A téma szinte állandóan kering, a hasonló témájú női netes magazinok körében. Gyakorlatilag 3 táborra osztható az állást foglalók csoportja:

-           hüvelyi szülés forever
-           előre megfontolt szándékkal elkövetett császár, egészségügyi vagy kényelmi okokból
-           meglepi császár komplikációk miatt
Nos, a legnagyobb bírálatot általában az előre megfontolt szándékú császárosok kapják, mert ugye ők azok, akik saját döntésüknek köszönhetően választották a számukra – elsőre kényelmesebbnek, fájdalom-mentesebbnek tűnő – megfelelő megoldást. A második bírálat az oxitocin, illetve a fájdalomcsillapítók használóit érinti. Aztán persze vannak különböző anomáliák is, mint például, hogy minek fogadott orvos, a bába is levezeti a szülést, meg Magyarországon mennyire orvos-központúak a kismamák stb.
Namost megint laikus vélemény következik, mert eddig még egyikben sem volt részem, és valószínűleg ezért nem értem a vitát sem eleve…
Szóval… először is nem értem, hogy miért csinálnak ebből ekkora ügyet, hogy ki milyen módon szül, miért bírálják – és sajnos elítélik is - az emberek a másik döntését!?? Nem értem, hogy miért baj az, ha valaki úgy döntött, hogy császárral szül!? Nyilván megvan rá az oka, a félelme… Másrészt meg úgy tudom, és úgy hallottam, hogy azért a császárosok is megszenvednek utána rendesen… Szóval nem akkora fáklyás menet, mint ahogy látszik. Azt sem értem, hogy miért mondják azt, hogy a dokinak kényelmesebb? Hát nem tudom, de szerintem inkább vezetnek le egy hüvelyi szülést, mint egy komplikációkkal megtűzdelt műtétet…
Azt gondolom, hogy nem a szülés módja határozza meg azt, hogy a gyerek milyen kapcsolatban áll majd a későbbiekben a szüleivel, hanem az, hogy szeretetteljes családi légkörben nevelkedik, egy következetes értékalapú nevelést kap, bizalmas kapcsolat alakul ki a szüleivel, törődnek, foglalkoznak vele.
Tehát ezen a gondolatmenten haladva nem látom az összefüggést a szülés módja és a gyerek jelleme, a gyerek szüleihez való kapcsolatának illetve a szülők gyermekhez való hozzáállásában sem látok összefüggést. Tudnék én mindenre példát mondani, hogy például ismerek olyan császáros családot, akik gyakorlatilag mintaszerűek számomra gyereknevelés szempontjából, és tudnék olyat is mondani, aki a hüvelyi ellenére le se szarja a porontyát. Nyilván nem végeztem erre vonatkozó kutatásokat, csak, mint laikusként kívülről belepofázva okoskodva próbálom megérteni a bírálók álláspontjait, hogy miért ítélik ezt el ennyire!?
És persze ha már a bírálóknál tartunk, hadd mondjam el, hogy az a vehemencia, amivel megkérdőjelezik egy-egy császár szükségességét, vagy elítélnek valakit azért mert ezt választotta nem túl tisztességes és korrekt dolog. Hiszen akinek nem volt más választása, még abban is felesleges bűntudatot keltenek ezzel!
A császáros oldalról meg azt nem értem, hogy miért gondolják azt, hogy a vaginális szülés után annyira kitágul a „járat”, hogy utána a kekszelés egy tág alagútban való fénykeresést jelent. Azért a hüvely is bír regenerálódni, hiszen így van kitalálva, a természet így tervezte meg! Nyilván előfordul vágás, metszés, akármi, de ez sem lehet rosszabb mint egy császárból felépülni szerintem.
A másik, amit nem értek, hogy miért baj az, ha valaki oxitocint kap, esetleg fájdalomcsillapítást kér!? Szerintem egy szülésnél az a legfontosabb, hogy a mama és a baba is jól érezze magát, hogy az történjen és úgy, ahogy szeretnék. Miért kell elítélni vagy megkérdőjelezni azt, aki fenti segítségekkel él? Komolyan néha olyan megdöbbentő ítéletekkel, és előítéletekkel találkozom, hogy kerekedik a szemem rendesen… De arról senki nem beszél, hogy mennyit foglalkozik a gyermekével, hogy bár megad neki mindent, csak a vele eltöltött időt sajnálja! M i é r t   n e m   e z   a   t é m a ?
Borstörő

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr83365524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AvivaÁgi.hu 2011.11.11. 22:51:52

Én háromszor háromféleképpen szültem :) császár nem volt benne, de az oxitocin, fájdalomcsillapító, vágás nem vágás témában már van tapasztalatom. A lényeg az, hogy az emberi test csodálatos és egy kis odafigyeléssel "simán" vissza lehet tornáztatni mindent a megfelelő helyre. Ha meg már egyszer vágytunk a gyermekre és meg is érkezett egy dolgunk van, hogy szeressük!

Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2011.11.11. 23:22:51

@AvivaÁgi.hu: Köszi Ági!!!
Tényleg ez a lényeg, hogy szeressük!!!