img_20150317_123155.jpg... vagy inkább tapasztalatok?? Nos, az ember lánya évekig készül arra a szerepre, hogy anya lesz. Elméletben minden szép és jó, mindenre van instant megoldás, de élesben azért ez teljesen más.

Tegnap oltáson voltunk. Nem, nem tudom követni hogy mit adtak, valami kötelező szart. Már az elsőnél kiadták az itinert, ha láz akkor kúp. Oké. Tekintve hogy pár hete oltóanyaghiány volt, jó kislány módjára odacsörögtem, hogy ugye van a cuccból, ne menjünk már feleslegesen. Van. De persze a doktor úr késett, így nem voltunk sem beljebb, sem előrébb. Uram bocsá' nem bírom a csávót. Egyszerűen nem tudom magam túltenni azon, hogy cipővel bejött a lakásba, mi több a gyerek szobájába :-D És amúgy sem jön be ez az erőltetett jópofáskodó stílus. Gáz. Hogy miért nem váltunk? Úgy tervezem, hogy ritkán látjuk a doktor urat, másrészt meg költöznénk, de ez egy másik történet...

Szóval szokás szerint megvizsgálta, közben én készültem néhány kérdéssel. Nekem full idegesítő, hogy a dokinak szegezem a kérdést, és a védőnő válaszol, egy kissé kioktatóan. Biztos bennem van a hiba, de sajnos nem úgy születettem hogy perfekt voltam csecsemőgondozásból. A másik meg: ő meg ezért kapja a fizetését, hogy esetleg tanácsokkal lásson el. Nos, a koszmóra adott korábbi tanácsa nem jött be. Kentük mi extra szűz olívaolajjal, de a cucc a fején csak ott maradt. Az utóbbi időben kapirgáltam is, de nem javult a helyzet. Ráadásul átment büdifejbe, úgyhogy megoldás kellett. Többen javasolták a Babé-t, gondoltam kikérem a véleményüket erről. Válasz: ha van rá pénzük. Ugyanezt a választ kaptam arra kérdésre, hogy mi legyen a gyermek kezével, mert néha kissé furán tartja, és ha hasra fordul, mindig a bal marad alul amit sokszor nem bír kihúzni. Dévényes? Ha van rá pénze. Én azt gondolom hogy ezek az emberek segítségnyújtásnak vannak ott, esetleg tanácsot adni, de mondom biztos bennem van a hiba, túl sokat várok...

Oltás be, mi el. Már délután meleg volt a gyermek, és nyűgös, ami nem egy szokványos történet nálunk. Lement az esti rutin, majd éjszaka keltem fejni, meg ránézni Lujzinnyóra. Tűz forró volt a homloka, meg a kis teste. Fülhőmérő 36,5. Nem, ezt nem hiszem el, hát érzem hogy lázas! Apa persze bízott a technikában, én meg az anyai megérzésemben. Felkeltettük, majd Apa viszolygása mellett, fenékbe mértünk lázat. 39,2. Na ez már nem vicc, jöhet a kúp. Persze, pár perc után némi kaka keretében visszaküldte. Többet nem mertünk beadni neki, így csak figyelgettük hogy megy-e lejjebb. Kissé javult a helyzet, és vagy 1,5 órás küzdés után vissza is aludt, de érezhető volt hogy küzd a kis teste erősen.

Hogy mi a tanulság? Lázat fenékbe mérünk, és szarunk a hiper-szuper fülhőmérőre! Ja, és hogy rájövünk arra, hogy létezik a nurophen nevű szer, amivel szintén lehet lázat csillapítani, kissé talán fájdalommentesebben mint a fenékbe kúppal...

Aztán itt van a babakocsi-kérdés. Igen, nem hallgattam azokra akik előre szóltak, hogy nehéz kocsit ne. Hát most szívok mint a torkosborz! A gyerek a kocsival együtt 20 kila. 5 lépcső le, 5 lépcső fel. A derekam odavan, viszont izmos vagyok már mint állat :-D Mózes-kérdésben örülök hogy jól döntöttünk. Most szállt ki belőle 5 hónaposan, és tök jó volt, hogy volt, mert hidegben, szélben szuperül teljesített, nem beszélve arról hogy kényelmesen el volt benne. Most a sportrészben is fekszik egyelőre, bár ő egyre érdeklődőbb úgyhogy néha egy hangyafütyinyit megemeljük.

Ugye éjszaka a lefejt tejet kapja, mert egyrészt így kényelmesebb, másrészt így szokta meg. Gondoltam egy nagyot és egy lájtos kísérletbe kezdtem, hogy akkor most éjszaka is szopi lesz és kész :-D Az eredmény: az én jó alvó gyermekem rekordot döntött kelésben: 4x ébredt! 3 napig csináltam, ne mondja senki hogy nem adtam esélyt a dolognak, de egyszerűen nem működik ez így. Egyszerre megeszi a saját kis mennyiségét és alszik tovább reggelig. Ez a felkelünk, szopik, belealszik, éhes lesz rövid idő múlva, nem megy. Kipróbáltuk az együttalvást is. Hát nem. Így nem lehet pihenni. Én fosok hogy ráfekszem, hogy nincs alatta légzésfigyi, hogy riasszon ha gáz van és még sorolhatnám.

Múlt hét óta rájöttünk, hogy a gyerek énekel. Mondjuk ezt jól álcázza, tekintve hogy inkább hasonít nyávogásra. Mikor én rázendítek valamire, ő elkezd nyekeregni. Először azt hittük, hogy azt akarja mondani, hogy hagyjam már abba, mert lassan komoly halláskárosodása lesz a hangomtól. Aztán mikor a kedvenceknél is ezt nyomta megvilágosodtunk, hogy csatlakozni akar a kórushoz :-D És ugye hangosan nevetgél. Nem tudjuk mi indítja be, néha egy-egy hangra neki áll kacarászni, nevetgélni, heherészni, persze ettől aztán mindketten olvadunk Apával, dehát ez a dolguk, hisz szülők vagyunk vagy valami olyasmik :-D

Borstörő

lol.jpgLusta vagyok mint a fene :-D Annyian reklamáltak, hogy meg kell adnom magam a nép akaratának. Szóval jöjjön egy kis beszámoló.

A gyermek nő mint a bolond gomba. Már van olyan 68-as ruha amit simán rá lehet adni, de amúgy jellemzően a 62-es méretnél tartunk. Csak úgy megjegyzem: nincs valami a koszenzus a ruhagyártóknál, hogy mondjuk a méretek egységesek legyenek??? Valahogy úgy lenne nekem logikus, hogy ami egyiknél 62-es az a másiknál is az, vagy valami ilyesmi. De biztos én kérek túl sokat, a fene a telhetetlen fajtámba. :-D

Kilóra, a ma reggeli adatok alapján 5800 gr-nál tartunk. Ejgen, nem egy testes nőszemély inkább hosszú. Asszem komolyan vette a neki szánt modell-karriert :-D Mindamellett, mi hihetetlenül szépnek, cukinak és okosnak látjuk. Mások is ezt mondják, remélem nemcsak udvariasak :-D

A tudományát tekintve, forog mostmár hátról hasra, hasról hátra, bár ennél a szitunál szeret reklamálva segítséget kérni. Hason fekve repülőzik, ja és hernyó módjára - a feje segítségével - kúszik, vagy valami olyasmit csinál. Tegnap a játszószőnyeg egyik végéből átküzdötte magát ily módon a másik végébe. Levegőt sem mertünk közben venni a Férjjel, mintha csodát látnánk :-D Ő meg csak lazán dolga végeztével körbenézett, hogy mi van skacok, ez valami nagy cucc!?? :-D

Dumál is, már ha van éppen kedve. Szinte minden új dolognál elmondható, hogy csinálja egy-két napig - bemutató jelleggel, aztán leáll egy pár hétre, gondolom feldolgozza a saját zsenialitását, majd újrakezdi, beépítve a napi rutinba. Ja, és mosolyog. Mindenkire. Egy babakocsizás alatt - ha éppen nem csipkerózsikázik - egy fél utcányi embert felszed a mosolyával. Buborékot fúj és nyáladzik mint egy sharpej kutya. Térdig járunk a nyálban. A fogai már ott vannak láthatóan rajtra készen, de áttörés még nem volt. Időnként fájlalja, de ilyenkor kap egy kis dentinoxot és akkor béke van. Vettünk ilyen rettenetes kinézetű fogzó cumit, az is hatásos szokott lenni.

Még mindig csak anyatejen él, kb. egy hónap múlva indulunk egy kis almával. Jó lenne a nyárra két étkezést kiváltani; anyának is jár némi szabi. Az éjszakák általában teljesen rendben vannak. Bár az utóbbi időben mintha erőteljes visszaesést látnánk, de nem panaszkodom, mert alapvetően eszik és rögtön vissza is alszik. Reggel szeret, szó szerint összebújni velem, ami állati cukker dolog tőle. Mintha tudná, hogy nekem az a fél óra még kell és kész! Oda kell raknom a homlokom az övéhez, közben kicsit megmarkolássza a fél arcom, majd becsukja a szemét és horpaszt tovább. Néha sunyi módom kinyitja, hogy lássa ott vagyok-e még, de aztán gyorsan vissza is csukja. Mondtam már, hogy mennyire imádom!?? :-D Hihetetlen hogy mennyi örömet tud okozni ez a kis szeretetgombóc :-D

Rengeteget vagyunk úton. Egyrészt mindennapra van csajos program - mondjuk minden program az - vásárlás, posta, gyógyszertár stb., másrészt hétvégén meg megyünk mint a mérgezett egér. Nagyszámú családunk folyamatosan igényli a kis Hercegnő jelenlétét, amit ő baromi jól tolerál. Sem az utazás nem viseli meg, sem a körülötte lévő őrület. Arra figyelünk viszont nagyon, hogy amikor szakadna a cérna akkor visszük kicsit sétálni, ami alatt kialussza a rengeteg ingert. Ez kell, mert volt már rá precedens, hogy besokallt.

Apa Isteni minősítést kapott. Abban a pillanatban ahogy megjött, onnantól kezdve csak Apa létezik. Nyújtja felé a kis kezeit, meg kap egy olyan vigyort, hogy az beszarás. Van is ám féltékenykedés a részemről :-D Egyrészt mi az hogy Apa kapja a legszebb mosolyokat, másrészt, meg mi az hogy csak a második nő vagyok Apa életében?? Ezt mondjuk ki is jelentette a minap, már sorrendben sorolta a fontos csajokat... és nem én voltam az első, hanem a kis trónbitorló :-D

És akkor itt van még a sokak által kérdezett szerelmi háromszög. Ugye van a lila zsiráf, aki az első szerelem volt. Őt váltotta oroszlán, aki stabilan jelenleg is a nagy kedvenc. Aztán van most egy katicánk, akivel viszont elég viharos a viszonya. Időnként le kell tiltanom őket egymásról, mert összebalhéznak. Szóval egyelőre oroszlán forever :-D

Ígérem írok sűrűbben, de most megint jön egy látogatási hullám, úgyhogy plíz némi türelmet! :-D

Borstörő

 

lila.jpgRégen írtam, lusta vagyok. Mire géphez kerülnék, már fontosabbá válik 1-2 óra szunya. Tudom, tudom ne panaszkodjak :-D

Pedig olyan jól kezdtek alakulni az éjszakák. Leraktuk 8-9 körül és kelt hajnal 3-4 magasságában. Ugye, ugye? Már szinte kipihentem magam. Ennek böjtjeként viszont napközben csak be-bebóbiskolt 20-30 percekre, ami valljuk be anya étkezési szokásainak nem igazán tett jót... Ennyi idő alatt max. melegíteni lehet ételt, de készíteni frankón nem. Persze csokival mindent lehet helyettesíteni khm... Apa szerint jobb ha ezt abba hagyom, mert sírás lesz belőle, már a bikiniszezont illetően. Jó, jó majd jövőhéttől, ezt pár hete már mondogatom :-D

Amikor elhatároztuk, hogy gyerekünk lesz, azt is elhatároztuk, hogy nem ő fog minket irányítani, hanem mi őt, és némi alkalmazkodásra is rávennénk... Hahaha :-D A kis naív szülőpalánták :-D Nos, édes lányunknak erről más a véleménye. Ha mi aludni akarnánk, ő tutira nem, és ehhez egy fajta kaján vigyort is párosít. Reggel olyan 7 óra tájékán hangot ad ama meggyőződésének, hogy nála bizony reggel van. Háhá! Apa berakja ilyenkor mellém a szülői ágyba, ahol kb. 2 perc alatt felméri hogy elérte célját, és durmol tovább az anyaapa szagban. No, kérdem én: ki irányít? :-D

Aztán meg: alapvetően jól elvan a játszószőnyegen, gyakorlatilag szerelembe esett a lila zsiráffal, akinek zöld szíve van. Érzitek a színharmóniát ugye? Elég egyoldalú a szerelem, bár ez lányunkat egyelőre nem tántorítja el semmitől. Hosszú percekig elnézegeti, meg dumál hozzá. Néha a kis kezével jól megcsapdossa, de erről majd leszokunk. Majd szóljatok rám, hogy sürgősen vigyem el az állatkertbe hogy tisztába kerüljön a zsiráfok konkrét kinézetével, mielőtt még valami súlyos téveszme folytán azt hiszi hogy ez a normális. Szóval megy a zsiráf les, a zörgő kacsa rugdosása egy ideig. Amikor elunta, nem sírni kezd, hanem hosszan kurjongat hogy mostmáraztán elég! Néha megáll és várja a reakciót, mármint hogy anya megjelenik és 1., felveszi 2., melléfekszik egy kis közös eszmecserére 3., valamit a szájába dug 4., megzörgeti a zsiráfot. Megint megkérdem, ki irányít? :-D

És akkor még az apróságokról nem is beszéltem. Természetesen akkor van valami gikszer, amikor éppen MI enni akarunk. Akkor csinálja teli a pelenkát, amikor éppen rohannánk valahová. Akkor nem alszik, amikor vendégek jönnek és fontos lenne hogy kipihent legyen és még sorolhatnám. Jaaaa, és szabályszerűen megsértődik! Apa nem veszi fel? Elfordítja a fejét, rá se néz! Egy hercegnőt megsérteni? Nem úgy van ám az! Igen, igen jól látjátok egy pofazacsis merénylőnk van :-D

Mindamellett gyűjti a rajongókat. Fan-klubjának oszlopos tagjai a dédszülők. Éltes korukat meghazudtolva fürgén hajlonganak a Hercegnő előtt hogy lábát puszilgassák. Ő meg csak tűri :-D Először a dédpapát ajándékozta meg egy teli mosollyal, amit némi komment is követett részéről. Majd - miután a papa megjegyezte hogy a mama milyen féltékeny volt a hódítására - a mama is kapott egy vigyorgós percet. Aztán persze rájött arra hogy a dédimama ölében a legjobb a világon - szóban nekem nem hitte el - és olyat durmolt ott hogy alig bírtuk felkelteni.

A behódoltak sora, csak nő és nő. Finoman szólva is dagad a májunk amikor például vadidegenek csodálkoznak rá, hogy milyen széééééép :-D (Heh nem néznek ki belőlünk tán egy ilyen kis törpehercegnőt? Mi munka volt összehozni! :-D ) Apa a minap megjegyezte, hogy pénzt fogunk szedni a babakocsiba benézésért :-D Remélem nem úgy gondolta hogy ebből akar meggazdagodni!? Tekintve, hogy segítségünk az nincs, visszük magunkkal mindenhova. Általában jól tolerálja, meg mi is az útközben felszedett rajongókat :-D

Nem tudjuk felmérni, hogy mennyire szép és mennyire cuki. A világon a legszebbnek látjuk! Bár igazat megvallva az unokahúgommal is így voltunk, ő is nagy hódító volt, valahogy megvolt benne egy belső kisugárzás amivel mindenkit levett a lábáról. Szerintem a mi kislányunkkal is így lehet, bár nyilván én elfogult e tekintetben ;-)

Fejlődik a gyermek a rendesen. Már 4,5 kg-nál tartunk, és 58 centinél, bár ezt ne vegyétek készpénznek. Egy izgő-mozgó gyereket lemérni embert próbáló feladat. Szépen emelgeti már a fejét, meg is tartja ha éppen úgy van kedve. Mosolyog már egész sokat, bár a zsiráf - aki lila - profitál ebből a legtöbbet. Amúgy meg nagy kegy nála egy fél vigyor. Néha azon kapom magunkat hogy komplett hülyét csinálunk magunkból egy kis mosolygásért. Bezzeg a zsiráf...

Borstörő

ui: Apa két perce kicserélte a zsiráfot a sárga oroszlánra...

 

 

 

 

 

hollywoodcsapo_nagy.jpgA héten voltunk csípőszűrésen. Nettó másfél perc alatt végeztünk, 30 másodperc várakozás után. Na, mit szóltok? :-D

Szóval pár hete, rendes szülő lévén, gondoltam bejelentkezek. A nőci, akivel beszéltem, egy igazi paraszt volt, mert hát hiszen nekem, a kezdő szöcskének, a kisujjamból kellett volna kiszopnom a csípőszűrési időpontokat, és amúgy hogy képzelem hogy vissza merek kérdezni. El is ásom mindjárt magam az erkélyen a csempe alá... Az elvtársnő felhomályosított, hogy mindennap 1/2 kettőtől van rendelés, kivéve péntek. Kétszer visszakérdeztem, leraktuk. Kinéztük magunknak a szerdát, mert az a tuti. Mivel a félkettő erőteljesen a gyerek kajcsis idejében van, ezért gondoltuk előbb odamegyünk, hogy a Hercegnő napját se nagyon borítsa ez a kis intermezzó. Egykor bejelentkeztünk, mire kaptunk egy fél letolást, hogy dehát a 6 heteseknek félegy és félkettő között van csípőszűrés, és hogy most az egyszer megkönyörülnek rajtunk, de utolsók leszünk. Néztünk mint Rozi a moziban, mi van?? Hát de a nagytudású nőci mást mondott a telefonba! Ők nem tudják, menjünk. Mire felértünk, már szólítottak is minket, alig bírtuk ebben a tempóban kihámozni a gyereket a bundájából. A doki kb. 10 mp alatt úgy levetkőztette a gyereket a ruhájából, hogy csak lestem. Rántott rajta kettőt, majd közölte, hogy minden oké, azért ránézne 4 hónaposan. Hogy ebből Édes lányunk mit érzékelt? Konkrétan lájtba feleszmélt, fintorgott egyet a dokira, majd nyugodtan nézelődött tovább. Pont letojta az egészet ahogy szokta. Csak a kaján és a beszorult fingon izgatja magát, ezek most nem játszottak :-D

Másnap viszont megismertük a magyarok Istenét... A nyűgösködés már délelőtt elkezdődött. Egy órát bírt aludni, egyéb iránt folyamatos futóedzésben volt. Délutánra viszont teljesen elromlott a gyerek. Bebóbiskolt, majd visítva ébredt, hiába nyugtatgattam, egyszerűen semmi sem segített, csak ha cicin volt. Az idegeim már kocsányon lógtak mire a Férj hazaért. Ő is felvonultatott mindent a repertoárjából, de a gyerek visítva ordított továbbra is. Nagyon meleg volt már az egész kis teste, de a fülhőmérő nem mutatott lázat. Arra jutottunk, hogy biztos egy fing maradt bent, az tekeri. Mit csináljunk? Dugjunk be neki a lázmérőt, hátha kijön a puki. Oké, de ki csinálja? Jelenet a következő: gyerek ordít mint a fába szorult féreg, anya-apa vitatkozik felette, hogy ki dugja seggbe. Apa kimegy, anya meg könnyes szemmel próbálkozik... Ja, de ha már kínozzuk szerencsétlent, mérjük meg ott is lázát. 37,5 (nem, nem tudtam, hogy fél fokot le kell vonni). Hát, nálam itt szakadt el a cérna, úgyhogy hívtam a védőnőt, hogy ilyenkor mi van. Hímelt hámolt, van-e itthon lázcsilli? Mondom dehogy, hát épp most lettünk szülők! Oké, akkor apa rongyoljon le a rendelőbe, odaszól, adnak receptet fájdalom- és lázcsili kúpra. 8-ig érjen oda, mondta ezt fél nyolckor..  Természetesen pont aznap nem hozta haza a kocsit a Férj, murpy :-/ Igen, 100-on csúcsot javított, még a gyógyszertárba is odaért, igaz ott már épp bezártak, de állati rendesek voltak, odaadták a gyógyszert. Újabb vita következett a gyerek felett, hogy a fél kúpot ki dugja fel neki. Végül ketten bírkóztunk meg a feladattal, és igen, én is sírtam a végére.

Egy kicsit talán jobb lett a helyzet, de akár hányszor bebóbiskolt, 10-15 perc után visított, szegény már totál be volt rekedve. Végül megtörtünk mi is, minden elvünket feladva, Apa a nappaliba vonult száműzetésbe, mi pedig a szülői ágyba a kis ordítóssal. Negyed egykor aludt el végül rajtam. Apa helyére applikáltam, megkapta a takaróm negyedét is, mert a sajátjára is sikítófrászt kapott. Egész éjjel azon izgultam, hogy nehogy ráfeküdjek, vagy összenyomjam a kis kezét. Én nem tudom hogy oldják meg ezt akik életvitelszerűen a gyerekkel alszanak!?? Főleg egy ilyen kis minivel. Szóval a kis Szarzsák, reggel fél hétig húzta a lóbőrt, evett és fél 11-ig folytatta az alvást. Sovány vigasz egy borzasztó nap után :-S de legalább mindenki kipihente magát. De hogy mi lehetett a visítás oka!?? Tejszínes csirkét csináltam zöldbabbal. Igen, lehetett a zöldbab, de annyira keveset ettem belőle,  hogy döbbenet ha tényleg az volt. Aztán volt egy kettős fronthatás is, ami megviselhette. És ugye ott van még a növekedési ugrás. Vagy mindez egyszerre!?? Már sosem tudjuk meg, de az biztos hogy amíg szoptatok zöldbabot nem eszek. Lassan fénnyel fogok táplálkozni... mondjuk a súlyom miatt már tutira nem kell izgulni, lassan ott tartok amivel a terhességet kezdtem! Csak ne üssetek! :-D :-D

Ezt a szörnyű napot leszámítva egész jól alakul minden. Nagyjából megvan a napirendünk, éjjel kel általában kétszer, szóval aludni is lehet. Apa is elég jól hozza formáját :-D A fejébe vette pár hete, hogy megtanítja a Törpének, hogy: Apaaaa! Mond szépen: Apaaaa. Nos, napi szinten ezt hallgatni, már nem olyan vicces, de ő meg van róla győződve, hogy hatásos :-D Már amennyiben a gyerek finoman érdeklődő tekintetét elnézem, amit könnyen lehet úgy értelmezni, hogy: He!?? :-D A második alkalommal, mikor Apa nyomta a műsort, a Lányzó telibe vigyorogta! Azóta Apa, ha lehet még lelkesebb :-D Én meg sárgulok az irígységtől... Meséltem ezt a Tesómnak a minap, mire ő fél perces hallgatás után, némileg felháborodottan közölte, hogy most ez mé' baj!? Hát ő is tanítgatta a lányának hogy Apaaaa! :-D :-D Feladom :-D Az Apák ilyenek és pont :-D

Ma Apa úgy döntött, hogy megkezdi a gyerek zenei nevelését is :-D Egy lájtos Coldplay-el indított. Kérdésemre, miszerint mi a fenét művel, közölte, hogy épp koncerten vannak a gyerekkel. Ő az első sorban, a gyerek meg a hátsó sorban pogózik... Nem, ne kérdezzetek semmit! :-D Én visszavonultam a konyhába röhögni :-D

Borstörő

 

pelenka.jpgNaugye hogy repül az idő?? Még csak most született, kettőt pislantok és már állnak a kérők az ajtóban megszeppenve, mikoron is apa éppen az aktuális fegyverarzenálját mutatja be nekik miheztartás végett...

Szóval és tettel növöget a kis Hercegnő... mit növöget kerekedik rendesen! Hurkásodik a lába, van egy kis tokamanó, és hasa helyére is egy hordó került. Ennek megfelelően a szarügyi kérdések állandó napirenden vannak, merthogy a mi kis házi terroristánk termel rendesen. Egy gond van csak: az időzítés nem mindig megfelelő... A minap pont a fürdetés előtt vakartam ki a Csajszit, amikor apa kurjantott, hogy mehet a menet a fürdőbe. Abban a pillanatban ahogy kiszedtem alóla a megtelt pelenkát, nemes egyszerűséggel köpőcsőnek használta a segge likát, és szépen telibe küldött egy jó emberes adaggal :-D Mit tesz ilyenkor az ember lánya? Röhög :-D

Ugye a tisztába tétel az egy borzasztóan fájdalmas dolog ám. Minden egyes alkalommal él a Lányzó a sztrájkjogával, és hangosan tiltakozik az eljárás ellen. Próbáljunk ilyenkor ledugózni cumival, de nem mindig jön be a trükk. Nos, tegnap már túl voltunk az etetésen, éppen az altatási szakasz zajlott, amikor elkezdett rotyogni, fingani, és ezek összes variációja. Mondom a Zuramnak, hogy szerintem ebből megint pelenkacsere lesz. Mire ő, hogy jaj hát bírja az a pelenka a szajrét 12 órát is, ne áriázzak. Oké rendben. Magamban már eldöntöttem, hogy oké kishaver akkor Te vakarod ki legközelebb és ment mellé a kaján vigyor is... És ebben a pillanatban éreztem amint elönti a melegség a hasam! Már rohantam is a pelenkázóhoz, hogy ugye én megmondtam! Nem, nem szar volt, csak simán telipisilte a pelenkát, ami nem bírta a megrázkódtatást :-D Tudta ő hogy itt valami bajt csinált, mert olyan csöndben volt a pelenkacsere alatt, hogy már azon röhögtünk hogy lapít a kis szaros :-) És még mondja valaki hogy nem okosak a babák :-D

A fürdetésben viszont történelmi áttörést sikerült elérni! Képzeljétek élvezi, már szinte pancsol! Najó nem, de ahogy megérzi a melegvizet rögtön átmegy az ordítás érdeklődésbe, majd hanyattlökött kisbékaként élvezi az apawellnesszt :-D Egy lépéssel közelebb kerültünk az úszó olimpiai aranyéremhez, mert ugye elvárásainak azok aztán nincsenek :-D

Eltelt az első hét apa nélkül. Elég jól vettük az akadályokat, és csak egyszer sikerült kiborulnom. Fejlődőképes vagyok! Alakul a napirendünk is, bár vannak még rajta csiszolni valók, de az tény hogy az éjszakák már egészen jók. Csak 3x kel :-D Ja, és hát voltunk kettesben sétálni. Hát ez nagy kaland volt! Nekem. Laza 20 perc alatt sikerült összeraknom a babakocsit, mert ugye véletlenül sem volt annyi eszem hogy legalább megnézzem hogyan csinálja a Hites Uram. Aztán még ott volt az 5 lépcsős akadály. Mert ugye azon valahogy le kell másznom a gyerekkel nehezített babakocsival, meg ugye vissza is. Büdös mákomra épp jött valaki, aki önként és dalolva szakadt meg velem együtt, mire leküzdöttük magunkat. Visszafelé meg a villám-módszert alkalmazva - mózes ki, fel a lépcsőn, földre letesz, vissza a babakocsiért, fel a lépcsőn, mózes be, és jöhet a lift - sikerült megoldani. Nos, én a félórás séta és a lépcsős probléma-megoldás alatt olyan szinten leizzadtam, hogy sürgősen kellett laza két órát aludnom a gyerekkel :-D Ja, és hogy ő ebből mit érzékelt? Konkrétan semmit. Minden végigaludt. Volt egy kis macskás nyávogás, olyan féltávnál, de alapvetően durmolt, mint aki a téli álmát alussza.

Azt mondtam már, hogy saját körömreszelője van a Bébinek? Merthogy én ezt a biztonsági gyerekollót nem merem alkalmazni, a körömlerágás sem ment úgy igaziból, és letépkedni sem sikerült mindig. Viszont karmolta magát rendesen (lehet hogy mégis kismacskát hoztunk el a kórházból??). Így aztán kapott egy körömreszelőt. Őnagysága eltartott ujjakkal hagyta, hogy manikűrözzem. Beszarás volt :-D

Aztán megjelent egy kis koszmószerű a fejecskéjén. Na erre olivaolajat kap, extra szűzet. És nem, nem fogjuk utána megsütni, bár néhány éjszakai kelése után bizony jól megrágnám :-D

Borstörő

 

 

süti beállítások módosítása