32. hét

Beszartam. Na, nem szó szerint, de tele lett a gatyám vasárnap. No, de menjünk csak szépen időrendben :-D
Vagyis mennék én időrendben, de a terhességi feledékenység miatt azt se tudom, hogy mi történt velem mondjuk múlthét pénteken?! :-D Tyúkeszű lettem baromira, ami azért is tök ciki, mert a Cégben és itthon is Én voltam a fix pont mindenkinek, ha valamire emlékezni kellett… És mindenki megszokta, hogyha kér valamit Tőlem, akkor tutira el lesz végezve. Na, ez mostanában tutira el van felejtve! :-D Mosolyogva megígérek mindenkinek mindent és aztán úgy ahogy jött az infó, megy is szépen… Férj meg is jegyezte múltkor, hogy olyan színpadi hanglejtéssel tudom teljes bizonyossággal állítani, hogy Ő tette el a kulcsot, hogy már lassan Őt magát is meggyőzöm. Aztán persze megtalálom a kabátom zsebében :-D
Naszóval, a rövidtávú memoriám rottyon, de arra kristálytisztán emlékszem, hogy szombaton moziban voltunk. Nem is akármilyen moziban, hanem vippes termes moziban! Én még nem voltam, gondoltuk kipróbáljuk, mert egyenes derékkal már nem tudok ülni 1,5-2 órát, ott meg el lehet feküdni a székben. Állítólag. Persze pöccre a jegy átvételi időpont legutolsó időpontjára értünk oda, hála égnek külön sor van a vippeseknek (előttem letolt gatyás tizenéves vippesek, mögöttem kigyúrt kidobó azzal a jellemző hanglejtéssel osztotta azt észt egy szőke macának, szóval összejött az igazi vipp :-D). Jegyet gyorsan átvettem, irány a vip váró, ahol lényegesen kevesebb férőhely, mint amennyi jegyet eladnak. Így a hatalmas pocakommal álltunk a pultnál és ittuk a pisimeleg vizet és ettük az ultrasós kukoricát. Majd miután bementünk, megkívántam egy kis édeset: Férj kimászott nézni nekem valami cukros borzalmat, vaníliás karikával tért vissza, most nem tudom, hogy tényleg csak 6 db volt kirakva, vagy tényleg azt gondolta, hogy Nekem 6 db elég??? :-D Míg Ő vaníliás karika beszerző úton volt, Én elkezdtem játszani az üléssel. Tényleg hátra lehet dönteni és tényleg fel lehet emelni a láb részét. DE! Térd alatt lógott a lábam, ami cirka 3 perc után nem volt kényelmes, mert elkezdett zsibbadni.  Nekem semmise jó :-D Végeredményben tényleg jobb, mint a sima ülés, viszont mivel kicsi a terem, így nem tudtam kimenni pipilni a film alatt, mert nem volt pofám átmászni a többi elfekvőn és ha átmegyek a vászon előtt, akkor 3D-s hatást keltek, mert benne leszek a filmben… Így 1 óra után minden idegszálammal azon voltam, hogy be ne pisiljek. A filmre nem emlékszem :-D
Vasárnap reggel gyönyörű napsütés, a nászágyban összebújtunk Férjjel, kicsit hevesebben, mint szoktunk, de hát mi baj lehet?! Aztán kicsi lustizás, majd elkezdtük kipakolni a gyerekszobát, mert hétfőn reggel jött a festő kifesteni. Már a pakolás megkezdésekor éreztem, hogy fáj a hasam. Lent, alul. Egyre jobban. Férj ágyba parancsolt. Pihenni :-D Lefeküdtem, szépen kipárnáztam magam körben és úgy ahogy voltam elaludtam. 2 óra múlva nyomással a hasamba ébredtem, épp jókor: Férj mindent elpakolt és épp az utolsó csavart csavarta a kiságyba. Tudok időzíteni, na! :-D Gyönyörű a kiságy, de hatalmas, tök jó matracot vettünk bele, kicsit telesoppos volt a bemutató a boltban, de meggyőzött minket a lélegző matrac :-D Szóval kiságy összeszerelve, indulhatunk ebédelni. Kocsiba beültem, elindultunk a város túlsó felére az étterembe. A Váci út végén éreztem már, hogy egyre jobban feszít a hasam. Mondom Férjnek, hogy valami nem stimmel. Kérdi, hogy délelőtti fészbukkos időmben megkérdeztem a Csajokat (Banyákat, a szerk.), hogy mi lehet ez? Mondom nem. Férj kikerekedett szemmel néz rám, hogy miért nem? Mondom, mert letolnak… :-D Haladunk a Vácin, egyre jobban érzem a fájdalmat, mint amikor meg akar jönni. Elkezdett verni a víz. Ilyenkor szoktam bevenni a meristint algopirinnel… Az Árpád-hídon felhívtam a szülésznőt. Nem tudtam pontosan leírni neki a fájdalmat, inkább mentegetőzve, hogy ilyen semmisséggel felhívtam, mondogattam neki zavartan, hogy fáj alul már mindenhol, mintha egy fájdalom úszógumi lenne rajtam, mert fáj elől és fáj a derekam is. Nagy csönd, mi már a Szépvölgyi úton, szülésznő gondolkozik, majd teljesen higgadt hangon közli, hogy ez nem jó, azonnal üljek be egy testmeleg vízbe egy órára egy pohár vörösborral. Ha nem lesz jobb, akkor azonnal irány a Szent Imre szülészet. Akkor már majdnem leszakítottam a fogózkodót a kocsiba, úgy éreztem, hogy kiszakad a hasam. Bepánikoltam. Férj rendőrkanyarral megfordult, téptünk haza, tolt mindenkit előttünk, még jó, hogy hiperszuper kocsink van megcsippelve :-D Hazaértünk, én már teljes pánikba belül, de kifele nem mutatom, mert Férj még nálam is idegesebb, valakinek muszáj tartania magát. Férj engedi a vizet, míg én vetkőzök, minden mozdulatnál úgy éreztem, hogy kést forgatnak a hasamban. Bugyi levesz, kicsi barna folt… Jesszusom. Hívom Férjet, hogy nézze már meg, ez vér? Állunk a bugyim felett és győzködjük egymást, hogy mi lehet az. Pedig mindketten tudjuk, hogy az... Beülök a kádba, kiposztolom a Banyáimnak, hogy mi a szitu, közben Férj hozza a bort. A testmeleg víz 37 fokos, ami nekem hideg, engednék hozzá meleget, de Férj szigorú és nem engedi. Feküdtem a nagy kádban és próbáltam megdumálni gyerekkel, hogy maradjon szépen a helyén. Férjet hallom, hogy matat a konyhában, jön Ő is egy pohár borral (rá is fért), majd beugrott neki, hogy nekünk még lehet, hogy kórházba kell menni, így lerakja. Síkideg. Szegénykém. Annyira sajnáltam. Mert tudom, hogy mennyire utálja a tehetetlenséget, főleg, ha Rólam/Rólunk van szó. Lassan másztak a percek, én kezdtem lazulni a meleg víztől és az éhgyomorra leküldött deci bortól. :-D A bor elérte gyereket is, mert egyre virgoncabb lett! :-D Akkor már éreztem, hogy nagy baj nem lehet… Nem tudom, hogy hogyan, de legbelül kisimultam és tudtam, hogy minden rendben lesz.
Jobban is lettem, de nem teljesen, mert még mindig folyamatosan éreztem alul a nyomást a hasamba. Szülésznő szerint el kéne múlnia teljesen. Nem múlt. Egész éjjel alig aludtam, mert a gyermek minden mozgására felébredtem, minden mozdultra úgy éreztem, hogy szülök. De nem, hála égnek! :-D
Másnap reggel (hétfőn), irány a nődoki, aki megnyugtatott, hogy minden ok a gyerekkel, a méhszájam zárt (vagyis nem nyitottabb, mint volt), viszont mostantól stop van. A napom nagy részét pihenéssel kell töltenem, keresztbe tett lábbal kell várnom még 5 hetet minimum! A szexről nem tiltott le minket, de jelezte, hogy inkább finom összebújás, mint vad lepedőgyűrés és pihenjek türelemmel. A türelem szót már elmosolyogta, mert ismer…. :-D
De ez most nagy pofon volt, észhez térített. Muszáj pihennem még többet, mert már lassan a finisben vagyok, ha eddig kibírta magát a bébi és nem lett koraszülött, akkor most már nem születhet meg! NEM, NEM és NEM! Szóval most itt tartok, hogy pihenek és pihenek. Baromi unalmas, de a cél szentesíti az eszközt! :-D A mai ultrahangon is minden rendben volt, számításaim szerint február 24-én vagy 27-én fog megszületni. Kérek mindenkit, aki olvas, hogy küldje az enerdzsit, mert most jól jön :-D Köszönöm szépen! :-D
 királylány
 

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr563536421

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

| ági | 2012.01.11. 17:38:13

akkor enerdzsi küldve, de nemám ugrálni ha megkaptad :D

Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2012.01.11. 19:19:11

nyomás alatt van tartva, de látjátok milyen :-P