nyul.jpgNagyon rendesek a kórházban az orvosok és az adminisztrátorok. Mindig igyekeznek úgy előírni vagy szervezni a vizsgálatokat, hogy minél kevesebbszer kelljen bemennem. Feltételezik, hogy van jobb dolgom is mint az amúgy nagyon kényelmes várókban illetve vizsgálókban üldögélni. Ennek ellenére a múlt héten nagyon összejöttek a dolgok. Találkozónk volt a gyerekek jövendőbeli orvosával, volt egy ultrahang időpontom, egy NST-m, és a szokásos heti randim az orvosommal. Mindez 2 napba sűrítve.

A gyerekorvos kiválasztásához először is megnéztem a gyerekkórház honlapját. Találtam vagy száz orvost, amivel nem nagyon voltam előbbre, mert egy lecsupaszított CV, vagy egy telefonszám alapján viszonylag nehéz belőni, hogy mégis mennyire jó a szakmában az illető. Plusz még ott van az X faktor is, amit még egy ismerős által ajánlott orvosnál is nehéz belőni: mennyire leszünk szimpatikusak egymásnak? Mint megtudtam, jogunk van több dokitól is un. szülés előtti időpontot kérni, ami pont arra való, hogy felmérjük mennyire vagyunk egy hullámhosszon az illetővel. Én első körben megkérdeztem a mentoromat kit ajánl, mert jó lenne valaki, aki már látott ikreket közelről. Ő ajánlott valakit, de róla hamar kiderült, hogy már lezárta a praxisát, nem fogad új betegeket. Nem estünk kétségbe, egyszerűen megkérdeztem a dokimat, hogy kit ajánl jó szívvel. Azonnal mondott is valakit, akihez ő hordja a fiát. Szerencsére nagyon hamar kaptunk hozzá időpontot. 

Dr. M. egy idősebb doktornő, nagyon sok év tapasztalattal. Első pillanatra kicsit katonásnak tűnt, de az az igazság, hogy nekünk tetszett az  hogy mennyire összeszedett.  Mi is egy listával mentünk oda a kérdéseinkkel, és láthatóan neki is megvolt a saját kis kérdőíve. Tetszett, hogy fontos dolgokra kérdezett rá, és kb. 5 perc alatt kiderült, hogy ugyanazok a dolgok fontosak neki, mint nekünk (nemdohányzó szülők, gyerek biztonsága) Teljesen egy hullámhosszon voltunk oltásügyben is, ami szerintem egy gyerekorvos-szülő kapcsolatban nagyon fontos. A hivatalos, egészséget érintő témákon kívül volt egy kis ismerkedés is, ki fia borjai vagyunk, mit dolgozunk, otthon maradok-e a gyerekekkel. Teljesen egyenrangú partnerként kezelt minket.  Mondta is, hogy mindent meg fog velünk beszélni, és meg fogja hallgatni a véleményünket, mert szerinte az egy dolog hogy ő az orvos, de mi látjuk a gyerekeket többet, mi jobban tudjuk, ha valami nem klappol. Viszont kétségem sincs afelől, hogy ha valami életbevágóan fontos döntést kell meghozni, akkor nem fog köntörfalazni, elég tökös lesz ahhoz, hogy megtegye amit meg kell tenni. És ha ez nem lenne elég, heti 5 napot rendel, és vannak hetek mikor ő az ügyeletes a koraszülött osztályon is, szóval elég aktív. Adott számot amit lehet hívni ha kérdésünk van, és a héten egy napot este IS bent van. Szóval összességében eddig nagyon meg vagyunk vele elégedve, remélem ez így is marad. Bár igazából a legjobb az lenne, ha a kötelező viziteken kívül nem igazán találkoznánk vele. 

A gyerekorvosos vizit után egyenesen mehettünk is egy emelettel feljebb, a következő aktuális (lehet hogy utolsó?) ultrahangra. Nem tudom miért, de egyre fárasztóbb a dolog ahogy haladunk előre az időben, pedig ugye elvben csak feküdnöm kell és élvezni a mozizást. No de a lényeg, hogy ezúttal is minden rendben volt, megint szépen nőttek a kisnyulak. A kisnyúl 2100 gramm, B kisnyúl  2300 gramm, tankönyvi szívveréssel és olyan mozgáskultúrával, hogy minél nehezebb legyen őket megkukkolni. Azért ha belegondolok, ez már majdnem 4.5 kilónyi gyerek, nem tudom miért csodálkozom rá minden nap hogy milyen baromi nehéz a hasam. Viszont ez a vizit is tartogatott meglepetést, sikerült ugyanis kapnunk egy 3D-s képet a kisfiunk arcáról. Huh, hát az döbbenetes élmény volt, napokig hordoztam magamnál a kinyomtatott UH képet, és tanulmányoztam a vonásait, és minél tovább néztem annál szerelmesebb lettem. :) A kislány sajnos még mindig szégyenlős, akárhogy is piszkálta a szonográfus, nem mutatta meg magát. Cserébe viszont befordult megint fejjel lefelé, most már nagyon drukkolunk, hogy úgy is maradjon. 

Másnap vicces módon ugyanide kellett visszamennünk NST (CTG)-re. Az ember már úgy érzi hogy szinte hazajár, főleg mert már a nevemet sem kérdezik meg. Sőt, múltkor az egyik recepciós csaj elkapott a folyosón hogy megkérdezze, hogy vagyok, kellett úgy 2 másodperc mire rájöttem hogy ki is az. Szóval az NST-k egy külön szobában zajlanak, de ugyanott ahol ahol az ultrahangos vizsgálatokat is csinálják. Az ember elhelyezkedik egy hatalmas, kényelmes fotelben, és tűri ahogy a nővérke próbálja megtalálni a babák szívhangját. Miután megvan, már csak várni kell, hogy produkálják-e az elvárt szívfrekvencia növekedést. Közben ha az ember kér akkor kaphat vizet, narancslevet vagy áfonyalevet. Én eddig csak a narancslevet kóstoltam, az annyira jó, hogy azóta mindig kérek. A nővérek egyébként is nagyon kedvesek, mindig elbeszélgetnek az emberrel, és már a 2. alkalommal a nevükön szólították a babákat is. Biztos ami biztos ilyenkor mindig megnézik a magzatvíz mennyiségét is, az csak egy villámultrahang, és már mehetünk is utunkra, ami általában a heti orvosi vizitre vezet.

Érdekes látni, ahogy a dokim hétről-hétre egyre jobban megkönnyebbül, hogy még egyben lát, és minden eredményem jó. Eleinte még éreztem, akkor is ha nem mondta, hogy úgy érzi ő is, ebből még akármi lehet, elsülhet jól is és rosszul is a dolog. Most látom rajta hogy kezd egyre nyugodtabb lenni ezügyben, ha lehet még oldottabbak a beszélgetéseink. Még mindig imádom hogy bármit lehet tőle kérdezni, mindenre türelmesen válaszol. Minden alkalommal megnézi ő is a babák szívhangját, megméri a hasamat. És az utóbbi időben mindig megjegyzi hogy milyen jól nézek ki :D Nem tudom tanítják-e itt az orvosin hogy ez milyen jót tesz a kismamák lelkivilágának, ha igen, szerintem ebből ő jelesre vizsgázott. :)

Sziebi

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr245179302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.