Borstörő 2012.06.21. 21:33

35. hét - Mélypont

"Megérkeztünk, ez itt a mélypont..." - hadd kezdjem ezt a naplót az egyik kedvenc filmem egyik kedvenc jelenetével, mert úgy érzem, ez az igazán alkalomhoz illő. És amúgy sem jut semmi más az eszembe.

A nemzetközi helyzet - aminek semmi sem szent - egyre csak fokozódik.

Gyönyörűnek képzelt gyermekeim együtt olyan 4600 grammot nyomnak, napokon belül elérik az öt kilót. Mindketten koponyavégűek, az egyikük fejét konkrétan a bugyimban hordom, és a másikat sem sokkal feljebb. Lábacskáik gyakran összetalálkoznak a bordáimmal, a gyomrom meg lassan száműzetik a hasüregemből. A lábam olyan mint egy memóriahabos matrac, ha benyomom, úgy marad, meg amúgy is hosszú ideig megőrzi a vele érintkező bármilyen objektum formáját. A belső combizmom, meg a szeméremcsontom körüli részek égnek és feszülnek, mintha 2000 tárogatást végeztem volna a konditeremben. A bőröm a hasamon és a lábfejemen egyszerre tűnik teljesen érzéketlennek és hiperérzékenynek, mintha megégettem volna. Egyre gyakoribbak a furcsa görcsölgetések és a menstruációs jellegű derékfájás, ami a sarkamig kisugárzik. A hangulatom elég bipoláris, időnként jajveszékelve hullatom a könnyeimet, hogy én ezt egy percig sem bírom tovább, de még mindig előfordul, hogy teljesen épelméjű ember benyomását keltem. Közben pedig iszonyatosan boldog vagyok, hogy a gyerekek egészségesek, ilyen szép nagyra megnőttek már, én meg nemsokára anya leszek és itt tarthatom Őket a kezemben.

Egyértelműen megfogalmazódott bennem, hogy én SZÜLNI AKAROK. Nem, nem most rögtön, de mondjuk két hét múlva. Ezzel az elhatározással indultam randira az orvosommal.

A doki aznap hatalmas népszerűségnek örvendett. Három nő vajúdott csak neki a szülőszobán, további három (köztük én) utolsó idős nagyhasú várt rá a folyosón, közben folyamatosan csörgött a telefonja és még az emeletek között is rohangált. Szóltam a szülésznőnek, hogy kössön rá a ctg-re, mert végülis azért jöttem, a dokim meg épp azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány. Ez meg is történt, csak közben ugye hárman vajúdtak/szültek, engem meg rajtafelejtettek majdnem egy óra hosszára a gépen, de utána megbeszéltük a szülésznővel, hogy egy jó kiadós kis ctg végülis senkinek sem árt.

A lelettel felvértezve kiültem a másik két kismama mellé és vártuk az orvosunkat. Ő két rohanás között útba is ejtett minket, én rögtön felajánlottam, hogy szívesen bejelentkezem a magánrendelésére, mégiscsak nyugisabb. Erre viccesen közölte, hogy csak július 30-ra tud időpontot adni, mert addig szabadságon lesz, de most rohan, majd még jön, csak meg kell szülesztenie a maradék két nőt is. Megfagyott az ereimben a vér. Hogy fasza, még megsértődni meg felháborodni sincs erőm, és most nekem akkor új dokit kellene keresnem? Jól értem, hogy júliusban nem lesz elérhető és erről csak most szól?? Bőgtem volna, de szerencsére ott volt velem a húgom és tartotta bennem a lelket. Vártunk tovább.

Kis idő múltán gyereksírás és újra nyílik a szülőszoba ajtaja. Mondja a doki, hogy mindjárt jön egy helyettes kollegája, akinek szeretne minket bemutatni, és aki egész júliusban itt lesz. Még mindig nem voltam boldog attól, hogy valószínűleg más orvosnál kell szülnöm, de gondoltam végülis teljesen mindegy, hogy ki szedi ki belőlem a gyerekeket, ennél nekem több kellene most a szakításhoz. Jött is a helyettes hamarosan, felírta az elérhetőségét, elbeszélgetett velünk. Kb. annyiban maradt mindenkivel, hogy ha beindul a szülés, akkor hívjuk. Én már kezdtem nyugtalankodni, hogy de nekem programcsászárom lenne és akkor tessék nekem megmondani most azonnal, hogy mikor lesz ez az időpont, mert mivan, ha nem indul be a szülés, akkor én mire készüljek? Azt mondta, hogy ennek az időpontját a saját dokim fogja eldönteni, de mivel az ikreket általában a 38. hétre szokták programozni, az orvosom meg 18-ától újra lesz, így valószínű ez lesz az én dátumom. Fejlövés nr.2. Mondom neeeeeem, kizárt, én nem bírom ki még egy hónapig, hát nézzen már rám! Azt mondja, tudja, hogy ez sokkal nehezebb, mint egy egyes terhesség, de önmagában az anyuka kényelméért nem fognak koraszülést programozni. Majdnem térdre estem a doki előtt, hogy jó, én sem arra gondoltam, hogy most, de nemsokára elérik a 2500 grammot, másfél hét múlva betöltöm a 36. hetet, nem lehetne július eleje, légyszilégyszilégyszilégyszi...... De moderáltam magam, és visszaültem, hogy én akkor is megvárom a saját dokimat és megbeszélem vele, hogy hogy is van ez.

(A képzeletbeli jelenet közben tovább zajlott a fejemben (és elnézést a buggyant analógiáért): - Neeem, a lábdagadásba nem lehet belehalni. - De Doktor Úr kérem, segítsen! Szenvedek! - Maga szenved?! Menjen el a hármasikresekhez, akiknek már van otthon kettő, na azok szenvednek.)

Na hamarosan lementek a szülések, és végre rámért a doki rendesen. Először megvizsgált, és közölte, hogy egy ujjnyira kinyílt a méhszáj. Mutogatom az elefántcsülkeimet, hogy erre nem mond semmit? Tényleg nem lehet ezzel mit kezdeni? Nézte a laboromat, meg megmérte a vérnyomásomat, minden szuper volt. Kérdezte, mennyit híztam. Hát 20 kilót, kurvasokat. Mondta, hogy az tényleg sok, nem kéne három helyett enni. Mondtam, hogy én nem is eszek többet, mint a terhesség előtt :((( (és naponta biciklizek, de ezt nem árultam el). Akkor is diétázzak és pihenjek.

Kinyílt méhszájjal nyilván felhagyok a biciklizéssel. És diétázok, csak zöldséget/gyümölcsöt és kevés fehérjét eszem, valamint megvettem életem első homeopátiás készítményét, ami állítólag csökkenteni fogja a lábdagadást. Mondom, hogy ez a mélypont.

Műtétre nem írt ki, mondván, hogy még csak a 34 hetet töltöttem be, és orvosilag semmi nem indokolja, hogy korábbra programozzák a császárt. De mivel nyitva a méhszájam, lényegében bármikor történhet bármi, így - bár ezt expressis verbis nem mondta ki - ő is arra számít, hogy korábbi szülésmegindulás és császár lesz belőle. Közben az is kiderült, hogy a jövő héten, illetve júliusban egy hétig lesz szabadságon, egyébként azért elérhető, csak a magánrendelését szünetelteti ilyenkor. Ez valamelyest megnyugtatott, főleg atekintetben, hogy mégsem kell kenyértörésre vinni a dolgot, mert ahhoz most nagyon nem lenne kedvem. Ha addig nem történik semmi rendkívüli, illetve a ctg lelet sem mutat változást, július elején találkozunk újra.

Én még a jövő héten hajlandó vagyok egy terhesnaplót írni, bár az már végképp nem tudom, miről fog szólni (lehet-e még rosszabb). Utána viszont úgy szeretném kezdeni a bejegyzést, ahogy a mait: Megérkeztünk! :))

Leolib

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

14 komment

Címkék: ikrek ctg harmadik trimeszter szülésznő

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr694603526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

macskavati 2012.06.21. 23:34:01

"megvettem életem első homeopátiás készítményét, ami állítólag csökkenteni fogja a lábdagadást. Mondom, hogy ez a mélypont."

Ez óriási :)
Kitartááááás!

Válasz erre

| ági | 2012.06.21. 23:42:46

El sem tudom képzelni, hogy milyen lehet neked most, pedig csak lényegében meg kellene dupláznom amit én éreztem a 35. héten :D
20 kg ikerterhességnél kurvasok?! Na haggyukmá! Ez komolyan felidegesít!
Placenta, babák, vér, víz, víz, víz, víz, víz, kapják be akik szerint ez így sok.

Leolib drága, nem is tudom mit kívánjak... 37-ig bírjátok ki, egy perccel se tovább :) Tarts ki, tudjuk, hogy kemény vagy!!

Válasz erre

devi1 2012.06.22. 08:21:25

Hello Leolib, épp most beszéltük a méhnyak-megrövidülést, és már ki is nyíltál...haladnak a dolgok szerintem. Nálam szerdán még nem volt változás, de azért nem vagyok teljesen nyugodt, mert még mindig rengeteg a keményedésem. Amúgy cuki, hogy te mennyire szeretnél már szülni, én meg mennyire nem, de persze dupla teher az más :). Nem tudok mást kívánni, kitartás, és várom a jövő heti posztot.

Válasz erre

borsolyka 2012.06.22. 08:35:36

ha szülni akarsz, miért is hagynál fel a bringázással?????

Válasz erre

Leolib 2012.06.22. 08:42:56

Köszi a biztatást mindenkinek! Ígérem, kitartok, mást úgysem tehetek :) Amúgy a poszt megírása óta fogytam fél kilót :DD Cserébe éhes vagyok, de azt most valahogy könnyebben viselem.

Valami tuti elkezdődött, mert most már minden este görcsölök alul és iszonyatosan fáj a derekam, ezek lennének a jóslófájások??

Válasz erre

Leolib 2012.06.22. 08:45:08

@borsolyka: mert csak július 1-én, esetleg 2-án akarok szülni, és most úgy érzem, ha tekernék egyet, menten kitágulnék 2 ujjnyira :D Biztos hülyeség, egyszerűen csak így érzem. Eddig biztos voltam benne, hogy nem teszek semmi rosszat a biciklizéssel, most meg abban vagyok biztos, hogy nem kéne.

Válasz erre

panna cotta 2012.06.22. 09:36:19

@Leolib: hát akkor még addig van egy hét, azt fél lábon ugrálva is kibírod :-D utána biciklizhetsz :-D
Kitartást kívánok! És várom a jövő heti beszámolót.

Válasz erre