Megint eltelt egy hét. Tényleg kezd egyre hihetetlenebb lenni hogy ilyen sokáig húzzuk. A kórházban már sem az NST-n, sem a dokinál nem kérdezik a nevemet, csak nyúlnak a papíromért. Mi is egyre izgatottabbak vagyunk, pont mint egy régóta tervezett nagy utazás előtt. Mindent úgy…

Hazudnék ha azt mondanám, hogy könnyű. Hogy nem nehéz cipelni a gigantikus hasamat. Hogy nem nehéz átfordulni egyik oldalamról a másikra. Hogy nem nehezedik egyre nagyobb súly a medencémre, és ettől nem fáj semmim. De valahogy nem élem meg tragédiaként a dolgot. Egyrészt most már…

süti beállítások módosítása