Megint eltelt egy év, és gyakorlatilag a megesett kategóriát csúnyán elkerültük. Jó, jó alapvetően tudom ésszel, hogy a pajzsmirigyem okozza a legnagyobb problémát, de a fenébe, hát láttunk már csodát, meg a remény hal meg utoljára…

Nagy nehezen rászántam magam, hogy meglátogassam a nődokimat, már a rákszűrés ürügyén. Egyből ő is rákattant, hogy akkor kezdjük el az inszemináció előkészítését, ismételjük a vizsgálatokat, hiszen a legutolsó ilyen menet több mint egy éve volt. Első körben kért egy 3. napi vérvételt, és a HSG ismétlését (erről már a múlt héten olvashattatok).
Nos, a 3. napi vérvétel gyakorlatilag keresztülhúzta az eddigi reményeimet. Szép magas FSH és LH értékeim vannak, magyarán lassan de biztosan kezd kimerülni a petefészkem, mondhatnám úgy is hogy a pajzsmirigyem alapos munkát végzett amikor szépen elkezdte felőrölni a szervezetemet. És ha ez még nem lenne elég, a dokim közölte, hogy mivel az alapbetegségem autoimmun thyreoditis így valószínűsíthető, hogy más immungondom is lehet. Feltételezi, hogy vetélések azért történtek, mert a szervezetem idegennek ismeri el a megtermékenyült petesejteket, és szépen kinyírja őket idő előtt. Tök korrekten megmondta, hogy nem tud velem mit kezdeni, ehhez már specialista kell… Kb. a föld nyílt meg alattam… mint akit jól fejbe vágtak egy péklapáttal, és azóta sem térek magamhoz a döbbenettől.
Jó, oké, tudtam én, hogy nem lesz egyszerű, nade tényleg ennyire nem??  Néztem rá nagy bociszemekkel, hogy akkor most mit csináljak? Van erre valami gyógymód? Mi a következő lépés? Javasolta, hogy keressek fel egy immunológust, illetve egy olyan nőgyógyászt, aki speciálisabb tudással rendelkezik ezen a téren. Oké, akkor nézzük.
Egy kedves barátnőm is hasonló gondokkal küzd, ő említette, hogy van egyfajta immunológiai kezelés, amivel megtanítják a szervezetet arra, hogy a befogadja az idegenként kezelt testet (mint a szervátültetéseknél). Kicsit utánaolvastam a dolognak, és valóban, ez 93 %-os sikerességet ígér, de ez egyelőre egy kísérleti stádiumban lévő dolog. Ahhoz, hogy eljussak ehhez terápiához, el kell mennem egy olyan orvoshoz, aki bár a legnagyobb szaktekintély a témában, de állítólag a stílusa hagy némi kivetnivalót maga után, és akkor még finoman fejeztem ki magam… Nem beszélve arról, hogy hétszáz vizsgálatot kell megcsináltatni, gyakorlatilag tetőtől talpig minden leletet kérnek a gasztroenterelógiától kezdve, az endrokrinológiáig, immunpanel, hormonok, ciklusmonitor, ciklus vizsgálat, diabetológia stb. Ja, és a Férjemtől is, bár őt valamivel kevesebb dologra vizsgálják…
Utánanéztem, hogy tb alapon mit lehet gyorsba elintézni, hát gyakorlatilag semmit. Egy-két vérvételtől eltekintve – ha fél éven belül szeretnék eredményt – akkor a legtöbb helyen magánrendelésre, magánlaborba kell mennem. Olyan várakozási idők vannak, hogy az elképesztő! Nem beszélve arról, hogy a Speckódoki is februárra adott időpontot, bár ha minden igaz, akkor mindenféle csere-bere, felebaráti szívesség, és megannyi jófejkedés révén talán mégis el tudok menni decemberben. (tegnap voltam, de erről majd jövőhéten). Szóval ez a következő projekt. És akkor még nem ejtettem szót arról, ha mindenki áment mond, akkor még egyezőségi problémák is felmerülhetnek, így donorra is szükség lehet (a trombociyta kezeléshez), ami egy több hónapos történet. Szerintetek unatkozni fogok az elkövetkezendő pár hónapban? Szerintem nem, sőt :-S Ehhez képest egy vizsgaidőszak laza kis hétvégi program, nem beszélve arról, hogy a kapott vizsgálatok listájáról a feléről azt sem tudom, hogy mi az. Sok betű, sok latin elnevezés, eszik-e vagy isszák az a kérdés. Okés a gugli a barátom de akkor is.
Hát hogy lelkileg hogyan élem meg… na az egy külön posztot megérne, de inkább nem fárasztalak benneteket a kétségeimmel, a miértekkel, a hülyébbnél hülyébb gondolataimmal. A Férjem megint tanúbizonyságot tett arról, hogy bármi történjék is, végig fogjuk csinálni KETTEN! És persze vígasztal ő is, az ő helyes kis módján:
-          Drága, szerinted miért történik ez velünk? Miért nem akar összejönni a dolog? – kérdem én erőtlen hangon, teljesen lemondóan.
-          Háháááá! Én tudom! A baba azt várja, hogy megnyerjük a lottó ötöst, hogy aztán el tudjunk menni egy világkörüli útra, mert ugye vele már kicsit neccesebb lenne… - mondja ő, nagy vidáman!
-          De Drága, Te lottózol? – nézek rá érthetetlenkedve.
-          Nem! De most majd fogok - és már szakadunk is a röhögéstől.
Hát így éljük meg.
Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr953468023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

macskavati 2011.12.27. 02:01:49

Mik a fejlemények?

Tudod, mint a Kis hercegben: megszelídítettél, és most felelős vagy értünk :D:D
Ja, és boldog Karácsonyt!
süti beállítások módosítása