A legutóbbi ultrahang szerint "A" magzat 1250 gramm, fejvégű, teste a bal oldalon, "B" magzat 1280 gramm, fejvégű, teste a jobb oldalon helyezkedik el.

Az eddigi vizsgálatok alapján mindig Ábaba volt kicsit nagyobb (most először nem), a 18. heti 4d-s UH-n pedig egyedül ő mutatta meg az arcát, így neki azóta neve is van. Bébabát nem tudtuk elkeresztelni, két név versenyzett folyamatosan. A héten megint voltunk 4d-n, és abban bíztam, hogy ha meglátom az arcukat, tökre egyértelmű lesz, hogy igen, ő volt "A" és igen a neve még mindig "J", ő pedig "B" és nahááát, kifejezetten "C"-s feje van (a C itt nem az AB folytatása, hanem a név kezdőbetűje), vagy dehogy, egyértelműen "H". Ehhez képest az történt, hogy mint kiderült, "A" a medencecsontomba fúrja a fejét és "B" egyébként is kitakarja, ezért belőle semmit sem láttunk, "B" pedig amint észrevette, hogy megfigyelés alatt tartjuk, elbújt a köldökzsinór mögé és még a két kezét is az arca elé tette. Tíz perces (óvatos!) hastaszigálás után végre arrébb vitte a mancsait és beleröhögött a kamerába. Ennyit kaptunk és nem többet.
Kérdeztük a szonográfustól, hogy mennyire változhat még a pozíciójuk, megfordulhatnak-e, helyet cserélhetnek-e még, és még egyszer, hogy is van ez akkor ezzel az Ával meg Bével??? Azt mondta, megfordulni már nem nagyon tudnak, helyet cserélni tuti nem fognak, és mindig az az "A", aki közelebb van a kijárathoz. Kérdezem, hogy de ugye ez úgy értendő, hogy a méhlepény elhelyezkedése alapján? Hát nem, nem úgy, hanem fizikailag. Na fasza, akkor végülis ez mindig változik a terhesség folyamán? Háát, változhat - hangzott a válasz - de nem nagyon szokott.
Akkor én még mindig és már megint nem értem. Hogy ha tényleg a konkrét fizikai elhelyezkedésük alapján nevezik őket Ának meg Bének, akkor miért van az, hogy "nem nagyon" változik a pozíciójuk a terhesség alatt? Mert hiszen bármikor előfordulhat, hogy az egyik kicsit lejjebb csúszik, a másik meg feljebb, nem? De közben meg ennek az A-B megkülönböztetésnek mégiscsak az kéne, hogy legyen az értelme, hogy külön-külön is nyomon követhető és összehasonlítható legyen a fejlődésük, vagy ez nagyon laikus gondolkodás? Mert oké, hogy az én lányaim fej-fej mellett haladnak minden értelemben, de ez azért nem minden ikerpárnál van így. Arról nem is beszélve, mikor nem ketten, hanem hárman (vagy még többen) vannak.
Szóval kicsit bepánikoltam, hogy kész, valószínűleg végérvényesen összekeveredtek a gyerekek, elvesztettem a fonalat és tisztára úgy érzem magam, mint egy itt-a-piros-hol-a-piros játékban. Lehet, hogy az az "A", akire végig "J"-ként gondoltunk, már nem az az "A", aki most nem mutatta meg magát, és végülis "J"-t kereszteltük át "C"-vé, pedig anno annyira egyértelmű volt, hogy a viselkedése és a habitusa alapján igenis neki kell lennie "J"-nek, miközben a mostani UH alapján meg annyira egyértelmű volt, hogy a most "B" pozíciójú baba nem lehet más, mint "C". Kettejük arcát egy időben még egyszer sem láttuk, így igazából nem is tudhatjuk, hogy mindkétszer ugyanazt a gyereket láttuk-e, vagy - ahogy inkább sejtjük - múltkor az egyiket, most a másikat. De ez azért mégiscsak aggasztó, nem gondoljátok? :D Arról nem is beszélve, hogy most már teljesen elbizonytalanodtam abban is, hogy mi lesz, mikor kiveszik őket, akkor végképp nem fogjuk tudni, ki-kicsoda. Vagy fogjuk? Vagy csak azt fogjuk hinni, hogy tudjuk, és nyugodt szívvel újraosztjuk a "J" és "C" neveket abban a meggyőződésben, hogy mennyire baromira illik rájuk, miközben mondjuk egész addig pont fordítva azonosítottuk őket.
A kérdés leginkább az, hogy kérdés-e ez egyáltalán, van-e bármi jelentősége annak, hogy ki "A" és ki "B", ki "J" és ki "C" és hogy tudjuk-e a méhen belül megállapítottakat méhen kívül is tartani.
Én úgy érzem, van jelentősége, kell, hogy legyen, hiszen oké, hogy ikrek, de mégiscsak két teljesen különböző ember lesznek, vagyis már most is azok. Arról nem is beszélve, hogy 99%, hogy kétpetéjűek, és az a megérzésem, hogy teljesen másként fognak kinézni, bár ezt ugye nem tudhatom, hiszen mindig csak egy arcot láttam... de valamiért úgy gondolom, így lesz. Mindenesetre, ha különbözőek, akkor ezért egyértelmű számomra, hogy teljesen külön lényekként kell kezelni őket, ha meg egyformák, akkor pedig éppen ezért tartom fontosnak a megkülönböztetést, mármint azt, hogy mind ők, mind a külvilág külön individuumként tekintsen rájuk.
Na de én abból indulok ki (már megint azok a fránya elképzelések:D), hogy bár nagyon fognak ragaszkodni egymáshoz, kinézetre és habitusra is különbözőek lesznek, így a fizikai megkülönböztetésükkel nem lesz probléma; ha kint lesznek, már nem fogjuk összecserélni (vagy továbbcserélni??) őket.
Oké, de mi legyen a cuccaikkal? Azt már eldöntöttem, hogy megpróbálom a kezdetektől külön kiságyba fektetni őket úgy, hogy a kiságyakat egymás mellé tolom, aztán ha nem megy, akkor majd revideálom az álláspontomat. Az is egyértelmű, hogy elég egy pelenkázó, valószínűleg nem fogják zokon venni (mármint identifikációs szempontból), ha nem paralel, hanem egymás után tesszük őket tisztába. De a szekrény már problematikus. Esküszöm, fogalmam sincs, hogy csináljam. Osszam két felé a szekrényt, hogy a bal oldal egyiküké, a jobb meg másikuké, vagy legyen egy közös stóc, amiből mindenki alkalomszerűen kap, esetleg legyenek saját és közös ruháik is? És mikor még most a megszületésük előtt ruhát veszek/kapok/osztályozok, akkor hogyan, mi alapján döntsem el, hogy melyik kié legyen? Egyforma ruhákat vegyek/vetessek, vagy különbözőeket? Esetleg ugyanazt a mintát, csak más színben? Vagy előre ezen egyáltalán ne is gondolkodjak, rakjak mindent egybe, mert később úgyis jön az magától? Valószínűleg így lesz, de most akkor is tanácstalan vagyok, hogy adott egy szekrény, adott 6 db különböző kombidressz és mit csináljak velük? Mi alapján osszam ketté, kettéosszam-e egyáltalán?
Később talán tényleg könnyebb és egyértelműbb lesz minden, mikor majd megismerem őket és szent meggyőződésemmé válik, hogy márpedig ennek a 3 hetes gyereknek a zöld áll a legjobban, a másik 3 hetesnek viszont kétséget kizáróan a rózsaszín, punktum, de addig?
Amit szinte biztosnak gondolok, hogy folyamatosan ugyanolyanba nem akarom majd öltöztetni őket. Ettől függetlenül lesznek ugyanolyan ruháik, hiszen az mint tudjuk, ultracuki, úgysem tudja senki megállni és nincs is ezzel semmi baj. De valahogy az az érzésem, hogy minél inkább hasonlítanak egymásra, annál különbözőbb ruhákba fogom őket öltöztetni, ha pedig nagyon mások lesznek, akkor lehet, hogy többször húzok rájuk ugyanolyant, hogy mégis valamivel kifejezzem az ikrességüket. Ha pedig már lesz önálló akaratuk, akkor ilyen tekintetben szívesen meghajlok majd az előtt, vagyis akár ugyanúgy szeretnének kinézni, akár különbözően, teret engedek az igényeiknek.
És a játékokról, a babakocsiban elfoglalt helyről, szoptatási pozícióról, egyszerre szoptatás esetén a melleim szétosztásáról még nem is beszéltem.
Ikresek, főleg egyneműekkel rendelkezők, segítsééég!! (De persze mindenki más véleményére is kíváncsi vagyok.)
Leolib
*A cím az egyik banyatárs kreativitását dicséri, ezúton is köszönet! 
ui a képhez: Még a kezdetek kezdetén írta valamelyikőtök, hogy nagyon kíváncsi lesz a hasamra, főleg úgy a 30. héttől. Hihetetlen, hogy elérkezett ez az idő is... )

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr964523716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borsolyka 2012.05.18. 08:46:49

és mintha tegnap lett volna! :D

szerintem a sok összehányt, összefosott body majd úgy is ripszropsz
megoldja a dilemmádat! :)

pity pang 2012.05.18. 11:38:43

Ha ikreim lennének, én azt hiszem, nem ugyanolyanba, hanem ugyanolyan minta más színben öltöztetném őket. (Ismered a leopoldi.hu-t? Ott nagyon jól lehet ugyanolyat más színben venni.) És két stócba raknám a rucikat.
De nagyon hamar borul majd minden, mikor pisis, kakis, tejes lesz a ruci. :D Volt olyan napunk, amit a 4. ruhában fejeztünk be, pedig a lányom kifejezetten nem bukott sokat, sőt, alig valamit.
Ettől függetlenül elkezdeném kocka módon, aztán majd alakul. A két stóc mellett szól az is, hogy talán könnyebben átlátható, hogy miből hány van még tiszta per gyerek.

Ez a név dolog igazi fejvakarós. Szerintem az újszülöttek sem fognak kinézni J-nek vagy C-nek, inkább talán szerencse alapon dől majd el. Így előzetesen ezt gondolnám.
Egyébként így, hogy fejvégűek, megpróbálod hüvelyi úton, vagy alapból császár?

Leolib 2012.05.18. 12:12:26

@pity pang: Köszi a véleményt és a tippet, nem ismertem, meg fogom nézni!

Megpróbálnám én, sőt szeretném hüvelyi úton, de ideggyógyászati javaslatra (valószínű agyi ér-rendellenesség) most tuti a császár. Hát, legalább nem kell rajta gondolkodnom.

pity pang 2012.05.18. 13:08:19

Elírtam, leo-poldi.hu. (És nem kellett volna megnyitnom, basszus...) Én azért szeretem őket, mert lányruha is van rózsaszínen túl is. Sok helyen a kislány egyenlő a rózsaszínnel, már herótom van a rengeteg rózsaszín cucctól.

Ja, most hogy írod, már emlékszem, hogy olvastam a naplódban. Hát, én sem szeretnék dönteni ilyenben. Egyszerűen nem vagyunk szerintem annyi ismeret birtokában, hogy valós kockázatbecslés alapján hozhassunk megalapozott döntést.

El ne felejtsem: nagyon szép a hasad.

macskavati 2012.05.18. 20:18:44

Szerintem rögtön fogjátok tudni, amint kiveszik őket. Legalábbis nálam így volt: az első tizedmásodpercben egy Andris nevű baba nézett rám :) De halálkomolyan.
És szép a hasad! :)
süti beállítások módosítása