26. hét 

A legutóbb megjelent naplóm a 24. hetet írta le, de most úgy érzem léptetni kell egy héttel a naplót, mert folyton elmaradásban vagyok és sosem érem magam utol. Pedig holnap már a 27. hetet töltöm papírforma szerint. (Az ultrahang szerint pár nappal idősebb a kicsi, de ennek sok jelentősége úgy sincs.)
 
Tehát most megpróbálom összefoglalni, hogy az elmúlt hétben, azaz szám szerint a 26-on mi minden történt velünk. A munkahelyem új irodájába járogatok be immáron, ami még mindig nagyszerű a modernsége miatt, de egyre bizonyosabb, hogy átok ül rajta. A költözés során meghibásodott a számítógépem, ami a cégnél a legfontosabb gép volt. Minden fontos program arra volt telepítve, így ezektől is elbúcsúztunk. Van persze megoldás, új licenckódokat kell vásárolni, nem kevés pénzért. Talán a sok közül ez a legkisebb (bár költséges) baj. A selejtezés során fontos telepítő-cédék lettek az enyészeté, hál Istennek ez a baki nem az én lelkemen szárad, de persze kellőképpen idegesítő, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet. (Ti. hogy valaki nemes egyszerűséggel kigór a kukába ilyen fontos dolgokat…)
 
A legégetőbb probléma, hogy az ország legnagyobb telefonszolgáltatónak lassan két hét sem volt elég hogy beüzemelje a telefonvonalunkat, így nem csak az ügyfelek nem tudnak minket elérni, de a kintlévőségeinket - beleértve a fizetéseinket - sem tudjuk telefonvonal nélkül átutalni. Így jártunk… Minden nap veszekszünk kicsit perrel fenyegetőzve a szolgáltatóval, és bízunk abban, hogy a holnap sikert hoz. Eddig még nem jött be. Szerencsére internetünk van, így valahogy csak eltöltjük a napot, de a weboldalunk például nem működik a cég központjában történt szerverváltás miatt. Ők ránk, mi rájuk mutogatunk, és egymástól várjuk a hiba megoldását.
 
Mindeközben én és a másik kismama kolléganőm próbáljuk magunkat kivonni a dolgok alól, mert ezeken csak idegeskedni lehet, és az most nekünk nem jó. (Kérdem én, kinek jó?!) Szegény szerencsétlen nemterhes kollegina rohangál, mint a mérgezett egér, lassan hadban áll az egész világgal, de legalábbis a főnökséggel biztosan, és próbálja menteni a helyzetet, meg a céget. Nem lennék a helyében: én lassan kimenekülök a romok alól, de neki továbbra is itt kell helytállnia a fronton.
 
Közben egyre többet zakatol az agyam a beszerzéseken. Neten már huszonhatszor kiválasztottam a kiságyat, babakocsit, és nemsokára szintet lép a kapcsolatom a baba dolgokkal, ti. hogy személyesen is megnézem őket. J Remélem, hamarosan odáig is eljutok, hogy meg is rendeljem a cumókat. Babakocsi ügyben magasra tettem a lécet, ragaszkodom az átfordítható tolókarhoz, a maximum 10 kg-os súlyhoz, a merev mózeshez, a bolygósítható első kerekekhez, a lengéscsillapítóhoz és még ahhoz is, hogy később sportmódban is lehessen használni. Ja és mindez anyagilag ne haladja meg az általam megszabott keretet. Úgy tűnik találtam egy befutót, amivel hétvégén randizunk. A kiságyon kevesebbet agyaltam, ott csak az volt a feltétel, hogy méretileg beférjen a neki szánt helyre, és, hogy pelenkázóval egybeépített típus legyen. Aztán megtaláltam egy kék-fehér típust, és belezúgtam. Árban is megfelel. Egyébként is hol vagyok már attól, hogy óóó hát mindent úgyis elöröklünk, amit meg nem azt majd levadászom online aukción… Csak hát akkor még nem tudtam, hogy nekem akármilyen kiságy, és akármilyen babakocsi nem lesz jó… A férjem szerencsére toleráns, és valahol számított rá, hogy ez lesz a vége. Ismer, na. :-)
 
A vásárlást már nagyon óvatosan elkezdtem amúgy, de igazából nem is én, hanem a nagyszülők voltak azok, akik beszereztek pár ruhadarabot a picúrnak, amiket egész véletlenül én választottam ki. J Többet egyelőre nem merek, mert egyrészt hol van még február, másrészt hol van még a januári leárazás, és amúgy is meg kell várni mi mindent hoz a Jézuska a fa alá. Különben is szét akarok nézni még a turiban is, csak nehogy ebből is az legyen, hogy végül drága bababoltokban szerzek be mindent. Hiába van meg bennem a szándék, hogy olcsón szerezzek be cuccokat, az ilyesmi mindig csak másoknak megy, én valahogy elbukom félúton.
 
Szeretném megvárni a beszerzések előtt az egy hét múlva esedékes 4D ultrahangot is, elvégre a 20. hét óta senki nem erősített meg abban, hogy Máté tényleg fiú. Márpedig a kiságy és a babakocsi is kék, nem beszélve az eddig összevásárolt pasis rucikról. Úgyhogy fiam, ajánlom, hogy a kukacod a helyén legyen a jövő heti 4D ultrahangon, mert anyád már nagyon beleélte magát a dologba! :-)
 
Minta

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr973352277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása