2011.07.27. 08:31
Csak sárkány…
8.hét
Múlthéten arról írtam, hogy mennyire rosszul vagyok. Azóta sikeresen visszahíztam 1,5 kg-ot és már nem érzem magam annyira rosszul, hála a jó tanácsoknak,- amit ez úton is köszönök- és a sokszor kis evéseknek. De ha valaki nekem hónapokkal ezelőtt azt mondja, hogy reggelire zabkorpás kefírt fogok enni, majd ezt teljeskiörlésű abonettel fogom lefojtani, akkor konkrétan körberöhögtem volna… De most ez a helyzet. Nem mondanám, hogy finom és ízlik (mert mi izledhet egy mdf-lap rágcsálásában), de meghozom ezt az „áldozatot” Pötty(i) és persze a székletem miatt :-)
A héten csak és kizárólag sárkány voltam. Nem kis házisárkány, hanem igazi herripotteres hipogriff. Kifordultam önmagamból és egy türelmetlen, síkideg picsává váltam. Semmise volt jó, mindenben hibát találtam. Szegény Vőlegény csak kamillázik, próbálja maximális türelemmel és megértéssel fogadni a kitöréseimet, hisztijeimet. Bújja a szakirodalmat bőszen, ahol próbál választ találni arra, hogy vajh normális-e, hogy a cuki szexistennő menyasszonyából egy házisátán lett. Tűr, próbál türelemmel lenni, de néha nála is betelik a pohár, teljes joggal teszem hozzá csendben :-)
Munkahelyen megmondtam Vótférjnek, hogy mizu, önmagához képest jól fogadta, nem mutatja, de látom a szemén a pánikot, hogy mi lesz, hogy lesz. A beosztottak übercukik, mindenki óvna mindentől, de aztán hétvége felé leesett nekik a tantusz, hogy leginkább magamtól kellene megvédeni önmagamat. Mindenki katonás rendben és kussolással végzi a feladatát, nehogy robbanjak. Mert a héten többször robbantam, de akkorát, hogy valszeg a szomszéd kerületben is hallották, amint leüvöltöm a 2 kedvenc munkatársam fejét. Nem letoltam őket, hanem fröcsögve, magamból kifordulva üvöltöttem. Döbbent csend fogadta a megnyilvánulásomat, mert bár el tud szakadni nálam a cérna, de ez az eddigi letolásaimhoz képest egy hurrikánként csapott le és olyan döbbenetet okozott, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett :-) Persze nem volt igazam, nem gondoltam végig és számoltam át, ami miatt kiborultam, de egész egyszerűen nem bírtam uralkodni és irányítani az érzéseimet. Aztán természetesen bűnbánó képpel bocsánatot kértem, de azóta is lelkiismeret-furdalásom van, és ha csak rágondolok a hisztimre, máris elkap az az érzés, mint gyerekkoromba a Háromkívánságot nézve a tv előtt: ég a pofám cefetül.
És azt mondják az okosok, hogy ez még csak a kezdet?! Nem tudom elképzelni, hogy ennél tudnék idegesítőbb, türelmetlenebb és feszültebb lenni.
Dilidokim szabin, a többezer karakteres sms-re annyit válaszolt, hogy nyugi, ez belefér. Mibe fér ez bele? Mert se Vőlegénynek, se a barátaimnak és saját magamnak nem fér bele. Megtelt a pohár, elég. Vásároltam szakkönyveket, amik több száz oldalon taglalják a terhesség lélektanát. Azt írják ez normális, de könyörgöm, ha ez a normális, akkor milyen lesz az abnormális viselkedésem? És a legjobban az foglalkoztat, hogy mikor kapom vissza a saját jófej énem??? És mikor fogom a szexet kívánni, mert most csak egy férfi foglalkoztat, az pedig a nőgyógyászom, úgy várom a jövő héten esedékes találkozást, mint Vőlegénnyel az első randit :-)A másik nagy dolog ami történt velem, hogy ellátogattunk az ország másik végibe Crampus-fesztiválozni. Azt hittem, hogy elüldögélek a vizem mellett, barátokkal jókat fogunk beszélgetni, nevetgélni, majd lenézek a fesztiválra, meghallgatom a Quimbyt, aztán mindenki mosolyog, örül és boldog.
A valóság olyan távol lett ettől, mint makótól jeruzsálem:
Amint megérkeztünk Debrecenbe, megálltunk egy hipermarketnél alkoholért (amit vittünk 4 üveghez még kellett). Én a pia sor helyett a cuki rózsaszín újszülött esőkabátot nézegettem, majd muszáj volt ennem a parkolóban felállított bodegából egy sajtos-tejfölös lángost. Mint aki nem evett 2 hete, úgy estem neki, és olyan gyorsasággal fogyasztottam el, hogy mire kiértünk a parkolóból csak a tejföl a szám szélén és a két teli pofazacskóm árulkodott itt ételbűnözésről. Leparkoltunk barátoknál, akik már töltötték is az italokat, keverték a koktélokat. Nekem egy mentesvíz-lime mix lett. A sokadik ital után a hangulat a tetőfokára hágott, a beszélgetés igen magasröptű lett, olyannyira, hogy minden mondat után röhögő-görcsöt kaptak. Én meg sikítófrászt. Háromszor röhögtek ugyanazon, ami először télleg poén volt, de azért nem volt annyira jó, hogy még 2x rákontrázzunk… Mindenki ivott és cigizett, és én még soha életemben nem kívántam ennyire se az alkoholt, se a cigit. Mint valami rossz idült alkoholista.
A vendéglátónk apukája bográcsban készített lecsót. Úgy rázummoltam a lángos után, hogy eltűnt a fejem a bográcsban :-) Nem volt jó ötlet, mert egész éjjel úúúúgy égett a gyomrom, és annyi savam lett, hogy egymás után szopogathattam a savlekötőt a mojitó helyett.
Kiérve a fesztiválra, meg kellett állapítanom, hogy öregszem: csak huszaséveik elején járó fiatalok buliztak alulöltözve. Tisztára, mint öreganyám, úgy dünnyögtem és morogtam mindenen.
A fesztiválos toitoi wc-k gyártói és a szervezők sem kismamákra gondoltak, amikor tök sötét részre helyezték ezeket a szagbombákat. Nagy fesztiválos voltam évekig, idén lenne a 12. Szigetem, de ennyire még a bűz, a hangzavar, a tömeg sose zavart.
A pultnál mentes vizet kértem, amit valószínűleg nem sokan fogyaszthattak előttem, mert vagy 5 percig kotorászott a pincér a hűtőben és annyira hideg volt, hogy az első korty után ki akart esni a fogsorom. Eközben barátok panaszkodtak, hogy meleg a tonic, meleg a kóla, amit a gin és whiskey mellé ittak kísérőnek. Mint egy szentfazék eminensnek úgy kikerekedett a szemem, amikor a dupla whiskey-k tetejére pipettával rácsöppentettek egy kis kólát, mondván ez még csak az x+5ik viszkikólájuk. Télleg ennyit isznak a barátaim? :-)
Éjfél fele ránéztem az órámra, meglepődtem, hogy még csak ennyi az idő és még csak 1,5 órája mulatunk, vagyis mulatnak a többiek, mert én a padon ülve rosszallóan csóváltam a bepiált fiatalokon a fejem. Azt hittem, már lassan hajnalodik, olyan álmos voltam és olyan laposakat pislogtam. Muszáj volt f1-kor haza mennem lefeküdni, és azóta is álomkórban szenvedek: csak eszek és alszok.
A konklúzió az lett, hogy saját nagyanyám lettem (no, ez sem igaz teljesen, mert a nagyi igazi liberális szupernagyi, óriási forma, szó szerint) és arra jutottam, hogy idén sajnos (?) ki kell hagynom a fesztiválokat, óriás partikat. Mert most egy sokkal érdekesebb és izgalmasabb buliban veszek részt: valakinek az anyukájává érek, valakinek 7 hónap múlva a szuper anyukája szeretnék lenni… :-)
királylány
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr143103321
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
R2D2 & C3PO 2011.07.27. 22:32:57
Biztos szörnyű és részvétem.
De nagyon jól szórakoztam rajta. :-DDD
De nagyon jól szórakoztam rajta. :-DDD
AvivaÁgi.hu 2011.08.03. 23:59:21
Hoppá és még szoptatni is fogsz :)
Fél karomat odaadnám ha elmehetnék egy jót bulizni és nem azon kéne izgulnom, hogy mikor fogok legközelebb szoptatni illetve reggel 7-kor ki fog a másnapos fejemen ugrálni.
Fél karomat odaadnám ha elmehetnék egy jót bulizni és nem azon kéne izgulnom, hogy mikor fogok legközelebb szoptatni illetve reggel 7-kor ki fog a másnapos fejemen ugrálni.