2013.02.22. 12:50
29. hét- Cukorügyek
Folyik a cukros diéta. Legnagyobb meglepetésemre teljesen más dolgok nehezek, mint amikről azt gondoltam, teljesen váratlan akadályokkal találtam magam szemben. A számolgatás nem nagy ügy. Igazából nem is az a nehéz az egészben hogy van amit ehetek és van amit nem, mert elvben mindent ehetek limitált mennyiségben. Inkább az, hogy mindenféle orvosi ajánlás, általános okosság ellenére nekem kell kitapasztalnom mi az ami még belefér és mi az ami egyáltalán nem. Az, hogy kenyérből csak minimálist ehetek, közel sem visel meg annyira mint régen, hipp-hopp hozzászoktam. A tészta kicsit nehezebb, mert néha nagyon megkívánom, de mivel csak minimális mennyiséget ehetek belőle, így nem nagyon éri meg felvenni a menüre.
Ami a nagyobb meglepetést okozta azok a gyümölcsök. Persze tudja az ember hogy azokban is van cukor, és bele is számolja az adott étkezés szénhidrát keretébe, de ez kevés. Esetemben valamiért a narancs teljesen kiakasztja a cukormérőt. Ugyanígy az alma, és a banán is. Utóbbiból már bekalibráltam, hogy azért egy felet megehetek a reggelihez. Gyümölcslevekre gondolni sem merek, pedig literszám tudnám inni őket. Összességében azért tanulságos nézni ezeket a cukortartalmakat, az ember tényleg nem gondolná mennyire cukrosak is tudnak lenni a gyümölcsök, és bátran tolja őket diéta címszóval...
A hét másik nagy felfedezése az innivalókhoz kapcsolódik. Annyira, de annyira kívántam valami szörnyű savanyú szénsavas lónyálat. A diétás oktatáson azt mondták, hogy a diétás italok nyugodtan mehetnek, így gondoltam feladom az elveimet,- miszerint ha már lónyálat iszok akkor legyen rendes cukros mint valami ismeretlen édesítős- és vettem pár üveg nagyon savanyúnak látszó, nullkalóriás, nullcukros italt. Nem ittam belőlük sokat egyszerre, de nagyon hamar feltűnt, hogy ha csak egy pohárral lecsúszik az ebéd mellé, akkor ehettem én akár salátát salátával, akkor is magas értéket mutatott a vércukormérő. Először persze hitetlenkedtem, annyira logikátlan volt az egész, hiszen megnéztem a címkét, nincs is benne cukor, mégis mi történhetett? Nem hagyott nyugodni a dolog, elkezdtem utánaolvasni az édesítőknek, és a diétás italok vércukorra gyakorolt hatásának.
Amit találtam az teljesen ledöbbentett. Azt mondjuk mindig is éreztem, hogy az aszpartám nem egy egészséges dolog, de mint megtudtam, akik éveken keresztül aszpartámos italokat fogyasztottak, azok többet híztak, mint akik sima cukros üdítőt választottak ebéd mellé. (Mondjuk ebben nem tudom mennyire van benne az, hogy ők valószínűleg hátradőltek és nyugodtabban ettek többet ...) Kiderült az is, hogy a hosszú éveken át diétás üdítőket ivók között is megnő az esélye a 2. típusú cukorbetegség kialakulásának. Úgy általában a nullakalóriás italokról pedig azt tudtam meg, hogy ugyan cukor tényleg nincs bennük, vannak viszont cukoralkoholok (minden ami -ol-ra végződik), elvégre valamitől édesek, és ezek éppen úgy megemelik a vércukrot mint cukortartalmú társaik. Ezzel meg is oldódott a rejtély, a lónyálakat eltávolítottam a lakásból, és lőn, azóta nincsenek ismeretlen eredetű magas vércukor értékeim.
A dolog több szinten is durva. Egyrészt, hogy ezeket az italokat cukormentesként árulják, mintegy azt sugallva, hogy ezt büntetlenül ihatod. Ok, végülis ez a marketingesek dolga. Viszont mikor meséltem a dokinak és a dietetikusnak, egyikük sem hallott még a dologról, és néztek rám csodálkozó kerek szemekkel hogy téééényleeeeeg? A dietetikus becsületére legyen mondva azonnal jegyzetelte amit mondtam, elvégre ő tanácsolta azt minden betegének eddig hogy nyugodtan igyák a diétás kólát... de hogy ezt tőlem kelljen megtudnia, nekem azért egy kicsit meredek.
No de hogy a múlt hét eseményeivel is haladjak, volt egy látogatásom a dokimnál, ahol pont a vércukor eredményeket akartuk megbeszélni. Vittem neki a kis táblázatomat a pontosan kiszámolt és megevett szénhidrát mennyiségekről és a vércukor értékekről. Először is elájult tőle, hogy mennyire precíz, majd megállapította, hogy igazából nem lehet megállapítani semmit. Merthogy olyan határeset a dolog, hogy kell-e gyógyszer, vagy elég a diéta. Végül abban egyeztünk meg, hogy következő héten elküldöm neki faxon a táblázatot az újabb adatokkal, és akkor majd kitaláljuk. Ezt külön értékeltem, hogy nem kel ezért külön időpontot kérnem, odamásznom, stb. Szeretem mikor ilyen ésszerű a rendszer. Amúgy a vizit a szokásos rendben zajlott: vérnyomás, vizelet, has-mérés, szívhang detektálás. Mindent rendben talált, bár a kislány szívverését kb. lehetetlen volt elkapni, annyira rugdalózott, hogy folyton eltalálta a készüléket, csak úgy zengett a kis vizsgáló. Volt egy olyan érzésem hogy igazából a doki csak rámondta, hogy ok, olyan alapon, hogy aki ennyire rúg az csak rendben lehet :D
Délután aztán az igazi ultrahangon meggyőződhettünk róla hogy szerencsére még mindig minden rendben. A diéta ellenére rengeteget nőttek a kisnyulak, fejenként másfél kilósak, és ficánkolnak, mintha csak éreznék, hogy nemsokára kicsit szűkös lesz odabent. Ha jól számolom akkor kilóban kb most vagyunk ott mint egy átlagos egybabás terhes nő a 3. harmad végén, mi lesz még itt? Akárhogy is, én nem szörnyülködök a hasam méretén, mert nekem a legfontosabb hogy minél tovább nőjenek és bent maradjanak. Ha ehhez gigabálna hasat kell növesztenem, és azt cipelnem, hát rajtam ne múljon. :)
Sziebi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
teheneszet 2013.02.22. 14:50:54
