varakozas.jpgA héten tatárjárást folytatok a dokiknál, amit aztán a jövőhéten fejezek be. A kismama nem unatkozik, egész nap sorban ül, és átszellemült arccal tűri a 3-4 órás várakozásokat, mert a kismama ráér, semmi dolga, és az ücsörgésbe nem lehet elfáradni...

Én naívan azt hittem, hogy ha majd egyszer terhes leszek végre nem kell órákat várnom sehol, minimum az állapotomra való tekintettel egy kicsit kivételezett helyzetbe leszek. Hogy én mennyire el vagyok tévedve! :-D Jesszus mária, mit képzeltem én!?? Hogy bárki állva hugyozik tőlem? Sehol, értitek, sehol sincsenek rám tekintettel! Bár lehet hogy én vagyok béndzsa, és eleve az arcberendezésem nem tetszik, de hogy az egészségügyben semmiféle extrát nem kapok, az hót ziher.

I. Felvonás - Háziorvos

A házimókival megállapodtunk, hogy mivel veszélyeztetett terhesként vagyok táppénzen, ezért úgy kéthetente jelenjek meg, hogy jól megnézzen magának. Oké, rendben. Ő a főnök, ha menni kell, hát menni kell. Hétfőn volt esedékes az aktuális etap. Nettó egy óra sorban ülés. Kb. 5 perc alatt megmérte a vérnyomásomat, megkérdezte hogy vagyok, majd közölte hogy jöjjek két hét múlva. Ezért ültem ott egy órát... Legközelebb majd hónap végén megyek a papírjaimért, az tutifix, hogy nem ülök ott még egyszer egy órát a sok beteg között ezért! Vérnyomást itthon is tudok mérni, a hites Uram, meg naponta többször is megkérdezi hogy vagyok, sőt ha megerőlteti magát a hangsúlyomból felállít egy aktuális állapotomra vonatkozó diagnózist :-D

II. Felvonás - Genetikai ultrahang

Speckó doki ragaszkodott még egy genetikai ultrahanghoz a cukrom miatt, meg egy kimondhatatlan nevű dokihoz is, nevezzük T-nek. Állami kórház, kisírt időpont keddre. Időben érkeztünk, de minek!? Vagy 10-en ültek a rendelő előtt... mint kiderült a fele genetikai tanácsadásra várt, hogy aztán sorban üljön az időpontosok után az ultrahangra, továbbá néhány amnióra várakozó párocska is vegyült a tömegbe. Míg az Zuram parkolt kiderítettem, hogy a 9 órási még be sem ment... Mi 9:45-re érkeztünk. Aztán szembesültünk azzal is, hogy minden időpontra 2 azaz kettő delikvens van beírva. Huh, itt már levert a víz szó szerint... Leülni nem lehetett, csak sokkal messzebb - ami ugye magában rejti azt a kockázatot, hogy valaki benyomakodik előtted - így aztán jobb esetben a közel 33. hetes kismama álljon a kettő lábán, mert a kedves Apukák fel nem emelik a sejhajukat... Egyszerűen döbbenetes, hogy az emberek mennyire figyelmetlenek, érdektelenek, tapintatlanok. Esküszöm, ha ezeket nem a saját bőrömön tapasztalatom, el sem hiszem. Nem tudom eldönteni, hogy ez budapesti tahóság, vagy szimplán magyar bunkóság, esetleg a világnak anomáliája, hogy ennyire nem tiszteljük meg azt aki várandós!?? És ha még ez nem lett volna elég, megjelent egy egészségügyi dolgozó, akinek fél 11-re volt időpontja... Természetesen nyomakodott előre mint állat, idősebbnek nézett ki, és szemmel láthatóan nem hordozó rakétába nyomta. (Nem, nem volt kiírva, hogy elsőbbséget élvez, meg amúgy is: időpontja volt!) Nos, a Zuram kiakadt, nem kicsit hanem nagyon :-D Úgy leosztotta a nőcit, hogy öröm volt nézni :-D Aztán szépen rendet rakott a rendelő előtt, aminek az lett a vége, hogy mindenki vigyázzba ült, vitázni senki nem mert vele. Bevackolta magát az ajtó mellé, és összerántott szemöldökkel felügyelte a sorrendet :-D Kiélte az összes kiképző-őrmesteri hajlamát :-D Végre bejutottunk (1,5 órás csúszással) és szintén 5 perc alatt végeztünk. Doki nem értette, hogy nagy terhesen miért hozzá jöttem, hiába mondtam, hogy a Speckódoki ragaszkodott hozzá. Nagy faxnit nem csinált. Lemérte, megnézte, majd közölte, hogy a gyerek olvassa a szakirodalmat, mert mindene tankönyvi, és szépen befeküdt a nyílásba kifelé. Monnyuk maradjon még minimum 4 hétig, mert irgum-burgum lesz! A cukor-gondjaim szemmel láthatóan semmilyen galibát nem okoztak! Kövek le, mély sóhaj :-D

III. Felvonás - Diabetológia

Ez volt a héten a legkellemesebb, pedig ugye legutóbb is 2,5 órát várakoztam. Szóval a nővérkék már régi jó ismerősként üdvözöltek, megállapították, hogy nőtt a hasam (jéééé tényleg :-D), meghogy kezd szétcsúszni az arcom, de jó értelemben (hahahaha)! Ráadásul a összefutottam egy másik diabos kismamával úgyhogy rákészültem ismét az órákig tartó szarakodásra. Már éppen belelendültünk a babaszoba berendezésébe, amikor megtörtént a csoda! Kijött a nővérke majd közölte hogy a nagyon terhes kismama jöjjön be. Mármint én. Értitek!?? Én! Felemelő pillanat volt :-D Odasúgtam a sorstársnak, hogy bizonyára a két héttel ezelőtti kiakadásom hozta meg a kívánt sikert, mire vigyorgott egy nagyot, majd pacsiztunk egyet. Hát ez a többi - több órája várakozó - betegnek nem annyira tetszett, de annyira szárnyaltam, hogy egyszerűen nem bírtam megállni :-D Aztán persze jött a feketeleves, mert bent a rendelőben még két pácienst végig kellett asszisztálnom, de legalább bent voltam!! Alapvetően, megkaptam az igazgatói dicséretet (az oklevelet később prezentálja), szépen alakulnak az értékeim, az egy kilós hízás nem gáz, valszeg ez már a Kishercegnőnk súlyába megy (vagy az én zsírpárnáimba). Két hét múlva vérvételes kontroll. Öröm, boldogság :-D És még a nap is süt!

Jövőhéten védőnéni, és Speckódoki körök vannak, mert a kismama nem unatkozik, a kismama ráér :-D

Borstörő

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr236867493

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.