Jelentem, megfáztam így a 35 fokos nyár kellős közepén!
De hogy ne érezzem magam egyedül a bajban, Ember akkorát szolidarít, hogy ő is velem együtt hulla. Ketten fetrengünk agonizálva a lakásban. Ez ám az igazi jóban rosszban, holtomiglan holtáiglan!
Mikor még jól voltunk, és úgy gondoltuk, megérjük a decembert, egyik nap ültünk a kádban. /Az esetek 90%-ban együtt bandázunk esténként a kádban. Mikor összekeveredtünk, és először voltam fent nála, akkor kaptunk erre rá, és azóta is megmaradt a szokás. No ne egy sokbefúvókás jakuzzi-sarokkádat képzeljetek el, hanem egy olyan igazi, lakótelepi félemberest!/ Szóval ázunk lelkesen, mikor is megkérdi:
- Te Sugi! (így szokott hívni néha)
- Csak azért, mert te már többször csináltál ilyet, én meg nem! Milyen egy szülés?
Éééés akkor én belekezdtem. EDÁs szülés, nemedás szülés, császár, amit csak  akartok. Eléggé sokrétű tapasztalattal rendelkezem, minden téren. Mikor hová kell ülni, állni, mit kell csinálni.
Szegény ember meg csak pislogott (és azt hiszem, nem mert belekérdezni :) ) A röpke másfél órás kiselőadás után végre vettem levegőt is. Akkor, megragadván a lényeget:
emese_1.JPG
- Császárnál felállhatok, és nézhetem? (egyébként, lehet kukucskálni, ha valaki bírja, annak engedik)
Nekem - előző császárnál - az volt a legrosszabb, mikor a szülésznő megragadta kedves újdonsült apukát, és eltrappoltak fürdetni, meg öltöztetni, én meg ott maradtam egyedül, a zöld lepellel, és ott hegesztettek rajtam fél óráig. Addigra pont kiment az éneklős koktél hatása, és zsibbadósan fájt a karom, meg hányingerem is volt.
Egyébként még mindig nem döntöttem el, hogy akarom-e a császárt, amit a dokim lelkesen propagál (gyanítom leginkább a saját kényelmi szempontjait figyelembe véve) vagy kardoskodjak a szülés mellett.
Még van pár hetem ezt kitalálni, meg akár a ded is dönthet úgy, hogy összevissza fekszik bennem, aztán akkor nem lesz választásom.
Voltam a dokinál is, gyerek okés, nő, mint a gomba - így szemmel verés alapján. Meg felmarkoltam a fincsi, cukorterheléses beutalómat, amit majd jövőhéten kell megejtenem. 

_szegfű.JPGBékésen ülök a rendelőben épp, mikor is kapok egy  MMS-t a húgomtól. Egy fotót. Eme fantasztikusan zseniálisan szuperséges iromány is tőlem ered: http://gyerekmonopoly.blog.hu/2011/05/26/feffu_avagy_a_farmakologia_folytatodik hát most muszáj megemlítenem, hogy Szegfű, miután felnevelgette a bikaborjút, következő évben ellett egy üszőt, majd idén ismét vemhes lett.
Apuka ezúttal Kiss Béla inszeminátor volt. De igen csak jól betette amit ilyenkor illik, ugyanis, a képen a kis vadiúj család volt. És az újszülöttEK Zoli meg Tibi (váháháhá húg eléggé jól(?)nyomja ezt a név választást) mert hogy ikreket ellett ez a Szegfű lány.
Másnap reggel  megint berreg a telefon, tesóm megint. No, mondom, újabb képek a fiúkról? De aznap meg Ica ellett, a disznó. Kilencet. Tesóm mondta, a másik, -Emese -még hátra van, ő is a napokban készül pottyantani.
No, egész másnapig húzta. Belőle 10 malacka szabadult ki. Én azért még inkább összeszorítom a combjaim, nem szeretnék beállni a sorba.

Közepes gyerekemet behívták statisztálni egy svéd (úúúúúúú) Beatles (úúúúúúúúúúúúúúú) filmbe. Nem tudom, mikor játszódik majd ez időben, de ma voltunk ruhapróbán.
Hát... egy osztályt fog játszani sokadmagával, és többen is próbálták a ruhákat...
Mi - anyukák - meg pukkadozva röhögtünk szegényeken, amint a függöny mögül előpenderültek a kis fehér sportzokni, felhajtott, élére vasalt nadrág, kardigán, madzagnyakkendő költeményekben.
Hazafelé sprinteltem egyet a busz után. No, ezt soha többé! Kb. 10 percig görnyedeztem, mire a feszítős rossz érzés kiment a hasamból. Másodszülöttem szigorúan rosszalló pillantásokat vetett rám, és kérdezte, mikor jön a következő busz. Mondom, negyed óra. Ezen nagyon felháborodott, na nem a menetrenden, hanem hogy negyed óra miatt futkorászom itt ekkora béllel.
Voltunk egyet Balatonozni a hosszú hétvégén, nagy csordában. A lányom rávetette magát a jelenlévő összes kisgyerekre (vagy ők rá ?), és lelkesen foglalkozott velük.
Az ismerőseim kérdezgetik, nem lesz e furcsa így a sok nagy után megint egy bébi, hogy végre ezek már kicsit felnőttek, és önjáróak, most majd megint kelhetek egy csecsemőhöz... erre szoktam azt mondani, hogy ott a tarsolyban a titkos fegyverem, a lányom, és pl. hétvégente csak kinyitom résnyire az ajtót, kitolom a gyereket, aztán alszunk tovább, míg ő bíbelődik a bébivel.
És gyanítom, nem nagyon lövök ezzel mellé, mert élvezi.

Nem tudom, másokra mikor tör rá a fészekrakó ösztön, de rám is igazán rám törhetne. Olyan sok mindent kéne a lakásunkban csinálni, de egyszerűen semmi affinitásom hozzá. Jóféle Pató Pálné módjára várom az ihletet. Tuti jönni fog?

Borsolyka

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr675470586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2013.08.22. 09:04:02

@macskavati: Leolib C-je is behódolt végül... csak mondom :-D Borsolyka lánya meg közeli kapcsolatba került Loreal ketteskéjével.
De az garantált, hogy az elkövetkezendő 10 év Banyás szállóigéje a fiadé :-D