Minta-napló

Habár még csak a 10. héten járok, már több embert is megismertem a terhességem révén, és kezd körvonalazódni, hogy a gyerekem szerencsés csillagzat alatt fog születni, mert mindenki, aki körülveszi majd kedves és megbízható.

Kezdjük a nőgyógyászommal, akivel teljesen véletlenül találkoztam. De mivel véletlenek nincsenek, olykor úgy gondolom éppen a baba az, aki úgy intézte, hogy nála szülessen meg. Még a 7. héten volt egy apró probléma, fürdésnél kilökődött egy véres szövetdarabka a méhemből, és a kerületi kórház ügyeletén kötöttünk ki, ahol éppen a leendő orvosom volt beosztva. Rögtön szimpatikusnak találtam, és noha korábban nem ő volt a nőgyógyászom, hirtelen egy szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy ő lesz a szülészorvosom. Az első ultrahangot ő készítette az ügyeleten, ahol szerencsére minden rendben volt. Pontos magyarázat nincs a történtekre, de semmi befolyással nem volt a babára nézve. Végzett kontrollvizsgálatokat is, többször is, és azóta is zavartalanul alakulnak a dolgok.
 
Hogy miért olyan különleges orvos ő? Tulajdonképpen nem az, úgy vélem mindenkinek, aki emberek gyógyítására esküszik fel, így kellene, hogy viselkedjen. Részletesen, emberi nyelven magyaráz el mindent, ami velem történik, illetve fog történni. Mondókája közben többször megáll és megkérdezi minden világos-e, van-e kérdés az eddig elhangzottakkal kapcsolatban. A férjemet mindenbe belevonja, úgy tekint ránk, mint várandós szülőpárra. Első gyerekre készülőként ez nagy segítség nekünk. Jártunk a magánrendelőjében is, ami nem olyan jól felszerelt, mint a kórház, ahol dolgozik, de annyi kiderült, hogy kevés a várakozási idő, és ez alatt is jól elbeszélgettünk az asszisztensével, aki egyben a lánya is. Hat gyereket nevel ugyanis, akik ilyen-olyan módon, saját szakmájukban érvényesülve segítik őt a munkában. Van, aki babamasszázst, van, aki végzett pedagógusként bébiszitterkedést vállal, sőt, van köztük rendezvényszervező is, aki gyerekzsúrokat rendez.
 
A magánrendelőben összefutottunk egy párral, férjem régi ismerőseivel, akiket gyerekkori falujából, az ottani katolikus közösségből ismer. Mint kiderült, ennek a Pesthez közel eső vidéki régiónak az idős papja irányítja a közösség tagjait ehhez az orvoshoz, ha családtervezésre kerül sor. A doki morális okokból nem végez abortuszt és ő maga is közösségeket szervez hasonló élethelyzetben lévő emberek számára. Például első szülésükre készülő, vagy vetélésen átesett nők oszthatják meg tapasztalataikat, érzéseiket, és köthetnek barátságot egymással.
 
Hivatalosan a magánrendelőben folyik a terhesgondozásom, de legtöbbször mégis a kórházban vizsgálnak. Ezt egy cseppet sem bánom, szeretem látni a nagy pocakkal tolató kismamákat, vagy a frissen szült, bizonytalan járású anyákat, ahogy újszülöttjeiket tologatják. Kellenek ezek a látványok, hogy gondolatban is készülhessek az előttem álló élményekre. A doki már most megemlítette, hogy mi minden vár majd ránk. Alkalomadtán a szülőszobát is megnézzük közösen, ahol a férjemnek is elmondja majd, mik lesznek a feladatai. Eddig nem volt egyértelmű, hogy apás szülés lesz, de a doki közbenjárásának köszönhetően úgy érzem ez már nem kérdés. A kórházban volt az ilyenkor szokásos vér- és vizeletvizsgálat, meg az EKG is. Mindenhol korrekt, kedves nővérekkel találkoztam, a várakozást pedig kismamabarát bőrkanapékon lehet nagyon kényelmesen átvészelni.
 
Nem csak az orvossal és a kórházzal, a védőnőnkkel is szerencsénk van. A héten első alkalommal találkoztam vele, amikor megkaptam a kiskönyvemet. Telefonon szerettem volna időpontot kérni tőle, de amikor megtudta, hogy a héten szabadságon vagyok, felajánlotta, hogy ő jön látogatóba, méghozzá 1,5 órán belül. Kicsit meglepődtem a korai környezettanulmányon, és gyorsan összekaptam a lakást, hogy mindent rendben találjon. Féltem a találkozástól, mert fontosnak gondolom a védőnő szerepét, különösen úgy, hogy egyik nagymama sem lakik közel hozzánk. Szerencsére pont olyan filigrán, de barátságos nő állt kopogtatás után az ajtóban, amilyet vártam. Gondosan áttanulmányozta a leleteimet, érdeklődött az állapotomról, megnézte a leendő babaszobát és tanácsokkal látott el a nyaralás idejére.
 
Apropó nyaralás. Most jelenleg egy hotelből írom a bejegyzést, az egyik utolsó kettecskén töltött kiruccanásunkat töltjük. Legközelebb elmesélem, hogyan alakult ez a nem teljesen egy hét. Adós maradtam még egy témával, de azt hiszem ez könnyen letudható: A családban megtörtént a nagy bejelentés, ami nem is volt olyan vészes, mint amennyire annak gondoltam. Éppen aznap reggel volt jelenésünk ultrahangon, így egy még friss ropogós fotót tudtunk lobogtatni az ősöknek, akik a meglepetés okozta kisebb sokk után őszinte örömmel fogadták az új jövevény hírét!
 

Minta

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr993065069

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Festő Réka 2011.07.14. 10:02:14

Az biztos, hogy hatalmas megnyugvást jelent ha találsz egy nőgyógyászt akiben megbízol. Első szülésemkor ismerősöm ajánlott, de sajnos gondog voltak vele, nem részletezném most.
Második alkalommal én is hasonlóan, egy ügyelő orvossal ismerkedtem meg, akit utánna meg is kértünk, hogy foglalkozzon velünk.

Így a második szülésem óta ő a nőgyógyászom. Aki debreceni, azoknak tiszta szívből ajánlom, az elérhetőségeit itt találja:
www.nogyogyasz-debrecen.eu

Aki még nem talált magának megfelelő nőgyógyászt annak mindenképp érdemes egy pillantást vetni rá, már a bemutakozása is nagyon bizalomgerjesztő
süti beállítások módosítása