Ágibébi maa kedvencével örvendeztet meg bennünket:

Petra mondta (Született: 2008.12.30-án)

Készülődtünk valamerre, öltözködni, kabátot, sálat, sapkát kellett venni, de annyira be volt zsongva, fel volt pörögve és kapálódzott, hogy az atyaúristennek sem sikerült rávarázsolni a ruhaneműket. Papának (édesapámnak) elfogyott a türelme és rászólt Nanira:
-Te! gyerek! maradjál már nyugton, mert meglátod kikapicsítollak!!!
Mire a gyerek:
-Nem kapicsítolsz ki engem Papa, há' nem vagyok én TV!!!!
(én meg bekapicsítolni nem tudtam a kabátját, mert majdnem megfulladtam a röhögéstől)

20. hét

El sem tudtam képzelni milyen változás zajlik majd le bennem annak hatására, hogy megtudom, fiam lesz-e vagy lányom. De a hír felfogása után hirtelen átkattant az agyam (gondolom ez mindkét nem esetében így lett volna) és azóta egy méterrel a föld felett lebegek, amiért kisfiam lesz! :-) Most már el sem tudnék képzelni magamnak lányt, úgyhogy nagyon remélem nem volt tévedés a legutóbbi ultrahangon.

Most hogy már konkrét neme van, konkrét neve is lett, ő a kisfiunk Máté. Most volt neki névnapja, és már sokan felköszöntötték, holott még meg sem született. Még a szomszéd néni is lelkesen érdeklődik, hogy van Máté. Én is így emlegetem, ha szólok hozzá, márpedig szoktam. Van, hogy elmesélem neki mi mindent fogunk csinálni együtt, ha idekint lesz, és van, hogy arról mesélek neki hogyan vártuk. Ő is kommunikál, főleg a különböző ételeket kommentálja rendületlenül. Kedvence a somlói galuska, de bármire lelkesen rugdal, amit jó ízűen eszek meg. Noha még nagyon erőtlenek a kis lábai, azért érzem, ha jelez velük kifelé.

Szeretnék neki mesét is felolvasni, de olyan használhatatlan mesekönyvet vannak itthon, hogy azokból nem igazán szoktam. Nemsokára nézek neki valamit a könyvesboltban, elsősorban Szutyejev: Vidám mesék (http://www.libri.hu/konyv/vidam-mesek.html) című könyvét szeretném neki megvenni, mert azt én is imádtam kiskoromban. Persze egy csecsemőt (pláne egy magzatot) nem kötnek le a történetek, de fontos hogy hallja a hangomat, és, hogy legyen naponta legalább egy fél óra, amíg a munkahelyi és az otthoni teendőket hátrahagyva csak vele foglalkozok. Mert azt gondolom, ő – attól még, hogy egyelőre bent van és nem kint – vágyik a társaságomra és a kizárólagos figyelmemre. Ha pedig közben olyan dolgokat olvasok neki, amik engem is kellemes nosztalgiával árasztanak el, akkor a pozitív hatású hormonokból ő maga is részesül.

Végül a névnapján nem a könyvet vettem meg neki, hanem magamnak vettem meg az első kismamacuccomat, egy pöttyös blúzt. Mivel van egy pár kölcsön kapott pocakos ruhám, így eddig nem tartottam fontosnak, hogy ilyesmire költsek. Aztán egy barátnőmmel betévedtünk egy kis üzletbe, ahol az ő és az eladónő javaslatára magamra rángattam a fél készletet. Persze ők mindketten el voltak ájulva minden felpróbált ruhadarabtól, én pedig csak elégedetlenül vizslattam magam a tükörben. Egyik másik darab úgy rám passzolt tetőtől talpig, hogy a lehető legkisebb egyenetlenségre és előnytelenségre is teljes gőzzel felhívta a figyelmet. Imitt-amott kerekedtek benne a formáim, főleg azok, amelyeket nem terhes állapotomban is palástolni igyekszem. Végül mégis kiválasztottam egy blúzt, ami legalább nem túl passzos, és simán hordhatom majd később is, pocak nélkül. Még az árából is engedett az eladónő, gondolom minél hamarabb kívül akart tudni a kapun, amiért annyit problémáztam. :-)

A kismamaruha kérdést még nem zártam le, szükségem van még egy kötött vagy horgolt kardigánra, amit átmeneti kabátként is hordhatok. Ha szerencsém van, ilyet kapok használ truha boltban is. Feltett szándékom hogy beszerzek valamiféle pulóverruhát is, de semmiképp sem olyat, amiben mintha csőbe húztak volna! :-S Ehhez kelleni fog még egy terhes-leggings is, amit esetleg hordhatok a kismamajógán is. Merthogy amit eddig viseltem ott, már egyáltalán nem kényelmes. A jógaórák egyébként rendszeres deja vu élményeket okoznak, ugyanis az oktató pontról pontra ugyanazt az órát adja le minden egyes alkalommal. Már tudom, mi után mi következik, és nem tudom örüljek-e ennek, vagy sem, de változatosságra vágyó énem rendszeresen tiltakozik. Még a közbevetések is ugyanakkor, ugyanabban a témában történnek. Gondolom ennek az az oka, hogy közben cserélődik a kismama állomány, újak jönnek, régiek mennek, én pedig a második trimeszteres állapotommal még jó darabig állandó szereplője leszek az óráknak. Meg persze velem együtt Máté is. :-)

Minta

Egy tervezett uniós direktíva szerint a jövőben a terhességi ultrahangot végző orvos nem mondhatja meg a baba nemét a szülőknek. Ezt hallottam ma reggel a rádióban… Mi vaaaaaaaaan???????????? Teljes döbbenet.

16. hét

Többen kérdezték, hogy miért írok néha 2 hetente? A válasz nagyon egyszerű: mert nem történik velem semmi :-) De komolyan. Élem az életem, dolgozom, már nem járok bulizni, a gyerek nem mozog, néha olyan, mintha nem is lennék pohos. És már nincsenek óriás kaja partik se, mert mióta terhes lettem kínosan ügyelek, hogy mi kerül a tányéromra. Sajnos az étkezési kultúrám terhesség előtt rémálom volt: csak és kizárólag szénhidrátot ettem. És ez nem vicc! Imádtam este 10-kor a csirkepörit nokedlivel bevágni és mindezt lefojtani valami sütikével. Nekem a kenyér az nem barna és magos, hanem fehér és ropogós. Ezeket kellett minimálisra csökkentenem a babavárás alatt/miatt. Mindenhol az olvasható, hogy nem kell 2 helyett enni és inkább fehérje, mint szénhidrát. Így nincs esti zabálás, csak csipegetés, és inkább salit, mint túróscsuszát. Jó, persze, néha Én is elcsábulok, de kínosan vigyázok, hogy pl. édességet minél kevesebbet. Nincs csokika és sütike, marad helyette a gyümölcs. Nem volt nehéz megszokni, mert az elején ugye nem ment le semmi, most már valszeg annyira összeszűkült a gyomrom, hogy nem is esik jól a tele zabálás. A fáradság sem múlt el, pedig a 2. trimeszterre azt írják, hogy tele leszek energiával és vadul fogom a szexet kívánni. Még egyik se köszöntött be, de türelmesen várok…

Ami a legutóbbi bejegyzésem óta a legfontosabb, hogy megvan a szülésznőm! Most azt gondolhatja mindenki, hogy örömtáncot járok, elmormolok egy imát és simán hátradőlök. Pedig nem. Kezdjük ott, hogy Sanyibácsi bár az ország egyik legjobb szülész-nőgyógyásza, sajnos nem egy IT guru. Így az általa átküldött listában a nevek és a telefonszámok bazira nem passzoltak. Valószínűleg excelből másolta és elcsúszhattak a sorok… 2 napig telefonálgattam a megadott számokra, ahol vagy nem vették fel, vagy ha nagy nehezen felvették, akkor nem a névhez tartozó mutatkozott be. Szeretem a kihívásokat és egyik legjobb barátomat guglinak hívják, így pár percen belül meglett a megfelelő szám a megfelelő bábához. El is értem Katit, aki Sanyibácsi listáján az 1. helyen állt és gugli szerint lassan szenté is avatják a nála szültek. Kati hangja nagyon kedves volt, márciusra vállalna is, viszont a kórházban vezetőség csere lesz, így nem biztos, hogy lehet választott szülésznőm, ha nincs választott (értsd: fizetett) orvosom. Remek. Újabb jó hír, újabb sikersztori a magyar egészségügyben… Megegyeztünk Katival, hogy októberben találkozunk, egymásba szeretünk és éljük az életet, és ha úgy alakul, hogy muszáj választott orvosnak is lenni, akkor választunk. Gyakorlatilag azt számoltam, hogy ha ez az orvos is kell, akkor a szülésemig 5 orvosnál fogok tartani. 9 hónap alatt 5 férfit elfogyasztani elég szép teljesítmény azt hiszem :-)

Vasárnap ellátogattunk az ország egyik legismertebb és legdrágább bababoltjába. Biztonsági öv terelőért mentünk, amiből 1 féle volt, meg is vettük. Aztán még 1 órát bolyongtunk Férjjel szájtátva, hogy mi minden van, és ezekből vajon mi mindenre lesz Nekünk is szükségünk?! Férjnek a legjobban az iker babakocsi tetszett, fel-le tologatta az üzletben, hatalmas kurjantásokkal, hogy nekünk kell egy ilyen! Majd megláttam a kismama ruhák mellett a szívhang figyelő kézikészüléket. Először sóhajtva néztem Férjre, hogy kellene egy ilyen. Elolvastam a leírását, majd határozottan kijelentettem, hogy Nekünk kell egy ilyen! Így meg is vettük. Azonnal hazarohantunk, beüzemeltük és hallgattuk Pötyike szapora szívhangját. Legszívesebben magamra kötném egész nap, de nem ajánlott és dolgozni is nehezen tudnék benne… A terhes ruha részlegen nem találtam semmit, valószínűleg a cég ráállt az 50 év feletti kismamákra szín és fazon ügyileg. Habár, ha jobban belegondolok, az Anyám se talált volna magának semmitse. Szeretjük a vidám színeket a családban. Egy darab terhes farmert találtam, amiért közel 30 darab ezrest kértek, így szépen visszaraktam. Annyira azért nem volt jó. Hatalmas biznisz ez a terhesség, gyakorlatilag mindent arany áron adnak.