2011.08.23. 12:11
Pluszmunkával jár a céges bébibumm
15. hét
A munkahelyemet megszállták a gólyák és most a cég kétharmada várandós. Persze ezt az arányt nem nehéz összehozni egy mindössze háromfős leányvállalatnál, most viszont elég sok pluszmunka szakadt a nyakunkba az örömhíreknek köszönhetően.Kezdjük ott, hogy a legújabb kolléganőmnek alig egy hete járt le a próbaideje mégis kb. velem egyidős terhes. Jóformán még nem is végeztünk a betanításával, amikor máris egy új kiválasztási folyamat veszi kezdetét. Az övén kívül saját pozíciómat is meg kellett hirdessem, és azt a hálás feladatot kaptam, hogy én interjúztassam utódjelöltjeimet. Szerencsére döntenem már nem nekem kell majd, de az is elég nagy munka lesz, hogy kiválasszam azt a 3-4 embert, aki szerintem alkalmas az állás betöltésére.
Hozzákezdtem tehát, hogy magamra szedjek némi HR tudást, de ahogy magamat ismerem úgyis az érzelmeim fognak vezérelni a meghallgatásokkor. Azért teljesen egyedül nem vállalom a dolgot, elvégre nem az én munkatársam lesz az illető. Megkértem a harmadik, nemterhes kolleginát, hogy üljön be velem az állásinterjúkra és segítsen a kérdésfeltevésben. Nem csak arra fogunk koncentrálni, hogy mit mond az illető, hanem arra is, hogy hogyan kommunikál a testével. Erre eddig nem figyeltem oda, de amióta elolvastam Allan Pease Testbeszéd című könyvét, azóta mániákusan elemzem az emberek gesztusait a metrón, az orvosnál, a tévében. Nagyon jó mulatság! :-) Megdöbbentő, hogy az emberi kommunikáció mintegy 60%-a testbeszéd által zajlik. A másiknak meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy megmutassa miként érzi magát egy adott szituációban. Kíváncsi vagyok, hogy vizsgázom majd, mint interjúztató, de megpróbálok nem túl vérszomjasnak lenni. :-)
Azt már persze felesleges is mondanom, hogy a két új ember betanítását is javarészt én végzem majd. Ez a hátránya ha rangidős az ember a cégnél. Az utolsó három hónap tehát rengeteg munkát tartogat még számomra, főleg, hogy ebbe a rövid időbe sűrít be a főnökség egy költözést is. Már régóta fontolgatjuk, hogy új helyre visszük az irodát, mert a régi épület már nagyon rossz állapotban van, a tulaj pedig nem hajlandó felújításra költeni. Mivel sokáig kerestük a megfelelően modern és fiatalos új ingatlant, így kicsit reménykedtem, hogy már megúszom a költözést, de nem így lett. Örülök, mert tényleg szép lesz az új iroda, de ugyanakkor a hátam közepére sem hiányzik a sok dobozolás, szortírozás, meg az ezzel járó felfordulás.
Mégis valami perverz módon tetszik ez a helyzet, végre történik valami változás, és mindig jó egy új kezdet szemtanújának lenni. Most kicserélődik a személyzet, az iroda is megújul, és én úgy hagyom itt őket, hogy segítek elindulni az úton. És közben én is elindulok az én új utamon… Így érzem méltónak a befejezését egy hosszúra nyúlt és sokszor nehéz életszakasznak, amit ez a cég jelentett nekem. Nem szeretnék ide visszatérni. Nem nekem való, de tény, hogy sokat adott, mert a negatívumok is személyiségformáló erővel hatottak rám. Noha a búcsú majd csak decemberben lesz, de már most sokszor gondolok rá. Az elmúlt években rettenetesen vágytam a befejezésre, és mivel nem tudtam mikor jöhet el végre, így csak egy üres, felőrölő várakozás volt bennem. Most viszont végre van konkrét időpont, ami rohamosan közeleg és az előttem álló rengeteg teendő ellenére én nyugalommal várom.
A baba szempontjából most holtidő van. Nyugalmat szavaztam meg magunknak, mert a dokim is elhúzott háromhetes szabadságára, így nem volt, aki megteremtse az interakciót köztem és a baba között. Nem volt sem ultrahang, sem másféle vizsgálat az elmúlt hetekben. Mivel a baba mozgását még nem érzem, és a hányinger is már elmúlt, így csak a hasam lassú, de egyértelmű növekedéséből tudom sejteni, hogy a felszín alatt azért zajlanak az események. Olvasgatom és írom a Pocakosnaplómat (http://www.libri.hu/konyv/pocakosnaplo.html), és nézegetem benne a képeket, hogy hogyan festhet most a kisbabám. Már egész emberi formája van, és még mindig lebeg a boldog nemtelenségben. Közben nem is sejti, hogy a családjában névháború dúl, próbáljuk kiválasztani számára a megfelelő keresztnevet. Az eddigi variációk a nagyszülei körében nem arattak sikert, és bár nem befolyásol a véleményük a választáskor, de azért mégsem tudom teljesen kizárni. Most arra jutottam, hogy megvárom, míg kiderül fiú vagy lánynevekben kell-e gondolkodni inkább, és utána tovább folytatom a fejtörést. Szerencsére a férjemmel hasonló az ízlésünk a nevek terén, így remélem hamar sikerül ráakadni a megfelelőre.
Minta
Szólj hozzá!
Címkék: hét terhesség napló munkahely minta névválasztás 15.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr533173312
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.