2011.05.04. 10:03
Utazás a köldökzsinór körül II.
Elhelyezkedtem tehát a nekünk kijelölt szülőszobában, és ahogy csak tudtam, próbáltam segíteni a Kedvesemet, aki ekkor már ránézésre is elég komoly fájdalmakkal küzdött.
Masszíroztam a derekát, vizet, ennivalót adtam neki, mikor kérte, törölgettem a homlokát, stb. Nem igazán tudom, mennyi időt tölthettünk ezzel, egyszer csak bejött a Kati, átvette a Feleségem masszírozását, majd megjelent a Doktor úr is, megvizsgálta a feleségemet, és megbeszélték a Szülésznővel, hogy megrepesztik a magzatburkot. Meg is tették, innentől pedig már sejtettem – nem mintha eddig nem tudtam volna – hogy nagyon hamarosan három tagra bővül a családunk. Fél füllel hallottam, hogy fél kilencre saccolták a gyermek érkezésének várható időpontját… már nem tudom, ekkor mennyi lehetett az idő. Aztán oldalra fordították a feleségemet, több alkalommal is, a fájásai ekkor már nagyon erősek voltak, a Doktor úr és Kati pedig kérték tőle, hogy nyomjon, ahogy csak tud. Aztán megbeszélték, hogy a tapintás alapján nagy babára van kilátás. Ez mondjuk annyira nem volt meglepő, hiszen én magam négy kilóval és 58 centivel születtem, a Feleségem pedig 4,2 kilóval és 55 centivel, tehát semmi nem garantálta, hogy normális méretű gyerkőcünk fog születni. Egy idő után Kati elmagyarázta a páromnak, hogy a nyomáshoz milyen pozitúrát vegyen fel és mit, hogyan csináljon. Aztán elkezdődött! Hármakat nyomtunk (igen, én is azt vettem észre, hogy minden izmomat megfeszítve, majd kirobbanok a bőrömből, úgy nyomok a feleségem mellett), aztán szünet. A Feleségem lélekjelenléte szerencsére végig megmaradt, egyszer – két nyomás között - például a következőt mondta az orvosnak: „Az egyik ismerősöm azt mondta, a Doktor úrnál öröm szülni! Hát, én ezt a nézetet nem annyira osztom!”. A Doktor úr felnevetett, aztán megbeszélték, hogy az ismerős császárral szült, így némileg más jellegű fájdalmakat kellett átélnie. Szülés közben valahogy szóba került a „Gólya hozza a gyereket” tézis is, amire én elmeséltem nekik a „Hogy csinálják falun az abortuszt? Lelövik a gólyát!” viccet, amit – szakmabeliként – nagy vidámsággal fogadtak.
Közben persze igyekeztem társa lenni a feleségemnek, amennyire csak tudok, biztattam, fogtam a kezét, puszilgattam… amit ilyenkor tenni lehet. Utólag azt mondta, csodálatos volt, hogy vele voltam és nélkülem biztos nem tudta volna végigcsinálni ezt az egészet.
Nem tudom, hány nyomást csináltunk végig, egyszer hallottam, hogy azt mondja a Kati: „Ez az, már ott a feje!”. Lopva odasandítottam, hát, én bizony nem láttam ott semmit. Aztán jött még egy kör hármas sorozat nyomás, majd még egy… és ekkor meghallottam valamit… „Oáá! Oáá!”. Odanéztem… És megláttam Őt… sűrű, sötét hajjal, lilás bőrrel ott feküdt és oázott a maga valójában az én kislányom! Hirtelen nem tudtam, sírjak, vagy nevessek, azt hiszem, mindkettőt tettem egyszerre. A feleségem úgyszintén, bár ő ezt is hozzátette: „Úristen, mekkora!”. Kati felemelte a csöppséget, közelebb hozta, aztán közölte, hogy vágjam el a köldökzsinórt. Épp nem volt nálam a pillangókésem, de szerencsére kaptam egy ollót és nyiszáltam, ahol mutatták, nem mondom, hogy úgy vitte, mint vajat, de sikerült elvágnom. A kislányunkat a Feleségem mellkasára helyezték, ő pedig boldog könnyek közepette simogatta Őt, és valami olyasmit mondott neki, hogy „Hát szia kicsikém!”. Időközben világra jött a méhlepény is, ami úgyszintén nagy volt és az este folyamán ekkor láttam először a két szakemberen némi jelét annak, hogy a dolgok kitértek a rendes mederből. Hirtelen még három ápoló termett ott, infúziót kötöttek a feleségembe, a Doktor úr pedig fényévnyi sebességgel beöltözködött, bemosakodott és az addigi laza figurából egy kőkemény profi mozdulataival tevékenykedett valamit ott lenn, amit volt szerencsém nem végignézni.
A kis drágánkat közben arrébb vitték, megfürdették és lemérték. A súlya 3,95 kg volt, a hossza pedig 59,4 cm, tehát tényleg nagy baba lett, születési időpontja pedig 20:27 perc, vagyis valóban meglett fél kilenc előtt, ahogy a Doktor úrék jósolták. A Kedvesem közben láthatóan nagyon szenvedett, én pedig nem tudtam, mekkora lehet a probléma, miért lettek ilyen sokan a szobában. Úgy tűnt, a vérzés nem akar elállni, de több részletet nem tudtam kivenni a mondatfoszlányokból. Aztán egy egyszerű eszközzel lemértem, mekkora lehet a gond: megkérdeztem, kimenjek, vagy arrébb menjek-e, Kati pedig azt válaszolta, hogy nem szükséges, maradjak csak. Ekkor kicsit megnyugodtam, de – őszintén bevallom – még mindig annyira aggódtam a páromért, hogy nem is néztem, mit csinálnak a lányommal, csak akkor figyeltem fel rá, mikor az egyik ápolónő mondta, hogy akkor most odaadják nekem. Hú, biztos ez? Azt sem tudom, hogy fogjam meg! De, de fogjam csak meg! Na, jó, a kezembe vettem és majd elolvadtam.Ott lélegzett a kezemben, csukott szemmel, az én gyerekem… fantasztikus, kimondhatatlan érzés volt. Elkottyintottam, hogy „Olyan szívesen megpuszilgatnám!”. Erre szinte egyszerre válaszolták az ott levők: „Hát rajta, a maga gyereke!”. Egyből ráürítettem egy tárnyi puszit a drágaság arcára, amit az est folyamán még néhányszor megismételtem. Meg sem mertem vele moccanni, nehogy kárt tegyek benne, mondták, hogy üljek le nyugodtan, de inkább nem tettem, még esetleg elrontok valamit, rosszul mozdulok, vagy ilyesmi, továbbá ülve a Feleségemet sem láttam volna, akit időközben összevarrtak és végülis sikerült megállítani a vérzést. Mint utólag kiderült, a gyerek és a méhlepény is elég nagy volt, a méhszáj pedig a nagy terhelés után nem akart összehúzódni, ezért nem állt el a vérzés sem. A Feleségemet infúzióra kötötték, és meg kellett etetnie a gyerkőcöt. Azonnal egymásra hangolódtak, a Feleségem pillanatok alatt ráérzett a megfelelő testhelyzetre, a kislányom pedig ösztönösen nekiállt szopizni.
Ez idő alatt felhívtam Anyósékat, illetve az én Apámat is, aki örömében körbetelefonált mindenkit, ők pedig azonnal elkezdtek engem hívogatni. A telefonomat tehát inkább gyorsan kikapcsoltam és visszamentem a háromtagúra bővült családomhoz. Kisbabánk befejezte az evést, de ott maradt velünk, a Feleségem viszont továbbra is kapta az infúziót, a nagy vérveszteség meglátszott rajta, meglehetősen bágyadt lett, az arcából kiment a szín és kérte, hogy takarjam be, nagyon fázik. Újra fellángolt az aggodalmam, de nem sokkal később bejött a Doktor úr, megnyugtatott, Kati pedig kötött egy újabb infúziót, majd néztek egy vérképet, ami már biztatóbb volt. Több mint egy órát követően Kati hozott egy tolószéket, beleültettük a Feleségemet, én pedig vittem (gurítottam) a cuccait, illetve a gyerkőcöt, aki már békésen aludt egy kis gurulós kocsin. A páromat bevittük egy szobába, egy másik anyuka mellé, aki persze felébredt az érkezésünkre, de nagyon kedves volt és azonnal segített mindenben. Kati megkért, hogy hozzak a Feleségemnek valami kaját az automatából, mert muszáj ennie, Ő pedig elvitte a gyermekünket. Vettem két croissant, meg még valamit, amire már nem emlékszem, mi volt. Felvittem a kedvesemnek, kipakoltam a cuccait a bőröndből, a táskából, majd röviddel ezután elbúcsúztunk egymástól. Utána még megkerestem Katit, aki elmondta, mi is történt, engem pedig megnyugtatott a tudat, hogy a Feleségem jó kezekben van, ha bármi történne…
Szerencsére nem történt semmi gond, két nap múlva a Feleségem már eléggé erőre kapott, viszont a gyermek súlyvesztése miatt benn tartották őket hétfőig (a szülés csütörtökön volt). Azóta mindketten egészségesek, a kislányunkat 3,7 kilogrammal hoztuk haza, három hetes korára már elérte a 4,5 kg-t, szépen fejlődik, egészséges, erős, és imádnivaló.
A történetet még annyival kiegészíteném, hogy a mi esetünknél is látszott, mennyire veszélyes, ha valaki nem a megfelelő kezekbe kerül, nem szakemberek, hanem a kuruzslónál alig többnek minősíthető személyek segítik a szülés során. Ha valamilyen oknál fogva (bár soha nem fordult meg a fejünkben) az otthonszülést választjuk, nagy valószínűséggel fiatalon, alig egy év házasság után elveszítettem volna a feleségemet, a gyermekemnek pedig édesanya nélkül kellett volna felnőnie… Semmilyen hagyomány nem éri meg ezt a kockázatot!
Krtek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr102876429
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Harompettyes.Katica 2011.05.04. 14:44:37
Először is sok boldogságot kívánok a családnak. Szerencsés a kisbaba,
hogy ilyen szerető családba pottyant.
Az utolsó bekezdésből az tűnik ki számomra, hogy a háborítatlan
szülésről téves az édesapa elképzelése. Otthoni körülmények között nem
szokás burokrepesztéssel sürgetni a szülés időpontját. Az egyik
beavatkozás maga után vonja a következő beavatkozás szükségességét,
mint ahogy az élére állított dominók első kövét eldöntjük, borul az
összes utána álló. Kérdés az is, hogy a méhlepény megérkezése magától
történt-e vagy ott is segítettek. Ez is okozhat vérzést.
Amit viszont veszélyesnek tartok: a kórházi elvű szülések kihelyezését
az otthonokba. A mostani rendelet erre nyit lehetőséget. Ha
otthonszüléses tapasztalatokkal bíró bábák vezetik az otthonszüléseket,
az jó azoknak, akik szívük mélyén erre vágynak. Vagyunk jó néhányan,
akik otthon nagyobb biztonságban érezzük magunkat, mint a kórházban.
Ettől nem vagyunk felelőtlenek.
hogy ilyen szerető családba pottyant.
Az utolsó bekezdésből az tűnik ki számomra, hogy a háborítatlan
szülésről téves az édesapa elképzelése. Otthoni körülmények között nem
szokás burokrepesztéssel sürgetni a szülés időpontját. Az egyik
beavatkozás maga után vonja a következő beavatkozás szükségességét,
mint ahogy az élére állított dominók első kövét eldöntjük, borul az
összes utána álló. Kérdés az is, hogy a méhlepény megérkezése magától
történt-e vagy ott is segítettek. Ez is okozhat vérzést.
Amit viszont veszélyesnek tartok: a kórházi elvű szülések kihelyezését
az otthonokba. A mostani rendelet erre nyit lehetőséget. Ha
otthonszüléses tapasztalatokkal bíró bábák vezetik az otthonszüléseket,
az jó azoknak, akik szívük mélyén erre vágynak. Vagyunk jó néhányan,
akik otthon nagyobb biztonságban érezzük magunkat, mint a kórházban.
Ettől nem vagyunk felelőtlenek.
durcás sün 2011.05.04. 21:48:11
Kedves apu,először is gratulálnék!
És tenném ezt tiszta örömmel, ha nem írtad volna meg ezt az utolsó bekezdést.
Tudod szuper, hogy "Kati" neked mindent elmagyarázott, de azért nem volt teljesen öszinte.Persze te mindent elhittél, hiszen mi egyebet tehetnél, laikus vagy, aki azt választotta, hogy kiválaszt egy/két "szakembert" és annak mindent elhisz. De "Kati" nem ért az otthonszüléshez, ő kórházi ember, aki meszokta, hogy azt mond amit akar. Szóval nem volt teljesen őszinte, és elfelejtette közölni, hogy azt a kis problémát, (amiről végül is semmi konkrétumot nem írtál), szintén az ő áldásos tevékenységük idézte elő!!! Úgy mint a dominó, igen.
Tudod otthon nincs ez hisztérikus sürgetés, így ez a komplikáció nem adódik elő, így nagyon ügyesen elhárítani sem kell. Szóval örülök, hogy jó neked, meg örülök, hogy jó "Katinak" is, de ha nem lett volna az a csúnya otthonszülés, te ott sem lehettél volna ennél a kis malőrnél. - További sok szerenscsét.
És tenném ezt tiszta örömmel, ha nem írtad volna meg ezt az utolsó bekezdést.
Tudod szuper, hogy "Kati" neked mindent elmagyarázott, de azért nem volt teljesen öszinte.Persze te mindent elhittél, hiszen mi egyebet tehetnél, laikus vagy, aki azt választotta, hogy kiválaszt egy/két "szakembert" és annak mindent elhisz. De "Kati" nem ért az otthonszüléshez, ő kórházi ember, aki meszokta, hogy azt mond amit akar. Szóval nem volt teljesen őszinte, és elfelejtette közölni, hogy azt a kis problémát, (amiről végül is semmi konkrétumot nem írtál), szintén az ő áldásos tevékenységük idézte elő!!! Úgy mint a dominó, igen.
Tudod otthon nincs ez hisztérikus sürgetés, így ez a komplikáció nem adódik elő, így nagyon ügyesen elhárítani sem kell. Szóval örülök, hogy jó neked, meg örülök, hogy jó "Katinak" is, de ha nem lett volna az a csúnya otthonszülés, te ott sem lehettél volna ennél a kis malőrnél. - További sok szerenscsét.
Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2011.05.04. 22:16:05
@durcás sün: a vérzés miatt volt némi aggodalom, nem Kati miatt. Ha belekötsz, akkor előtte olvasd el normálisan!
Apuka azért rakta bele, mert úgy gondolja, ha ez a vérzés otthon történik, akkor valszeg nem kap időben megfelelő segítséget a Felesége, és a történet nem ér szerencsés véget.
Másrészt meg: az otthonszülés minden leeendő szülő egyéni felelőssége! Bár feltenném a kérdést, hogy van-e jelen pillanatban Magyarországon megfelelően képzett és TAPASZTALT bába?? Aki szakmai tudása birtokában teljes bizonyossággal tud bevállalni egy otthonszülést???
Apuka azért rakta bele, mert úgy gondolja, ha ez a vérzés otthon történik, akkor valszeg nem kap időben megfelelő segítséget a Felesége, és a történet nem ér szerencsés véget.
Másrészt meg: az otthonszülés minden leeendő szülő egyéni felelőssége! Bár feltenném a kérdést, hogy van-e jelen pillanatban Magyarországon megfelelően képzett és TAPASZTALT bába?? Aki szakmai tudása birtokában teljes bizonyossággal tud bevállalni egy otthonszülést???
csongorbela · http://belaba.blog.hu/ 2011.05.04. 22:16:24
Kedves Posztoló!
Az, hogy egy ilyen veszélyhelyzet megesett, az sajnálatos, hogy elhárították, az örömteli. Hogy neked ebből miért következik, hogy intézményen kívül veszélyes az pedig homályos.
Külföldi statisztikát ebben a témakörben nem tudok, de Magyarországon otthonszülés során még EGYETLEN anya SEM vérzett el. Vannak esetek, amikor fellép ilyen vérzés, de minden esetben elállították a bábák. Vagy szerencse, vagy statisztikai tény, de egyetlen esetben sem volt szükség műtéti beavatkozásra ehhez, s a te leírásodból is ez látszik, mert akkor úgy kezdted volna a mondatot: "áttolták a műtőbe". Így viszont nem világos, hogy az a megfelelő kéz miért csak a kórházban tehette ezt meg és miért lennél te most özvegy, ha az a kéz ezt otthon teszi.
Az elgondolkoztató, hogy miközben elvágtad a köldökzsinórt és a feleséged hasára tették, már meg is született a köldökzsinór, mert tudod nem szokott ilyen gyorsan. Erről semmit sem írsz, de ha tényleg nem várták meg, hogy a méhlepény magától leválljon, akkor már értem is a vérzés okát és akkor viszont nekem az a véleményem, hogy az a kéz mégsem olyan megfelelő - bár a maga által okozott problémát kőkemény profiként hárította el.
Valóban nem sokat tudsz a HÁBORÍTATLAN szülés fogalmáról, de írásodban még erősebb baj, hogy azt feltételezed a bábákról - akik pedig (mégegyszer mondom) kőkemény profiként hárítottak el eddig minden vérzést! - hogy "kuruzslónál alig többnek minősíthető személyek" és úgy gondolod, hogy ezt a problémát ők biztosan nem tudták volna kezelni. Pedig ahogy ezen soraimból kiderül: tudják. Ellenben kórházban már volt ilyen anyai elhalálozás (egy éppen a bábák pere közben), de én nem állítom, hogy ez azt jelentené, hogy a kórház rosszabb és azt sem, hogy otthon nem fordulhatna elő. Azt azonban mindenképpen, hogy otthon még nem volt, kórházban pedig igen, ami valahogy nem azt bizonyítja, hogy otthon veszélyes lenne.
Szerintem gondolkodj el ezen!
Az, hogy egy ilyen veszélyhelyzet megesett, az sajnálatos, hogy elhárították, az örömteli. Hogy neked ebből miért következik, hogy intézményen kívül veszélyes az pedig homályos.
Külföldi statisztikát ebben a témakörben nem tudok, de Magyarországon otthonszülés során még EGYETLEN anya SEM vérzett el. Vannak esetek, amikor fellép ilyen vérzés, de minden esetben elállították a bábák. Vagy szerencse, vagy statisztikai tény, de egyetlen esetben sem volt szükség műtéti beavatkozásra ehhez, s a te leírásodból is ez látszik, mert akkor úgy kezdted volna a mondatot: "áttolták a műtőbe". Így viszont nem világos, hogy az a megfelelő kéz miért csak a kórházban tehette ezt meg és miért lennél te most özvegy, ha az a kéz ezt otthon teszi.
Az elgondolkoztató, hogy miközben elvágtad a köldökzsinórt és a feleséged hasára tették, már meg is született a köldökzsinór, mert tudod nem szokott ilyen gyorsan. Erről semmit sem írsz, de ha tényleg nem várták meg, hogy a méhlepény magától leválljon, akkor már értem is a vérzés okát és akkor viszont nekem az a véleményem, hogy az a kéz mégsem olyan megfelelő - bár a maga által okozott problémát kőkemény profiként hárította el.
Valóban nem sokat tudsz a HÁBORÍTATLAN szülés fogalmáról, de írásodban még erősebb baj, hogy azt feltételezed a bábákról - akik pedig (mégegyszer mondom) kőkemény profiként hárítottak el eddig minden vérzést! - hogy "kuruzslónál alig többnek minősíthető személyek" és úgy gondolod, hogy ezt a problémát ők biztosan nem tudták volna kezelni. Pedig ahogy ezen soraimból kiderül: tudják. Ellenben kórházban már volt ilyen anyai elhalálozás (egy éppen a bábák pere közben), de én nem állítom, hogy ez azt jelentené, hogy a kórház rosszabb és azt sem, hogy otthon nem fordulhatna elő. Azt azonban mindenképpen, hogy otthon még nem volt, kórházban pedig igen, ami valahogy nem azt bizonyítja, hogy otthon veszélyes lenne.
Szerintem gondolkodj el ezen!
csongorbela · http://belaba.blog.hu/ 2011.05.04. 22:17:22
@Borstörő: "Bár feltenném a kérdést, hogy van-e jelen pillanatban Magyarországon megfelelően képzett és TAPASZTALT bába?? Aki szakmai tudása birtokában teljes bizonyossággal tud bevállalni egy otthonszülést???"
Van.
Van.
Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2011.05.04. 22:24:43
@csongorbela: no, nem tudtam.
Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2011.05.04. 22:29:34
@csongorbela: Egyetértek azzal, hogy persze a kórház sem teljes biztonságot, és ott is előfordulhatnak olyan nem várt események, amelyekre előre nem lehet felkészülni, DE azt gondolom, hogy szakszerű, gyors ellátást előbb kap a szülő nő a kórházban, megfelelően steril körülmények között, mint a saját otthonában...
Apuka holnap válaszolni fog.
Apuka holnap válaszolni fog.
LaLuna 2011.05.05. 08:22:31
„Bármilyen inger, amely megzavarja a vajúdó nő biztonságérzetét és intimitását, megbontja a szülés menetét. Ez a meghatározás a modern szülészet nagy részét lefedi. A modern szülészet egész iparágat fejlesztett ki a várandós és szülő nők megfigyelésére és monitorizálására. [...]
E felett található a szülészet következő szintje, amely arra hivatott, hogy korrigálja a „diszfunkcionális szülést”, amihez ezek a megszakítások vezetnek. Ez az eltorzult szülési folyamat, - amelyet nevezzünk egyszerűen csak „megzavart szülésnek” – lett az, amire az anyák maguk is számítanak, és ami ráadásul valami különös ördögi körnek köszönhetően még igaz is. E modellben a nőknek csaknem biztosan szükségük lesz mindazon beavatkozásokra, amelyeket az orvosi modell támogat, hogy aztán – függetlenül attól, hogy milyen nehéz és traumatikus is volt az élményük – hálásan távozhassanak, amiért megmenekültek.” Dr. Sarah Buckley
E felett található a szülészet következő szintje, amely arra hivatott, hogy korrigálja a „diszfunkcionális szülést”, amihez ezek a megszakítások vezetnek. Ez az eltorzult szülési folyamat, - amelyet nevezzünk egyszerűen csak „megzavart szülésnek” – lett az, amire az anyák maguk is számítanak, és ami ráadásul valami különös ördögi körnek köszönhetően még igaz is. E modellben a nőknek csaknem biztosan szükségük lesz mindazon beavatkozásokra, amelyeket az orvosi modell támogat, hogy aztán – függetlenül attól, hogy milyen nehéz és traumatikus is volt az élményük – hálásan távozhassanak, amiért megmenekültek.” Dr. Sarah Buckley
Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2011.05.05. 10:04:35
@LaLuna: Hm. Ezt magyarázd meg annak a nőnek is, aki 15 órás vajúdás után könyörgött az orvosának, hogy császározza meg mert nem bírja.
Bocs, de nem hiszem, hogy ennyire túl kell misztifikálni a dolgot! Az egész szülés lényege, hogy a gyerek egészségesen szülessen meg és az anya is rendben legyen utána.
Bocs, de nem hiszem, hogy ennyire túl kell misztifikálni a dolgot! Az egész szülés lényege, hogy a gyerek egészségesen szülessen meg és az anya is rendben legyen utána.
Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2011.05.05. 10:19:41
Na most akkor nekem magyarázza meg valaki, hogy miért baj az ha valaki császárral szül, ha oxitocint kap, ha gátat metszenek, ha kórházban szül. Ettől lesz rossz ember? Lelkitraumát okoz az anyának és a születendő gyermekének? Ne mondják már nekem, hogy a szülés módja határozza meg a gyerek és anya kapcsolatát! Az anyám természetes úton szült, gátmetszés, oxitocin nélkül. Mégsem jó a kapcsolatunk. A nagynéném mindkét gyerekét császárral szülte, és mintaanya két mintagyerekkel. Na most akkor mivan. És ne mondjátok azt hogy ezek kivételek, mert rengeteg ellenpéldát tudok mondani.
Ja, és ha már annyira otthonszülünk, akkor azt mondjátok meg, hogy az otthonszüléspártiak miért ennyire elvakultak, miért ennyire NEM toleránsak? Bocs, de az indulatot pont TI hoztátok ezzel ki belőlem. És ezzel nem vagyok egyedül...
Ja, és ha már annyira otthonszülünk, akkor azt mondjátok meg, hogy az otthonszüléspártiak miért ennyire elvakultak, miért ennyire NEM toleránsak? Bocs, de az indulatot pont TI hoztátok ezzel ki belőlem. És ezzel nem vagyok egyedül...
LaLuna 2011.05.05. 11:33:50
Ezek tények. Az indulataidat saját magadnak generálod, az írásod utolsó bekezdésétől kezdve...
christeen16 2011.05.05. 14:46:19
Sziasztok Otthonszülők és Kórházban szülők - pártiak!
Hadd mondjam el saját tapasztalatom. Lehet, hogy kicsit kesze-kusza lesz, mert rengeteg dolog kavarog bennem az előző kommentek elolvasása után.
Kismamaként ezerrel böngésztem a netet, fórumokat, blogokat, különböző honlapokat. Mindent tudni akartam a szülésről. Mit lehet tenni, kérni, előtte, utána, közben. És a párommal közösen döntöttünk úgy, hogy eszünkbe sem jutna otthon szülni. Nem azért, mert az hátborzongató dolog vagy ilyesmi, hanem azért, mert egyikünk sem tudja felvállalni azt a felelősséget, hogy ha otthonszülés közben vagy után bármi történik az anyával (velem), vagy a babával és nem kap időben szakszerű ellátást (amit kihangsúlyozom, hogy az otthonszülésnél is meg lehet kapni szerintem!), és netán valamelyikünk egész hátralévő életére "károsodik" vagy netán meg is hal, akkor mit csinál majd a másik???? Hogyan számol el a lelkiismeretével???? A számtalan "mi lett volna, ha..." kérdéssel???
Szerintem a kórházban vagy otthon szülést legelőször a lelki oldaláról kell megközelíteni. A "szakszerű ellátás" kérdése csak a második körben jöhet.
Egyébként én is a Szent Imrében szültem, egy másik szülésznőnél. Homeopátiás bogyókat szedtem - a tanácsára - már a szülést megelőzően és a vajúdás közben is. Volt gátvédelem is, ennek ellenére belül is volt néhány varratom, meg kívül is 3, mert egy picit metszeni kellett. Sokat vajúdtam, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fáj. Próbáltam magam ahhoz tartani, amit a bábám mondott: minden fájás közelebb visz a babám megszületéséhez. Maximálisan pozitívan állította be a szülést, mint "élményt" számomra. Végig velem volt, talán egyszer hagyott 5 percre magamra, amikor kiment a mosdóba. Időnként megkérdezte, hogy nem zavar-e a jelenléte, mert vannak nők, akik egyedül szeretnek vajúdni. Mondtam, hogy itt ne hagyjon! :-) A párom is velem vajúdott. Szóval, követtem/ük mindenben a szülésznőm tanácsait. Éreztem, hogy ez, abban a formában, ahogy mondja és kéri tőlem a dolgokat, a lehető legjobb nekem. Éjjel 1/2 12-től jöttek a fájások. Hajnali 5 előtt besűrűsödtek 2 percesekre. Aztán ritkultak. Már hullafáradtak voltunk mindketten a párommal. És mivel a baba élete is kockán forgott, átbeszéltük és úgy döntöttünk (szülésznő, orvos, párom és én), hogy engedünk a burokrepesztésnek. Oxitocint kb. 1/2 8 magasságában kaptam. És még így is 9:10-re lett csak meg a babánk! Egy gyönyörű kislány! Ekkor derült ki, hogy túl rövid volt a köldökzsinór, ezért voltak almulások a fájásoknál.
És aztán jött a komplikáció. A méhlepényem nem akart leválni. Először csak forró lepedőkkel, a hasfalam csavargatásával próbálták leválásra kényszeríteni. Közben ömlött belőlem a vér. Nem tudom mennyi idő telt el (2 vagy 10 perc), amikor bejött újra a doktornő és két pillanat alatt döntött. Ide műtét kell. Azonnal.
A párom ottmaradt a lányunkkal a szülőszobában. Minden csurom vér volt körülötte. A szülésznőm nyugtatta, hogy nem lesz semmi baj. Utólag elmesélte, hogy nagyon be volt pánikolva. Mi lett volna, ha én nem jövök ki élve a műtőből és ő ottmarad a picurka lányával??? És ha mindez otthon történik??? Lehet, hogy be sem ér velem a mentő a kórházba, mert elvérzem útközben....
20 percig tartott a műtét. Az egészben az a "legjobb", hogy így legalább nem éreztem a varrást. Rettegek is tőle, hogy a következő gyereknél vajon mennyire lesz rossz??? Mert a vágás nagyon fájt!
A műtét után visszatoltak a szülőszobába. Addigra rendet tett a szülésznőm, Apóca ott ült a Babócával az ágyam mellett. 2 órát voltunk így együtt. Mivel félig kómás voltam (hol fent voltam, hol aludtam), így nem sok mindenre emlékszem ebből a két órából. Arra igen, hogy kértem cicire a lányom, de hogy szoptattam-e, arra már nem emlékszem, mert megint elaludtam. Nagyon sok vért vesztettem. Még másnap és harmadnap is aggódtak értem: szülésznőm, az orvosok, nővérek, rokonok, mindenki. Én meg úgy éreztem, túlaggódják magukat, hiszen tök jól érzem magam. Még a wc-re sem akartak kiengedni, csak miután az ágyban nem tudtam és megígértem, hogy nyitva hagyom az ajtót.
A szülés napjának délutánján egy barátnőmnek azt a tanácsot adtam, hogy csak császárral szüljön! Kb. 3 nap elteltével már nem ezt mondtam volna, hiszen fantasztikus dolog a természetes szülés. (De tudom, hogy Ő kizárólag császárral szülhet, eü. okok miatt.)
A kórház számomra biztonságot adott ezek között a nehéz körülmények között. Számomra ez volt és most is ez a fontos. Otthon nem éreztem volna magam biztonságban.
Visszakanyarodok hozzászólásom elejére. Szóval, ha lelkileg teljesen fel vagy készülve az otthonszülésre, akkor szülj otthon. Ha kicsit is bizonytalankodsz, inkább válaszd a kórházi szülést. Én a következő gyermekem is ugyanott, ugyanannál a szülésznőnél szeretném megszülni.
Hadd mondjam el saját tapasztalatom. Lehet, hogy kicsit kesze-kusza lesz, mert rengeteg dolog kavarog bennem az előző kommentek elolvasása után.
Kismamaként ezerrel böngésztem a netet, fórumokat, blogokat, különböző honlapokat. Mindent tudni akartam a szülésről. Mit lehet tenni, kérni, előtte, utána, közben. És a párommal közösen döntöttünk úgy, hogy eszünkbe sem jutna otthon szülni. Nem azért, mert az hátborzongató dolog vagy ilyesmi, hanem azért, mert egyikünk sem tudja felvállalni azt a felelősséget, hogy ha otthonszülés közben vagy után bármi történik az anyával (velem), vagy a babával és nem kap időben szakszerű ellátást (amit kihangsúlyozom, hogy az otthonszülésnél is meg lehet kapni szerintem!), és netán valamelyikünk egész hátralévő életére "károsodik" vagy netán meg is hal, akkor mit csinál majd a másik???? Hogyan számol el a lelkiismeretével???? A számtalan "mi lett volna, ha..." kérdéssel???
Szerintem a kórházban vagy otthon szülést legelőször a lelki oldaláról kell megközelíteni. A "szakszerű ellátás" kérdése csak a második körben jöhet.
Egyébként én is a Szent Imrében szültem, egy másik szülésznőnél. Homeopátiás bogyókat szedtem - a tanácsára - már a szülést megelőzően és a vajúdás közben is. Volt gátvédelem is, ennek ellenére belül is volt néhány varratom, meg kívül is 3, mert egy picit metszeni kellett. Sokat vajúdtam, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fáj. Próbáltam magam ahhoz tartani, amit a bábám mondott: minden fájás közelebb visz a babám megszületéséhez. Maximálisan pozitívan állította be a szülést, mint "élményt" számomra. Végig velem volt, talán egyszer hagyott 5 percre magamra, amikor kiment a mosdóba. Időnként megkérdezte, hogy nem zavar-e a jelenléte, mert vannak nők, akik egyedül szeretnek vajúdni. Mondtam, hogy itt ne hagyjon! :-) A párom is velem vajúdott. Szóval, követtem/ük mindenben a szülésznőm tanácsait. Éreztem, hogy ez, abban a formában, ahogy mondja és kéri tőlem a dolgokat, a lehető legjobb nekem. Éjjel 1/2 12-től jöttek a fájások. Hajnali 5 előtt besűrűsödtek 2 percesekre. Aztán ritkultak. Már hullafáradtak voltunk mindketten a párommal. És mivel a baba élete is kockán forgott, átbeszéltük és úgy döntöttünk (szülésznő, orvos, párom és én), hogy engedünk a burokrepesztésnek. Oxitocint kb. 1/2 8 magasságában kaptam. És még így is 9:10-re lett csak meg a babánk! Egy gyönyörű kislány! Ekkor derült ki, hogy túl rövid volt a köldökzsinór, ezért voltak almulások a fájásoknál.
És aztán jött a komplikáció. A méhlepényem nem akart leválni. Először csak forró lepedőkkel, a hasfalam csavargatásával próbálták leválásra kényszeríteni. Közben ömlött belőlem a vér. Nem tudom mennyi idő telt el (2 vagy 10 perc), amikor bejött újra a doktornő és két pillanat alatt döntött. Ide műtét kell. Azonnal.
A párom ottmaradt a lányunkkal a szülőszobában. Minden csurom vér volt körülötte. A szülésznőm nyugtatta, hogy nem lesz semmi baj. Utólag elmesélte, hogy nagyon be volt pánikolva. Mi lett volna, ha én nem jövök ki élve a műtőből és ő ottmarad a picurka lányával??? És ha mindez otthon történik??? Lehet, hogy be sem ér velem a mentő a kórházba, mert elvérzem útközben....
20 percig tartott a műtét. Az egészben az a "legjobb", hogy így legalább nem éreztem a varrást. Rettegek is tőle, hogy a következő gyereknél vajon mennyire lesz rossz??? Mert a vágás nagyon fájt!
A műtét után visszatoltak a szülőszobába. Addigra rendet tett a szülésznőm, Apóca ott ült a Babócával az ágyam mellett. 2 órát voltunk így együtt. Mivel félig kómás voltam (hol fent voltam, hol aludtam), így nem sok mindenre emlékszem ebből a két órából. Arra igen, hogy kértem cicire a lányom, de hogy szoptattam-e, arra már nem emlékszem, mert megint elaludtam. Nagyon sok vért vesztettem. Még másnap és harmadnap is aggódtak értem: szülésznőm, az orvosok, nővérek, rokonok, mindenki. Én meg úgy éreztem, túlaggódják magukat, hiszen tök jól érzem magam. Még a wc-re sem akartak kiengedni, csak miután az ágyban nem tudtam és megígértem, hogy nyitva hagyom az ajtót.
A szülés napjának délutánján egy barátnőmnek azt a tanácsot adtam, hogy csak császárral szüljön! Kb. 3 nap elteltével már nem ezt mondtam volna, hiszen fantasztikus dolog a természetes szülés. (De tudom, hogy Ő kizárólag császárral szülhet, eü. okok miatt.)
A kórház számomra biztonságot adott ezek között a nehéz körülmények között. Számomra ez volt és most is ez a fontos. Otthon nem éreztem volna magam biztonságban.
Visszakanyarodok hozzászólásom elejére. Szóval, ha lelkileg teljesen fel vagy készülve az otthonszülésre, akkor szülj otthon. Ha kicsit is bizonytalankodsz, inkább válaszd a kórházi szülést. Én a következő gyermekem is ugyanott, ugyanannál a szülésznőnél szeretném megszülni.
Fix 2011.05.05. 15:29:37
Kedves Hozzászólók!
Először is, köszönök szépen minden kommentet, jó kívánságot, véleményt, stb. Én írtam a cikket, így valamennyire megpróbálok reagálni, bár úgy látom, hogy itt rajtam kívül mindenki - aki bírálta az utolsó bekezdésemet - erősen szakmabeli és keni-vágja a témát, így olyan nagyon nem mennék bele a dolgokba.
Egyrészt, én csak a véleményemet írtam le, azt hiszem, ehhez egyelőre mindenkinek joga van ennek az országnak a határain belül. Csak arra tudok támaszkodni, amit láttam és a mai napig úgy gondolom, hogy ha nincs szakszerű segítség, akkor nagyon nagy lett volna a probléma. Lehet nyugodtan érvelni a "háborítatlan", meg "nyugodt", meg nem tudom, milyen jelzővel illetett szülés mellett, én mégis úgy gondolom, hogy 100 esetből 100-szor ugyanígy csinálnám, mert nem tenném kockára a feleségem és a születendő gyermekem életét. Lehet, hogy valaki nagyon érti a szakmáját, és jól le tud vezetni egy otthon szülést, de ha gond van, és nincs szakszerű segítsége, nem megfelelően steril a környezet, nem állnak rendelkezésre a szükséges eszközök, akkor bizony nagy baj történhet. És igen, inkább a biztonságot választom, mint, hogy bizonyos hagyományokat kövessek, amik szerintem jóval nagyobb rizikóval járnak. Mindenkinek a maga döntése, nekem ez a véleményem, és ez is marad. Van, aki orvoshoz jár, ha problémája van, van, aki felhívja a Gyurcsókot, ez is egy döntés, ezt is tiszteletben kell tartani.
Kedves Durcás Sün, nekem a Kati egy szót nem mondott az otthon szülésről, de tényleg, nem tudom, Neked ez honnan jött le a cikkből. Vagy nem olvastad el, vagy érdekes értelmezted. Azt mesélte el, mi volt a probléma, nem pedig azt, hogy ez miért jobb, mint az otthon szülés és miért jártunk jobban, mintha otthon szültünk volna. Erről egy szó nem volt, légyszíves, olvassál, mielőtt légvárakat építgetsz.
Csongorbela, ez a megfogalmazás nagyon tetszik, hogy eddig az otthon szülésnél jelen levő bábák mindent olyan jól megoldottak. Akkor Geréb Ágnest miért ítélte el a bíróság, bankrablásért? És, ha ennyire biztonságos a "háborítatlan szülés" vagy hogy hívod, akkor miért halt meg kb. 100 évvel ezelőtt sokkal több csecsemő, meg anyuka, mint most? Mert olyan biztonságos volt? Itt van ez a cikk, ami tényleg a "háborítatlan" szülés biztonságosságát támasztja alá: index.hu/belfold/2010/10/06/otthonszules/
Először is, köszönök szépen minden kommentet, jó kívánságot, véleményt, stb. Én írtam a cikket, így valamennyire megpróbálok reagálni, bár úgy látom, hogy itt rajtam kívül mindenki - aki bírálta az utolsó bekezdésemet - erősen szakmabeli és keni-vágja a témát, így olyan nagyon nem mennék bele a dolgokba.
Egyrészt, én csak a véleményemet írtam le, azt hiszem, ehhez egyelőre mindenkinek joga van ennek az országnak a határain belül. Csak arra tudok támaszkodni, amit láttam és a mai napig úgy gondolom, hogy ha nincs szakszerű segítség, akkor nagyon nagy lett volna a probléma. Lehet nyugodtan érvelni a "háborítatlan", meg "nyugodt", meg nem tudom, milyen jelzővel illetett szülés mellett, én mégis úgy gondolom, hogy 100 esetből 100-szor ugyanígy csinálnám, mert nem tenném kockára a feleségem és a születendő gyermekem életét. Lehet, hogy valaki nagyon érti a szakmáját, és jól le tud vezetni egy otthon szülést, de ha gond van, és nincs szakszerű segítsége, nem megfelelően steril a környezet, nem állnak rendelkezésre a szükséges eszközök, akkor bizony nagy baj történhet. És igen, inkább a biztonságot választom, mint, hogy bizonyos hagyományokat kövessek, amik szerintem jóval nagyobb rizikóval járnak. Mindenkinek a maga döntése, nekem ez a véleményem, és ez is marad. Van, aki orvoshoz jár, ha problémája van, van, aki felhívja a Gyurcsókot, ez is egy döntés, ezt is tiszteletben kell tartani.
Kedves Durcás Sün, nekem a Kati egy szót nem mondott az otthon szülésről, de tényleg, nem tudom, Neked ez honnan jött le a cikkből. Vagy nem olvastad el, vagy érdekes értelmezted. Azt mesélte el, mi volt a probléma, nem pedig azt, hogy ez miért jobb, mint az otthon szülés és miért jártunk jobban, mintha otthon szültünk volna. Erről egy szó nem volt, légyszíves, olvassál, mielőtt légvárakat építgetsz.
Csongorbela, ez a megfogalmazás nagyon tetszik, hogy eddig az otthon szülésnél jelen levő bábák mindent olyan jól megoldottak. Akkor Geréb Ágnest miért ítélte el a bíróság, bankrablásért? És, ha ennyire biztonságos a "háborítatlan szülés" vagy hogy hívod, akkor miért halt meg kb. 100 évvel ezelőtt sokkal több csecsemő, meg anyuka, mint most? Mert olyan biztonságos volt? Itt van ez a cikk, ami tényleg a "háborítatlan" szülés biztonságosságát támasztja alá: index.hu/belfold/2010/10/06/otthonszules/
csongorbela · http://belaba.blog.hu/ 2011.05.05. 22:19:13
@christeen16: Respekt!!!!
Hozzászólásodból kiderül, hogy neked kórházban kell szülnöd, mert ott érzed magad biztonságban.
Az is kiderül, hogy azt gondolod, hogy aki otthon érzi biztonságban maghát, az tegye ott.
Bár mindenki így gondolkodna!
Isten hozott!
Hozzászólásodból kiderül, hogy neked kórházban kell szülnöd, mert ott érzed magad biztonságban.
Az is kiderül, hogy azt gondolod, hogy aki otthon érzi biztonságban maghát, az tegye ott.
Bár mindenki így gondolkodna!
Isten hozott!
csongorbela · http://belaba.blog.hu/ 2011.05.05. 22:57:38
@Fix: Nem értem igazán a belinkelt cikk hogy kerül ide, de mindegy is. Kiderül belőle, hogy a letartóztatás napján történt eset, egy spontán - és nagyon idejekorán - beindult szülés volt, azonnal hívták a mentőt, fel sem merült az otthonszülés eshetősége. Első kérdésedre is választ ad:
Geréb Ágnest koncepciós perben ítélték el első fokon az otthon szülésről halvány sejtelmekkel sem rendelkező és (igen kimondom) hazug "szakértők" véleménye alapján, méghozzá kettős mércét alkalmazva.
1. Olyanért tartóztatták le, amit el sem követett. Nem volt szó szülés kíséréséről, elsősegélynyújtásról volt szó. Ha egy taxis (esetleg telefonos segítséggel, filmekbe illő módon) csinálja, most nemzeti hős, ha egy kórházi szakember "csak a munkáját végezte", de azért hálás köszönet illeti, ha a szintén szakember, de ellenlábasnak tekintett Geréb Ágnes, akkor letartóztatás.
2. Egy olyan komplikációra hivatkozva ítélték el, amely s kórházban is elháríthatatlan. Tudtad, hogy ugyanabban az évben csak az egyik magyar nagyváros szülészetén 2 gyerek halt meg vállelakadásban? Ha rákeresel a gugliban a vállelakadás szóra, az első oldal minden hivatkozásában a "vállelakadás a szülészorvosok rémálma" mondatot olvashatod. Az alábbi címen elolvashatod egy kórházi szülészorvos sorozatát erről a komplikációról, melyet még Geréb Ágnes esete előtt kezdett írni:
www.zimonyi.hu/?s=a+v%C3%A1ll+elakad%C3%A1sa&x=0&y=0
Ebből is kiderül, de más forrásban is utána nézhetsz:
ez ellen NINCS műtéti eszköz. Ha a gyerek feje kint van a válla pedig 'csont a csontban' elakad, nincs idő semmi ilyenre. Ha visszatuszkolják és császároznak az garantáltan minimum súlyos és maradandó sérülésekkel jár, de jó eséllyel a gyerek halálával. Vannak műfogások, amelyek alkalmazhatók, s ha azok nem segítenek, akkor menthetetlen. Műtétileg csak a szeméremcsont szétvágása segíthetne, de erre sem idő, sem tudás, sem eszköz a szülészek kezében. A kórházi eseteket belső vizsgálat és MINDEN ESETBEN felmentés zárja. Ez a kettős mérce.
3. Az otthon vállalt ikerszülés megítélése furcsán nem egyértelmű: egyrészt a "szakértők" szerint sem bizonyítható hogy a baba a szülés során sérült, esélyes, hogy már azt megelőzően a méhben. Másrészt a vádirat sem erre hivatkozik elsősorban. Vannak országok, ahol kizáró tényezőként kezelik és vannak, ahol nem. Ahol engedik, ott nem lett tőle magasabb a tragédiák száma.
4. Király Ágnest a másik bábát egy súlyos vérveszteségért ítélték 300.000 pénzbírságra, miután a vérzés eshetőségét szakszerűen felismerte, azonnal hívta a mentőket és kiérkeztük előtt a vérzést szakszerűen el is állította, az anyát csak lábadozni ésmegfigyelni vitték kórházba, a baba pedig a legjobb egészségnek örvend. Ezzel szembeállítva íme a kettős mérce űjabb példája:
index.hu/bulvar/2009/11/18/enyhitettek_a_hanyag_siofoki_szulesz-nogyogyasz_bunteteset/
és megtalálható még szintén az indexen több - pl. pár hónapja Kecskeméten - kórházban elvérzett anya esete, minden alkalommal az orvos felmentésével.
A per során a szakértők elhallgatták, hogy a kérdéses komplikációk a kórházban ugyanígy folytak volna le, egyikük azt hazudta, hogy a vállelakadás egy gátmetszéssel egyszerűen elhárítható, a bíróság több nemzetközi és független szakértőt, számos otthonszüléshez értő szakembert meg sem hallgatott.
Hát ezért ítélték el.
Geréb Ágnest koncepciós perben ítélték el első fokon az otthon szülésről halvány sejtelmekkel sem rendelkező és (igen kimondom) hazug "szakértők" véleménye alapján, méghozzá kettős mércét alkalmazva.
1. Olyanért tartóztatták le, amit el sem követett. Nem volt szó szülés kíséréséről, elsősegélynyújtásról volt szó. Ha egy taxis (esetleg telefonos segítséggel, filmekbe illő módon) csinálja, most nemzeti hős, ha egy kórházi szakember "csak a munkáját végezte", de azért hálás köszönet illeti, ha a szintén szakember, de ellenlábasnak tekintett Geréb Ágnes, akkor letartóztatás.
2. Egy olyan komplikációra hivatkozva ítélték el, amely s kórházban is elháríthatatlan. Tudtad, hogy ugyanabban az évben csak az egyik magyar nagyváros szülészetén 2 gyerek halt meg vállelakadásban? Ha rákeresel a gugliban a vállelakadás szóra, az első oldal minden hivatkozásában a "vállelakadás a szülészorvosok rémálma" mondatot olvashatod. Az alábbi címen elolvashatod egy kórházi szülészorvos sorozatát erről a komplikációról, melyet még Geréb Ágnes esete előtt kezdett írni:
www.zimonyi.hu/?s=a+v%C3%A1ll+elakad%C3%A1sa&x=0&y=0
Ebből is kiderül, de más forrásban is utána nézhetsz:
ez ellen NINCS műtéti eszköz. Ha a gyerek feje kint van a válla pedig 'csont a csontban' elakad, nincs idő semmi ilyenre. Ha visszatuszkolják és császároznak az garantáltan minimum súlyos és maradandó sérülésekkel jár, de jó eséllyel a gyerek halálával. Vannak műfogások, amelyek alkalmazhatók, s ha azok nem segítenek, akkor menthetetlen. Műtétileg csak a szeméremcsont szétvágása segíthetne, de erre sem idő, sem tudás, sem eszköz a szülészek kezében. A kórházi eseteket belső vizsgálat és MINDEN ESETBEN felmentés zárja. Ez a kettős mérce.
3. Az otthon vállalt ikerszülés megítélése furcsán nem egyértelmű: egyrészt a "szakértők" szerint sem bizonyítható hogy a baba a szülés során sérült, esélyes, hogy már azt megelőzően a méhben. Másrészt a vádirat sem erre hivatkozik elsősorban. Vannak országok, ahol kizáró tényezőként kezelik és vannak, ahol nem. Ahol engedik, ott nem lett tőle magasabb a tragédiák száma.
4. Király Ágnest a másik bábát egy súlyos vérveszteségért ítélték 300.000 pénzbírságra, miután a vérzés eshetőségét szakszerűen felismerte, azonnal hívta a mentőket és kiérkeztük előtt a vérzést szakszerűen el is állította, az anyát csak lábadozni ésmegfigyelni vitték kórházba, a baba pedig a legjobb egészségnek örvend. Ezzel szembeállítva íme a kettős mérce űjabb példája:
index.hu/bulvar/2009/11/18/enyhitettek_a_hanyag_siofoki_szulesz-nogyogyasz_bunteteset/
és megtalálható még szintén az indexen több - pl. pár hónapja Kecskeméten - kórházban elvérzett anya esete, minden alkalommal az orvos felmentésével.
A per során a szakértők elhallgatták, hogy a kérdéses komplikációk a kórházban ugyanígy folytak volna le, egyikük azt hazudta, hogy a vállelakadás egy gátmetszéssel egyszerűen elhárítható, a bíróság több nemzetközi és független szakértőt, számos otthonszüléshez értő szakembert meg sem hallgatott.
Hát ezért ítélték el.
csongorbela · http://belaba.blog.hu/ 2011.05.05. 23:13:36
@Fix: 100 évvel ezelőtt pedig azért halt meg annyi baba meg anyuka mert mindenki otthon szült, nem csak az alacsony kockázatú csoportba tartozók. Nem volt ugyanis kórházi háttér. Vannak veszélyeztetett esetek, ahol előre várható, hogy jó eséllyel bekövetkezik valami baj. Ezeknek a szüléseknek a kórházban a helye, de akkoriban még ilyen nem lévén nekik is otthon kellett csinálni és imádkozni.
De az alacsony kockázatú csoportnak sem volt lehetősége mentőt hívni és bemenni segítségért, ha komplikáció lépett fel (az otthon kezdett szülések 10-15%-ában van szükség manapság a kórházba vonulásra és ezek egy részében életmentő beavatkozásra is sor kerül)
A 100 évvel ezelőtti statisztika nem a kórházi szülés hanem a kórházi háttérrel rendelkező szülés áldását dicsőíti, s ezt bizonyítja az is, hogy olyan országokban is ugyanilyen hatalmas a javulás, ahol lehetséges az otthonszülés.
Nem a kórházak bezárásáért, és az otthonszülés kötelezővé tételéért kűzdünk, hanem a lehetőségéért és hogy a kórházat csak a szükséges esetekben kelljen használnunk (szükségesnek tekintve azt az esetet, amikor valaki azt akarja használni, mert ott érzi magát biztonságban.)
De az alacsony kockázatú csoportnak sem volt lehetősége mentőt hívni és bemenni segítségért, ha komplikáció lépett fel (az otthon kezdett szülések 10-15%-ában van szükség manapság a kórházba vonulásra és ezek egy részében életmentő beavatkozásra is sor kerül)
A 100 évvel ezelőtti statisztika nem a kórházi szülés hanem a kórházi háttérrel rendelkező szülés áldását dicsőíti, s ezt bizonyítja az is, hogy olyan országokban is ugyanilyen hatalmas a javulás, ahol lehetséges az otthonszülés.
Nem a kórházak bezárásáért, és az otthonszülés kötelezővé tételéért kűzdünk, hanem a lehetőségéért és hogy a kórházat csak a szükséges esetekben kelljen használnunk (szükségesnek tekintve azt az esetet, amikor valaki azt akarja használni, mert ott érzi magát biztonságban.)
Harompettyes.Katica 2011.05.06. 11:25:06
Nem kellene köztünk ellentétek legyenek csak azért mert másként gondolkodunk. Az otthonszülést a legjobb barátnőmnek sem javasolnám. Ha belülről jön az igény, csak akkor érdemes ezt az utat választani. És adassék meg annak a kevés asszonynak és családjának a lehetőség.
Nem vagyunk veszélyesek a kórházpártiakra nézve. A törekvéseink által humánusabb ellátást kapnak a kórházakban is a kismamák. Bemehetnek az édesapák a szülőszobába, és sokan hatalmas élménnyel gazdagodnak általa, sőt jobban felnéznek életük párjára látva, hogy végig tudta csinálni a szülést. A jövőben csak javulni fog a helyzet a kórházakban is. Az orvosok is megértenek valamit a tanulmányaikon túl: azt, hogy tudnak szülni a nők , nem kell vezetniük a szülést, csak szükség esetén tudásuk legjavát adni. És lehet, hogy az is világossá válik sokak számára, hogy minél kevesebbszer avatkoznak be az egészséges szülés természetes folyamatába, annál kevesebbszer kell vészhelyzetet elhárítani.
Nem vagyunk veszélyesek a kórházpártiakra nézve. A törekvéseink által humánusabb ellátást kapnak a kórházakban is a kismamák. Bemehetnek az édesapák a szülőszobába, és sokan hatalmas élménnyel gazdagodnak általa, sőt jobban felnéznek életük párjára látva, hogy végig tudta csinálni a szülést. A jövőben csak javulni fog a helyzet a kórházakban is. Az orvosok is megértenek valamit a tanulmányaikon túl: azt, hogy tudnak szülni a nők , nem kell vezetniük a szülést, csak szükség esetén tudásuk legjavát adni. És lehet, hogy az is világossá válik sokak számára, hogy minél kevesebbszer avatkoznak be az egészséges szülés természetes folyamatába, annál kevesebbszer kell vészhelyzetet elhárítani.
Harompettyes.Katica 2011.05.06. 11:52:49
@Borstörő: "miért baj az ha valaki császárral szül, ha oxitocint kap"-ra:
Penny Armstrong, Sheryl Feldman: A születés művészete - Alternatal könyvekből vett idézet:
"…a szülés olyan folyamat, amelyet a test és a lélek összjátéka hoz létre. Pillanatfelvétel egy nő állapotáról, élettörténete, kultúrája, álmai és rémálmai terméke. Alkalom arra, hogy a szülő nő begyógyítsa a múlt sebeit, hogy érjen. Mindez lehetőséget teremt a belső fejlődésre, amely az anyává válást is elősegíti. A test és a lélek újbóli összekapcsolásával végezhetjük el a leggyümölcsözőbb kutatást a szülés területén akkor, ha rájövünk, hogyan kell csinálni."
Nem lesz rossz ember senki egy császármetszéstől, sem a beadott oxitocintól. De még a szülő-gyermek kapcsolatot sem ez határozza meg. Viszont felkínál a háborítatlan szülés egy lehetőséget régi sebek begyógyítására. Volt szerencsém megtapasztalni. Egy teherrel kevesebbet cipelek azóta. És már nem bánom a legnagyobb félelmek közt elszenvedett korábbi szülésemet sem, arra is szükségem volt, hogy felszínre kerüljön egy régen eltemetett gyermekkori fájdalmam, ami lassan ölő méregként rontotta a családi életünket.
Penny Armstrong, Sheryl Feldman: A születés művészete - Alternatal könyvekből vett idézet:
"…a szülés olyan folyamat, amelyet a test és a lélek összjátéka hoz létre. Pillanatfelvétel egy nő állapotáról, élettörténete, kultúrája, álmai és rémálmai terméke. Alkalom arra, hogy a szülő nő begyógyítsa a múlt sebeit, hogy érjen. Mindez lehetőséget teremt a belső fejlődésre, amely az anyává válást is elősegíti. A test és a lélek újbóli összekapcsolásával végezhetjük el a leggyümölcsözőbb kutatást a szülés területén akkor, ha rájövünk, hogyan kell csinálni."
Nem lesz rossz ember senki egy császármetszéstől, sem a beadott oxitocintól. De még a szülő-gyermek kapcsolatot sem ez határozza meg. Viszont felkínál a háborítatlan szülés egy lehetőséget régi sebek begyógyítására. Volt szerencsém megtapasztalni. Egy teherrel kevesebbet cipelek azóta. És már nem bánom a legnagyobb félelmek közt elszenvedett korábbi szülésemet sem, arra is szükségem volt, hogy felszínre kerüljön egy régen eltemetett gyermekkori fájdalmam, ami lassan ölő méregként rontotta a családi életünket.
juhaszgabriella79 2011.05.10. 14:05:59
Ha arra vártam volna, hogy a gyerekem meg a testem kikűzdje a magáét, ma lenne egy halott gyerekem. Nálunk is rövid volt a köldökzsinór, így ki kellett nyomni a gyereket.Ezzel automatikusan kijött belőlem a méhlepény is. Bár nem vagyok vérzékeny, nem gondolom, hogy ez előre tudható volt.
Olyan messze vagyunk a természetes szüléstől, mint Makó Jeruzsálemtől. Felkészülni pedig nem lehet a váratlan helyzetekre, mert senki nem lát bele az anyuka hasába. Még 4D-n keresztül sem.
Azt sem gondolom, hogy a lelkünket kell szülés közben ápolgatni. A szülés arra való, hogy a gyerek minél kevesebb bajlódással, és minél kevesebb károkozással kerüljön ki az anyuka hasából. Ha a természetre hagyatkozunk, itt is lett volna gond. Hajnalra lecsökkentek a fájások, oxitocin kell, miért is??? mert a fejvíz magától elment, és a gyerek nem élne, ha még min. 12 órát kellett volna benn lennie, hogy a természetre várjunk.
Aki ilyeneket ír, előbb gondolkodjon! szép elmélet, kár hogy gyakorlatban nem működik!
Olyan messze vagyunk a természetes szüléstől, mint Makó Jeruzsálemtől. Felkészülni pedig nem lehet a váratlan helyzetekre, mert senki nem lát bele az anyuka hasába. Még 4D-n keresztül sem.
Azt sem gondolom, hogy a lelkünket kell szülés közben ápolgatni. A szülés arra való, hogy a gyerek minél kevesebb bajlódással, és minél kevesebb károkozással kerüljön ki az anyuka hasából. Ha a természetre hagyatkozunk, itt is lett volna gond. Hajnalra lecsökkentek a fájások, oxitocin kell, miért is??? mert a fejvíz magától elment, és a gyerek nem élne, ha még min. 12 órát kellett volna benn lennie, hogy a természetre várjunk.
Aki ilyeneket ír, előbb gondolkodjon! szép elmélet, kár hogy gyakorlatban nem működik!
szekertabor · provo.blog.hu 2011.05.12. 14:00:52
Az abortuszról és az eutanáziáról:
provo.blog.hu/2011/05/10/emberoles_alfatol_omegaig
provo.blog.hu/2011/05/10/emberoles_alfatol_omegaig