2012.03.17. 10:31
21. hét - Zavaróan zavartalanul
Túl vagyok a 40 hét felén, de a dokimmal a terhesség megállapítása óta gyakorlatilag még csak egyszer találkoztam, és mosolygáson kívül akkor sem nagyon történt semmi. És most nem tudom eldönteni, hogy ez nekem jó, vagy nem jó.
Szerencsésnek érzem magam, amiért van választási lehetőségem, amiért nem vagyok rákényszerítve arra, hogy a társadalombiztosítás alapján járó, ingyenes egészségügyi ellátást vegyem mindenképpen igénybe, és így esélyem van arra, hogy egyrészt emberségesen bánjanak velem, másrészt elkerüljem a kínos "most adjak-e pénzt vagy ne adjak" szituációkat. Annyira azért nem megy a szekér, hogy egy komplett terhesgondozási csomagra fizessek be egy magánklinikára, így a köztes megoldást választottam: magánorvoshoz járok és őt választottam a szülésre is.
A fogorvosi meg a nőgyógyászati vizsgálat ugyanis nálam az a kategória, ahol elég kiszolgáltatottnak érzem magam ahhoz, hogy szívesen fizessek, valamiféle (az is lehet, hogy hamis) biztonságérzetet teremtve ezzel. Kipróbáltam azért az SZTK rendelést is, hogy tudjam, miről maradok le, és elkísértem a legeslegrégibb barátnőmet, fogamzásgátlót felíratni a lakhely szerint illetékes rendelőbe még évekkel ezelőtt. Leültünk a váróban és körülnézve megállapítottuk, hogy milyen szuper, hogy a legősibb mesterséget űzők is foglalkoznak az egészségükkel és elmennek nőgyógyászhoz, ha valami bajuk van. Helyes, így is kell ezt. Egyszercsak nyílt az ajtó, kijött az asszisztens, hozzánk fordult és elbődült: "Görcsöl? Vérzik? Terhes???" A barátnőm a méltóságát megőrizve próbált visszakérdezni, hogy csak ezek körül lehet-e választani, mert nem, egyik sem. Na valahogy megegyeztek, hogy kinek mi az igénye és megvolt a recept is. Aztán valami tébolyult pillanatomban pár hónappal később én is felkerestem a rendelőt, mert akkor éppen nem akartam magánorvosnál hagyni a pénzem, meg amúgy sem volt még bejáratott dokim a fővárosban, ahol akkor még egy éve sem laktam. Az orvos először is megkérdezte, hogy mikor menstruáltam utoljára. Elárultam, mondtam, hogy tudom, hogy ez régmúltnak tűnik, de higgye el, nálam ez normális. Áh, biztos terhes vagyok. Mondtam, hogy ha a gyerek még mindig úgy készül, mint ahogy az az emlékeimben él, akkor nem lehetek terhes, mivel fél éve nem éltem szexuális életet. Na azért csak nézzünk ennek utána. Úgy vizsgált, hogy közben kapaszkodnom kellett a vizsgálószék szélébe, hogy le ne essek, majd áttessékelt a másik szobába, ahol a hüvelyi ultrahang volt található, és amivel azelőtt egyébként még soha nem találkoztam. Természetesen deréktól lefelé pucéran kellett átsunnyognom a szomszéd szobába, ami szintén nehezen oldható meg méltóságteljesen. A vizsgálat után úgy döntöttem, hogy ez a műfaj nem nekem való és továbbra is magánorvoshoz fogok járni.
Szerencsére a legeslegrégibb legjobb barátnőm talált is egyet, hozzá járt ő is, én is, egy idő után már a tesóim és a tesóim barátnői is; a barátnőm barátnője szült nála, aztán a barátnőm is szült nála, majd nemrég a tesóm barátnője is, szóval kipróbált orvosról van szó. Mikor a barátnőm volt terhes, beszélgettünk róla, hogy hogyan alakultak eddig a költségek, ő pedig elmondta, hogy a közös dokink egyszer sem rendelte be a magánrendelőjébe, nem húzza le feleslegesen pénzzel, minden szükséges vizsgálatot elvégzett a kórházban, miközben egyáltalán nem érezte magát elhanyagolva. Na mondom ez csodálatos, természetesen én is nála akarok szülni, micsoda főnyeremény ez a pasi.
Velem is ugyanez a forgatókönyv játszódott le eddig, vagyis a magánrendelésen megállapította a terhességet, majd minden egyebet a kórházban intézett, illetve intéztetett velem. Én mégis kicsit elbizonytalanodtam, mert egyrészt mégiscsak sikerült kellemetlen "adjak-ne adjak" helyzetbe kerülnöm, másrészt - annak ellenére, hogy a terhesgondozási protokoll szerinti minden vizsgálatom hiánytalanul megvan - kicsit elhanyagoltnak érzem magam.
A pénzdugdosós dilemma oka az volt, hogy az orvosom a genetikai ultrahangokra egy másik kórházba, egy jobb géppel rendelkező volt kolleganőjéhez küldött, aki tulajdonképpen szívességből, vagyis a dokimra tekintettel végezte el a vizsgálatot. A szonográfus a 12. heti UH alkalmával egy tündér volt és kellő időt rá is szánt a vizsgálatra. Már akkor sem tudtam, hogy most ebben a helyzetben illik-e adni, vagy nem, de a néni annyira természetesen viselkedett, hogy végül el is hessegettem a gondolatot. Most a 20. heti UH azonban egy kicsit másként alakult. Óriási tumultus volt, mivel elromlott a gép, amit bár megjavítottak, pár óra alatt teljesen feltorlódtak a vizsgálandó kismamák. Előttem 20 perc alatt 3 vagy 4 kismamát zavartak le, és rám sem jutott 5 percnél több idő, annak ellenére sem, hogy két magzatot kellett megvizsgálni. Ráadásul, miután közöltük, hogy tudjuk a gyerekek nemét, mivel a köztes időben voltunk egy magánultrahangon is, az addig még mindig kedves hanghordozása is megváltozott a szonográfusnak, vagy legalábbis nekem így tűnt, de simán lehet, hogy én vagyok a paranoiás. Ezek után még tanácstalanabb voltam azügyben, hogy kell-e pénzt adnom vagy nem, meg el is bénáztam a helyzetet, szóval kicsit elszontyolodva távoztunk a kórházból. Arról nem is beszélve, hogy egy héttel kisebbnek mérték a lányokat, mint amekkoráknak lenniük kellene, és erre is csak annyit mondott a dokinő, hogy akkor ezt majd beszéljem meg az orvosommal, aki hozzá küldött.
Mivel az ultrahangokat sem a saját orvosom végezte, még ezek alkalmával sem találkoztam vele, így az Afp-s vérvétel után úgy döntöttem, meglátogatom a kórházban, hiszen úgyis rendel. Majdnem három órát vártam rá, de ezzel nem volt semmi bajom, hiszen nem is jelentkeztem be előre és amúgy is teltház volt, egymásnak adták a kilincset a terhesség és szülés legkülönbözőbb fázisában lévő nők. És a dokim még ezek után, a kórházi körülmények között is ugyanolyan mosolyogva és kedvesen fogadott, mint a magánrendelésén. Elvette a kombinált tesztem eredményét, beírta a gépbe, visszaadta, majd megkérdezte, hogy voltam-e kombinált teszten. Na ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, nem úgy foglalkoznak velem, ahogy szeretném.
Minderre még rátett egy lapáttal, hogy a banyatársadalom tagjai elmondásuk szerint minimum havonta jártak illetve járnak a terhességük alatt (magán)orvoshoz, aki minden alkalommal elbeszélget velük, megvizsgálja a méhszájukat meg a gyereket is. Erről számoltak be a külföldön élők is, pedig én eddig abban a hitben éltem, hogy Magyarországon még sima TB-alapon is túl vannak vizsgálva a kismamák, hiszen Nagy-Britanniában például szóba sem állnak az emberrel a 12. hétig, van egy darab UH a 9 hónap alatt és az orvos gyakran a szülés közelébe sem megy, szóval úgy gondoltam, ehhez képest nekünk magyar terheseknek bezzeg mennyi izgi kis vizsgálat megadatott. De kiderült, hogy bár ez Nagy-Britanniára meg Írországra valóban igaz, máshol egyáltalán nem ez a jellemző, sőt, más országokban a társadalombiztosítás keretében kapják meg a kismamák azt az ellátást, amit mi egy magánrendelőben.
Megvitattam ezt a problémát a legrégibb legjobb és az orvosomnál már szült barátnőmmel, aki azt javasolta, hogy ha valami nem tetszik, ne nyavalyogjak, hanem nyissam ki a számat. Neki az úgy anno tökéletesen megfelelt, de lehet, hogy én mást igénylek, akkor szépen jelentkezzek be a magánrendelésre havonta és legyek úgy nyugodt. Mondtam, hogy oké, nem egy tragédia ez az egész, csak próbáltam kideríteni, hogy mi a NORMÁLIS. Azt mondta, ilyen nincs, az a normális, ami nekem jó, és én el is raktároztam ezt a bölcs megállapítást.
A nagy tépelődés közben aktualitását is vesztette, mivel mikor a dokim felhívott az Afp eredményekkel, egyúttal arra is kért, hogy a 23. hétre jelentkezzek be a magánrendelésére. Én meg egészen megkönnyebbültem, hogy végre fizethetek.
Leolib
10 komment
Címkék: hét nőgyógyász ultrahang vizsgálat afp 21. magánorvos
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kacce 2012.03.18. 11:10:24
A második, Biztosító által támogatott UH a 20. héten van, ez a genetikai UH itt is. Mondjuk nem 5 perc volt, valóban 30 percig vizsgálták a kislányunkat, nagyon alaposan megnézték mindenét.
Havonta járok a szülésznőhöz, aki vérnyomást mér, babaszívhangot hallgat és megkérdi hogy vagyok.
Ennyi. Más nincs. Se vizeletvizsgálat, se nőgyógyászati vizsgálat, se terheléses cukorvizsgálat vagy más egyéb.
Most lesz egy plusz kontroll UH-m, mert mélyen fekvő, méhszájhoz közel lévő méhlepényt állapítottak meg a 20. heti vizsgálaton. Szóval ha van valami gond, komplikáció stb, akkor ezekre odafigyelnek, van plusz vizsgálat, amit fedez a biztosító. De pl. nem tudom hogy derül ki valakinél a terhességi cukor, ha azt nem vizsgálják. Dettó vizeletproblémák.
Csak akkor foglalkoznak valamivel, ha már probléma van, nincs megelőző vizsgálat, amin kiderülhetne, ha valami gáz van.
Méhszájat sem néznek a 9 hónap alatt.
Mondjuk nem paráztatnak, nincs pénzdugdosás, de tényleg a minimumra szorítják a vizsgálatok számát. Szülésnél csak a szülésznő van ott, ha nincs komplikáció. Orvos csak komplikáció esetén tűnik fel a színen. Dúlát lehet fogadni 500 euróért, én ezt nem fogom igénybe venni, az tuti.
Mivel semmi bajom, így nem gáz ez a rendszer, de azért mikor jártam otthon pár hete, elmentem a magánnőgyógyászomhoz, akihez minden évben elmegyek rákszűrésre, mert itt az is csak 5 évente van, voltam laboron és terheléses cukrot is néztünk. Én valahol a magyar és a holland rendszer között látom az arany középutat.
Leolib 2012.03.18. 16:38:41
Leolib 2012.03.18. 16:41:43
| ági | 2012.03.18. 17:01:12
a méhen kívülire rákérdeztem az elején, azt mondták csak a 12. héten van az első UH, ha nem jó helyen van az embrió, akkor úgyis elhal.... szemöldök erőteljesen felhúz.
szintén az elején csináltak mindenféle nemi betegség-szűrést, HIV.
aztán 12. heti UH, azzal együtt vérvétel, tesztek.
21. héten genetikai. vércukor mérés nincs.
védőnővel heti randi: súly, vérnyomás, szívhang, hastapi, vérvétel, vizeletminta.
Betöltött 40. héten "membrane sweep", azaz tágítás, de közel se volt olyan durva, mint ahogy magyar kismamáktól hallottam. 42. hétre előjegyzett indítás, előtte egy nappal született Sophie.
A szülés az egy kommentbe nem férne bele :D
Leolib, nagyon klassz, érdekes poszt lett, el is gondolkodtam egy csomó mindenen. Én nem vagyok egy parás csaj, (de ha ikreket várnék, akkor nem így lenne) nekem az angol terhesgondozás nem okozott problémát, de tudom, van akinek igen.
És szerintem ez igaz minden országra, szóval a terhesség baromi rizikós mindenhol, ezért is nem szerettem :(
Leolib 2012.03.18. 17:22:19
panna cotta 2012.03.18. 18:57:52
különben a háziorvos sem sokat tudott mondani tavaly, mikor rákérdeztem, hogy ha babát szeretnénk, akkor milyen megelőző szűrővizsgálatokra kellene mennem. Az orvos rámmosolygott, és azt mondta, hogy sehová, csak legyek terhes, és akkor szóljak. (vagyis nulla prevenció, semmi tanácsadás, semmi de semmi). Azt azért megkérdezte, hogy tisztában vagyok-e vele, hogy mikor kellene próbálkozni. Szóval legalább fair volt.
és a nőgyógyász is azt mondta, hogy a 12. hétig ne is menjek, mert addig nem történik semmi. Még úgy sem, hogy én RH negatív vagyok, bár azt nem tudom, hogy mikor kell elkezdeni ellenanyagot nézni.
De ez Hollandia :-)
Szerintem Leolib cselekedj úgy, ahogy neked a legjobb, de azért ikrekkel biztos jó, ha havonta legalább egyszer ellenőrizteted a babákat odabent.
kacce 2012.03.18. 19:17:47
De normál esetben a 7-8. hétig szóba se állnak veled terhesség esetén. Én is a 7. hétig vártam, utána hívtam fel a szülésznői praxist, ahova tartozom és egy hét későbbre kaptam időpontot és mivel UH készülékük nincs (némelyik, jobban felszerelt szülésznői praxisban szokott lenni), így újabb egy hetet kellett várnom, míg mehettem a kórházba az első UH-ra. Igazából csak azért ültem tűkön, mert semmi tünetem, rosszullétem nem volt és már nagyon látni szerettem volna, hogy tényleg ott a baba :)
mocc 2012.03.19. 13:28:56
R2D2 & C3PO 2012.03.19. 14:01:17
A nőgyógyász és a védőnő egyszerre rendel, mikor terhesgondozás van, így nem kell sorba állni, sorszámot kapni, hanem bemegyek a védőnőhöz, aki megmér, utána beviszi a papírokat a dokinak, aki rögtön be szokott hívni, amint befejezi az aktuális beteget, és utána a dokinál kapott leleteket a védőnő is adminisztrálja. Szóval egy-egy alkalom durván 10-20 perc és sosem kell többet várnom 20 percnél, ha egyáltalán kell. Szóval igazán jól megszervezték magát a rendelést, mondjuk a papírmunkát nem igazán - főleg azért, mert a védőnők még papíralapon dolgoznak...
Mondjuk én kifejezetten örülök, hogy nem zargatnak sem engem, sem a gyereket manuális vizsgálatokkal... Annak is, hogy nem kellett mostanság UH-ra se mennem. Annak nem, hogy havi plusz egy vérvétel befigyelt, mert ugyan a vércsoportunk egyezik, de a macska (és állandó macskaszar takarítás) ellenére a toxoplasma eredményem negatív. Így jár az, aki utálja a tatárbífszteket...
Persze mától sűrűsödni fognak a látogatásaim, mert kiírattam magam, és érdemes kéthetente elballagni a táppénzes szelvényekért... Szerintem minden másodiknál fogunk értekezni leletekről és következő vizsgálatokról - de az is lehet, hogy pár szót minden alkalommal váltunk. Elég hallgatag a dokim, úgy kell harapófogóval kiráncigálni belőle az információt... Biztos hiányzott a betegtájékoztatás órákról. ;-D :-DDD
Nálam egyedül a genetika szokta kiverni a biztosítékot. Az tényleg kínszenvedés, mert kb. 3 megye összes problémás terhesét kezelik. Ott 3 órákat is el-eltöltök... És ráadásul túlfűtik az egész helyet, már véglegesítettem a terhescuccok közé egy legyezőt is. Kibírhatatlan... Hőség + bűz + jóóóó kemény székek, amin 10 perc után hátfájásom lesz... Egy normális darab van, amit még 100 éve szerezhettek be - de sokan is pályáznak rá. ;-D