik az állógyakorlatokat, akkor az azért ciki. Főleg, hogy baromi nehezen viselem ezt a fájdalmat, és megijeszt a gondolat, hogy ez a szülési fájdalom kb. századrésze lehet. Ezen kívül még annyi tünetem van, hogy sokkal hamarabb elfáradok, mint ezelőtt, sőt ha gyors léptekkel loholok valahová akkor még rendesen be is szúr  hasam, éjjelente pedig 5 percig tart kikászálódni az ágyból pisilni, és az éjszakai forgolódást is nyugdíjas tempóban végzem. Beköszöntött a harmadik trimeszter.

Minta

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.