Hozzávalók:      
•    1 nagy, vagy két közepes méretű csirkemellfilé
•    3 db paradicsom
•    1 fej lilahagyma
•    25 dkg mozzarella sajt
•    bacon (ízlés szerint)
•    steak fűszerkeverék
•    bazsalikom (lehet szárított is)

Egy üvegtál aljára lerakjuk a baconszeleteket. A csirkemellet szeletekre vágjuk, bedörzsöljük a fűszerrel és a baconre terítjük.
Erre jön a karikára vágott lilahagyma.
Ezt követi a felkarikázott paradicsom, melynek tetejére bazsalikomot teszünk, végül pedig a vékony szeletekre vágott vagy reszelt mozzarella sajtot.
180 fokra előmelegített sütőben kb. fél órát sütjük.

Köret: görög saláta (sok egyezés van a hozzávalókban)

Hozzávalók:
•    paradicsom
•    kígyóuborka
•    lilahagyma
•    feta sajt
•    olajbogyó (én nem szeretem, de elvileg kell bele)
•    görög sültek gyros fűszerkeverék (Kotányi)

Macskavati
 

A kisebbik kislányom, Boróka a héten lesz két éves. A gyönyörű kék szemeivel, és állandó mosolyával, barátságos természetével mindenkit rögtön levesz a lábáról. Mindenhol nagy sikere van, és mindenki áradozik róla, hogy milyen egy kis angyal. Ami igaz is, de amikor nem figyel senki más, azért elég gyakran megcsillogtatja ördögi énjét is! :-D

Néha úgy gondolja, hogy a krémtúrós arc-kéz- és hajpakolás biztos jót tesz, és persze ennek felkenéséhez is elegendő annyi idő, amíg anya elfordul. Egyik nap kérte, hogy a baba is üljön mellé az etetőszékbe, adtunk rá partedlit is, gondoltam nagy baj nem történhet. És mégis. Kicsit még mókás is volt, ahogy a baba feje tetejéről folyt le a féldoboznyi krémtúró. Ugyanis megpróbálta megetetni, de biztos nem akart enni a baba, azért borította a fejére. :-) Gyorsan le is fényképeztem az eredményt. Csakhogy épp csöngetett a postás, és én meg elkövettem azt a hibát, hogy hozzá túl közel raktam le a fényképezőgépet. Mire visszamentem, rejtélyes módon eltűnt a baba fejéről a krémtúró nagy része. Gyorsan felmértem minden szóba jöhető helyet, de mivel a fényképezőgépet alapos összetapogatás után ugyanoda helyezte vissza, nem is gondoltam rá úgy, mint potenciális krémtúró felvevő helyre. Aztán elég hamar, kiderült, hogy még mindig tudja zsiványságban überelni magát az én drága kislányom. Azóta is azon töröm a fejem, hogy mi a krémtúró szakszerű eltávolításának módja egy fényképezőgép legapróbb réseiből is.

37. hét

Elkezdődött a terhességem utolsó hónapja, lassan elköszönök a kis púptól a hasamon, és kezembe foghatom végre a kisfiunkat. Sokszor próbálom elképzelni milyen lesz majd az arca, keze, lába, melyikünkre hasonlít majd jobban. Gondolatban újra és újra átélem, ahogy majd először egymásra nézünk, hogy aha, Te voltál az, aki odabent mozgolódott, illetve aki odakintről énekelt, beszélt hozzám és simogatott. Látom magam, ahogy a szülőszoba folyosóján sétálgatva várom, hogy táguljon a méhszájam, és azt is látom, ahogy majd végül valahogy felmászom arra a széles és borzasztóan magas szülőágyra, ahol majd végül megszületik a kicsi. Mert hogy sima szülés lesz, az most már egyre biztosabb. Megtudtuk, hogy a pici fiú már végre fejjel lefelé fordult, ráállt a kifutópályára.  Súlya nagyjából 2700 gramm jelenleg, és mivel egy baba a finisben kb. 200 grammot gyarapszik hetente, így nem számítunk óriás bébire, ami újabb optimizmusra ad okot számomra. (ti. könnyebb megszülni, mint egy 4 kilós vagy ennél nehezebb babát)

Itthon is már minden készen áll, kivéve, hogy még mindig nem tudtuk rávenni magunkat a hálószobánk átrendezésére. Annyira megszoktuk azt, ahol most van az ágyunk, hogy nehéz innen bevackolódni egyenest az ablak alá. Pedig muszáj lesz megtenni, ugyanis a mi ágyunk helyére kerül a kiságy. Maga a kiságy összeszerelés nem nagy kunszt, az ágyneműk pedig mosva-vasalva várnak a sorukra, így aztán nem is kapkodunk. Közben én nagyszabású terveket szövögetek félévre előre vetítve, ugyanis a hosszú távú megoldás mégiscsak az lesz, ha egy az egybe kikerül a szülői ágy a gyerekszobából. Neki is és nekünk is jobb lesz, ha külön alszunk majd. Ehhez viszont a nappaliból kell bútorokat eladnunk, és a helyükre újabbakat beszereznünk, amelyek majd kisebb helyet foglalnak, mint a mostaniak. Mivel a mostani óriásszekrény zsúfolásig van javarészt nem használt holmikkal, ezért a következő napokat, heteket selejtezéssel töltöm majd. Nehezebb fizikai munkát úgysem tudok már végezni, így hát szatyorba gyűjtöm a kacatokat, a férjem meg majd minden reggel levisz egy csomagot a kukába, amikor munkába indul.

Közben esténként szülésfelkészítőt tartok a saját testemen, ugyanis elkezdtem a gátmasszázst, amit remélem úgy csinálok, ahogyan kell. A fájós derekamat elkezdtem kenni sósborszeszgéllel, és pár napon belül elmúlt a fájdalom. Meglehet, hogy a krémtől, de a védőnő azt sem tartja kizártnak, hogy egyszerűen csak annyi történt, hogy a bébi helyet változtatott a pocakban, és már nem nyomja azt az ideget, amit eddig. Akárhogy is van, legalább már nem fáj a derekam. Viszont ennek ellenére sem ugrándozhatok nagyon, mert intenzívebb házimunkára, vagy sima sétálásra rögtön bekeményedik a hasam és le kell üljek. Néha már akkor is jelentkeznek a keményedések, ha semmi különöset nem csinálok, csak pihenek. Fura alhasi, menzesszerű fájdalmaim is vannak olykor, de mivel nem kifejezetten erősek és nem is rendszeresek, így nem aggódom miattuk. Nagyon remélem, hogy eljutunk a terminusig, és nem szülök meg a 40. hét előtt.

Az intimtornát is végzem napi rendszerességgel, de a málnalevél teára sehogysem tudom magam rávenni. Nem rajongok a gyógyteákért, mert általában rémes ízük van, és még csak ízesíteni sem lehet, legalábbis nem ajánlott. Minden nap elhatározom, hogy ma tényleg elkezdem kortyolgatni ezt a méhszájérlelő keveréket, de aztán mindig másnapra marad a dolog. De talán majd ma. :-) Azt sem tudom hová iktassam be, mert már megvan a kialakult napirendem, hogy mikor mit eszem és iszom. :-) Szinte minden nap ugyanazt reggelizem, és igyekszem főzni is valami egyszerűt, hogy legyen ebédem, amikor a férjem dolgozni van. A gyermekágyi időszakra is próbálok előre tervezni, és megfőzni olyasmiket, amelyek jól fagyaszthatóak. Amikor hazahozzuk a kicsit csak ketten leszünk vele pár napig a férjemmel, így jól jönnek majd a finom falatok a fagyóból. Később  anyukám váltja majd fel a férjemet, de ő pillanatok alatt megfőz bármilyen ételt, így ebben az időszakban biztos, hogy lesz ellátmányunk. :-)

A terhesség végi vizsgálatok jól alakulnak, hetente csak egyszer kell bemenni a kórházba, olyankor jól elfáradok a hosszas várakozástól, de legalább mindig jó eredményekkel távozom. :-) A CTG amitől úgy féltem megy, mint a karikacsapás, mert a gyerkőc mindig mozgolódik, ahogy kell. A méhlepény is jól funkcionál, szóval nincs miért aggódnom. Ami a leginkább meglep a terhességemmel kapcsolatban, hogy még mindig csak 9 kiló súlygyarapodásnál tartok, amiért rendszeresen megdicsér az orvos és a védőnő is. Gondolom ebben csak a genetika játszott közre, mert semmilyen különleges diétát nem folytattam, leszámítva, hogy mellőztem az édességeket és a fehérkenyeret. A péksütemények azért rettenetesen hiányoznak, a férjemnek már mondtam, hogy hozzon be majd a kórházba kakaós csigát, meg palacsintát. Lehetőleg minden nap. :-)

Minta
 

Mint ahogy előzőekben írtam megkezdtük a Speckódoki által megadott vizsgálatokat. Az elmúlt két hetem arról szólt, hogy különböző állami és magán egészségügyi intézményekben mulattam az időt. Kiborító. Ahogy nagyra becsült Szahorém mondaná, elővettem a bulldog-üzemmódot, ami időnként átkapcsol azért őrjöngő kiskakasra. Sajnos ez nálam egy kiemelt szériatartozék, de Férjem hatására, időnként lehet röhögéssel semlegesíteni.

Az eddigi tapasztalat: tök mindegy hogy állami vagy magán intézménybe járok mindenhol állati kedvesek, megértőek DE! Alap az egy órás várakozás, és igen hölgyeim és uraim a magánba is! Fizetek, hogy órákat ülhessek a csilivili váróban, aztán a mélyen tisztelt doktor laza 10 perc után, 12e-vel megvágjon. A semmiért, mert ugye, persze, természetesen, naná, hogy vissza kell menni, ilyen-olyan vizsgálati eredménnyel, mert anélkül nem ér semmit az egész… Aztán ott van az állami intézmény, ahol totál alap, hogy 3 körös egy vizsgálat. Első kör: anamnézis, kiírja a vizsgálatot. Második kör: vizsgálat, jó esetben eredmény is. Harmadik kör: eredmény, vagy vissza kell menni valamiért.

No, de ne legyek már ennyire negatív! :-D Szóval, ami eddig kiderült, hogy inzulin rezisztens vagyok. Ez röviden összefoglalva: Az inzulin hatékonysága csökken, mert a zsír- és izomsejteken levő fogadó helyek rosszak, és nem ismerik fel az inzulint vagy a sejteken belüli további anyagcsere-lépésekkel van valami öröklött (mint kiderült utóbb, az egyik nagymamám cukorbeteg volt, továbbá az egyik dédnagymamám is) vagy szerzett baj, elmarad a kívánt hatás, tehát nem csökken le a vércukorszint. Erre a szervezet úgy reagál, hogy a hasnyálmirigy több inzulint termel, hogy a többlet-inzulin valahogy jobban elvégezze feladatát. Közben a sok inzulin sok mást is csinál ott, ahol nem kéne, pl. hizlal, és az étvágyat is fokozza. A felszaporodó zsírsejteken is persze ugyanolyan rosszak a receptorok (vagy a sejteken belüli folyamatok), így a megnőtt keringő inzulinmennyiség vércukor-szabályozó hatása is kevesebbnek bizonyul, ami további inzulin-túltermeléshez vezet. Közben megromolhat a vércukorszint szabályozása (különösen, ha más okoknál fogva még az inzulintermelő képesség is csökken), így a vércukorszint emelkedése állandósulhat, ekkor alakul ki a cukorbetegség. Tehát az inzulinra való csökkent érzékenységről van szó, ami a normálistól csak kicsit különbözőtől az igen súlyos formáig minden változatban előfordulhat. Az IR-rel kapcsolatos betegségek végső soron az érrendszer károsodásához vezetnek, aminek súlyos megnyilvánulásai a szívinfarktus, korai érelmeszesedés (elbutulás), agyvérzés, veseelégtelenség, érszűkület. Nem beszélve arról, hogy a nem kezelt IR komoly problémákat okozhat a teherbeesésnél, illetve a terhesség alatt. Mondjuk ki konkrétan: vetélés. Mint ahogy az endokrinológus meg is állapította nálam. Mert a magas inzulinszint túlzott férfihormon (androgén)-termelődésre ösztönzi a petefészkeket. Ahhoz, hogy egy egészséges peteérés végbemenjen, megfelelő arányban kell lennie a petefészek által termelt androgén – illetve az ösztrogén szintnek. Ha teherbeesés mégis megtörténik a megváltozott hormonszint miatt a vetélés valószínűsége magasabb.

Szóval ez van, és ha még nem lenne elég ennyi, a héten az is kiderült, hogy heliobacter pylori baktérium fertőzésem van. Ami lehet újkeletű, de az is lehet fél évvel korábbi… Ki tudja?
A miheztartás végett: ez a baktérium tehető felelőssé a nyombél- és a gyomorfekély, valamint a gyomor daganatos elváltozásainak többségéért. Kezelése pofon egyszerű, két féle antibiotikumot kell szedni (nekem most egy hétig), továbbá savlekötőt.
Ehhez kapcsolódó az eddigi legidegesítőbb állami egészségügyi intézmény-látogatásom…

Szóval időpontkérés: két héttel későbbre… no problem. Belefér. Két hónapom van az összes vizsgálatra, mi a fenéért aggódnék!?? :-D
Első felvonás: Péntek 17 óra.
Fél ötkor érkezem. Jipppijé, talán hamar végzek. Tudjátok a Remény Hal egy halhatatlan állat. Természetes élőhelyén – az agyamban – a végsőkig kitart, aztán egyszercsak kihal, és átveszi helyét a már említett őrjöngő kiskakas. Na azt nem bírom lelőni, a rohadék nem bír magával… Szóval 3-an ülnek előttem. Újabb ujjongás, már tervezem a délután további részét…
Negyed hatig, 2 azaz kettő beteg ellátására kerül sor, majd a doktornő asszisztensével mély egyetértésben távozik, hogy majd jön. Nézek rájuk bután, WTF?
Fél hatkor doktornő vissza. Előttem lévő beteg be. Beteg 5 perc múlva ki. Ajtó félig nyitva marad. Így aztán tanúja voltam annak, hogy a doktornő laza 20 percben a rettentő fontos hétvégi családi összeröffenésén az utolsó simításokat végezte telefonon.
Hat óra előtt 10 perccel a Remény Hal vesztésre áll, őrjöngő kakas viszont egyre hangosabb rikoltozik. Eldöntöm: 6-kor szépen bekopogok, megköszönöm a közreműködést, és visszakérem a beutalómat, majd angolosan távozok.
Hat óra előtt 5 egész perccel ajtó kinyíl, és bebocsájtást nyerek. Hállalujjjááááá! Átbeszéljük, hogy milyen vizsgálatra van szükségem, majd a némi jófejségről tanúságot téve a doktornő elintézi, hogy külön időpontkérés nélkül pár nappal később reggel fél hétkor megejtsük a vizsgálatot. Ekkor már mindent megbocsájtok (hiába, könnyű nekem örömet szerezni), és rongyolok haza nagy boldogan.

Második felvonás: Szerda 7.30
A vizsgálatról annyit, hogy szigorúan éhgyomorra, reggeli fogmosás, víz vagy bármi folyadék bevitele nélkül – magyarán ordas büdös szájjal – kell megjelenni.
Érkezem negyed hétkor, biztos ami hót ziher alapon. Már vagy négyen ülnek előttem. Na, király. Kopogok, hogy sorszámom nincs, de benne vagyok a naptárba, légyszi help me, mert amúgy dolgoznom is kéne… Ajtót nem nyit senki. Sóhajtva leülök. Félkor megjelenik a doktornő, mondom neki, hogy kilégzéses vizsgálat lenne. Jó, menjek át az endoszkópiára!!???? Na itt kicsit kétségbe estem, hiszen szájszag eregetésről volt szó, nem lukturkáról. Útközben elkapok egy asszisztens csajszit, mondom neki, hogy mi van. Üljek le. Közben érkezik még egy szagmintás, egy Néni. Ülünk a büdösünkben, várjuk a további instrukciókat. Asszisztens vissza, hogy akkor a rendelőhöz csattogjunk újra. Okés. Menjünk. Őrjöngő kiskakas halkan nekiáll rikoltozni…
Nyolc óra. Kezd reménytelennek tűnni a szitu. Rendelés még el sem kezdődött, doktornő sehol, asszisztens sehol. Elkocogok az endoszkópiára, hogy akkor mostmár történjen valami, mert akármilyen fura mennem kéne dolgozni! Jó, jó.
8.10 megérkezik két asszisztens, egy darab kilégzési vizsgálathoz használatos „zacskóval”. Mondom ketten vagyunk… Hát izé, nem találtak még egyet, de keresnek, hátha…
Rendelőbe be, valami kék bogyót be kellett vennem, ráküldeni egy pohár vizet (épp ideje volt, mert már szomjan akartam halni), majd 10 perc múlva kezdjem el fújdogálni a zacsit, amíg azon a jel narancsról sárgára nem vált. Jó, rendben. Értettem. Akkor most üljek ki a váróba ott fújjak. A szemöldök felugrik: kint az emberek között??? Igen, kint. Jólvan testvírem – gondoltam – ha mindenképpen szájszagpusztítást akarsz látni, hát legyen. Néni be, ugyanezzel az utasítással… Fújdogálás közben megvitatjuk, hogy mekkora parasztok már, merthogy mint kiderült ezt egy kezelőben szokták elvégeztetni, nem pedig a beteg között. Hát köszi.
8.30 Asszisztensnő bekéri a zacsikat. Valami gépben megvizsgálta, aztán jelentőségteljesen közölte velem, hogy akkor majd az eredményt a doktornővel… Na, itt már gondoltam,  hogy gáz van. Mekkora logikai készségem van, na?? :-D
9 óra, doktornő sehol. Megint jön az őrjöngő kiskakas, ekkor már nem bírom elnyomni, felpattanok, elviharzok az endoszkópia irányába, azzal a feltett szándékkal, hogy mostaztán balhé lesz kisanyám! Megint büdös mákja van, mert éppen a rendelő felé tart. 2 mondatban tájékoztatom, hogy nagyon kéne már mennem dolgozni, és rohadtul nem érek rá. Jó, jó menjek be. Bementem, elmondta, felírta, visszarendelt. Csak arról az aprócska tényről felejtett el tájékoztatni, ha nekem fertőzésem van, valszeg a Férjemnek is, tehát sürgősen zavarjam el őt is, mert oda-vissza bírjuk fertőzni egymást. Egészségügy 2012 Budapest. Ennyi.

Tehát összefoglalva jelenleg: autoimmun thyreoditisem van, inzulin rezisztens vagyok, és egy helyes heliobacter pylori fertőzésem. Telhetetlen vagyok na, egy már nem is elég. Valaki állást halmoz, én betegségeket.

Most a vizsgálatok 60%-nál tartunk. Gondolkodom rajta, hogy beszerzek egy boxzsákot, hogy a feszkót időnként kiadjam magamból…

Borstörő

 

Hozzávalók:

Lime-os mártogatós:

A tojásokat, lisztet, apróra vágott hagymát és reszelt fokhagymát, fűszereket és az összeaprított petrezselymet összekeverjük, hozzáadjuk a karfiolt is és kicsit összetörjük, hogy ne legyenek túl nagy darabok a masszában.

tehenészet