babarucik.JPGMost hogy végre semmi más dolgom nincs, mint magammal foglalkozni (ok, ez erős túlzás, de az előző hónapokhoz képest mondjuk tényleg), végre eljutottam oda, hogy akkor essünk neki több oldalról is a problémák megoldásának, történetesen a mindenféle fájdalmaim megszüntetésének. Felhívtam a fizikoterapeutát, akihez az orvosom elküldött, és kértem időpontot, hétfőn megyek először.  Ezzel párhuzamosan elhatároztam, hogy adok egy esélyt az úszásnak is, ártani nem árthat.

Az úszás projekt elindításához a legfontosabb lépés az volt, hogy vegyek magamnak egy fürdőruhát, mert az előző az hasban már kicsit szűk. Elmentünk a Targetbe, és gyakorlatilag az első amit kiválasztottam jó lett, nem is válogattam tovább. Egyrészt nem nagyon volt miből, másrészt úgy, hogy az ember alig tud járni, az jelentősen leszűkíti az érdeklődési körét. Amúgy tetszik is, szép kék, jó a fazonja, kényelmes.  Itt szembesültem azzal is, hogy valószínűleg a "hétvégi nagy bevásárlások" versenyszámban már nem nagyon indulhatok a közeljövőben, legalábbis amíg ennyire fájok. Egyszerűen kénytelen voltam a bolt közepén leülni egy kiállított kanapéra amíg Gombi bevásárolt, mert nem bírtam tovább menni. Próbáltam nem tragédiaként felfogni a dolgot, de azért nem esett jól. 

A héten végül kétszer jutottam el uszodába. Első alkalommal csak kipróbáltam, hogy megy-e ez nekem, második alkalommal már havibérletet vettem. Még alakul a rutin, de úgy tűnik, hogy kb. egy óra  az ideális nekem a vízben, annál több már kicsit sok lenne, kevesebbért meg nem vizezem össze magam. Ez alatt az egy óra alatt van hogy csak lazulok a vízben, pihenek, hagyom hogy a víz ringasson, és van hogy úszkálok. Ok, az úszkálok kicsit erős, szóval fogok egy szivacs csövet, amit a hónom alá csapok, és annak segítségével kalimpálok úszást imitálok a medence teljes hosszában. Ja mert úszni azt nem tudok, így abban a sávban maradok, ahol még simán leér a lábam. Jó móka ez, hangyányit unalmas egyedül, zene nélkül a fülemben, de szerintem hamar rá fogok hangolódni erre is. A legjobb dolog pedig az egészben, persze a mozgáson kívül, hogy végre kihúzva mászkálhatok fürdőruhában, mert mindenki aki csak szembejön mosolyog rám a hasamra :) És hogy használ-e? Nem tudom. Utána mindig egészségesen fáradt vagyok, de ugyanakkor megvan az a jóleső energia is amit a mozgás ad, így ha másért nem már azért megéri lemennem. 

 

Persze ez a hét sem telt el kellemetlenség nélkül. Mivel előzőleg elbuktam a cukor szűrő-vizsgálaton, így az orvos elküldött a 3 pontos terheléses vérvételre is. Ami jó volt, hogy akármelyik nap mehettem, és igazából akármikor, csak a saját jól felfogott érdekemben mentem oda reggel 9-re. Voltak előttem vagy hárman, de mikor látták, hogy kismama vagyok, jött egy pasi, aki azonnal kiemelt a sorból és elvitt egy külön ablakhoz, hogy ne kelljen várnom a bejelentkezéssel. Mindezek ellenére meg kell mondjam, én még életemben nem szenvedtem így laborteszt alatt (tudom, jó nekem). Az csak egy dolog, hogy nem ehettem semmit egész délelőtt. Ez már eleve nagy kihívás egy olyannak, akinek reggeli nélkül egyszerűen nem indul el a nap. Nem kell itt nagydologra; 3 fogásos amerikai palacsintás reggelire gondolni, de valamit ennem KELL. Na, most ez ugye elmaradt. 

 

A nagyobb baj az volt, hogy nem lehetett inni sem. Mire levették az első adag vért, már olyan szomjas voltam, mint legutoljára a sivatagban. Aztán jött a cukros lónyál, az legalább folyadék volt, de olyan édes hogy a könnyem is kicsordult az első korty után. Azért leküldtem gond nélkül, és jöhetett a váróban üldögélés, és óránként vérvételre jelentkezés. Mire a 2. szúrás ideje eljött már teljesen kivoltam, ölni tudtam volna egy pohár vízért. Hogy tetézzük a dolgot, a nővérkének sikerült úgy megszúrnia, hogy hiába volt elvben jó a vénám, nem jött belőle vér, akárhogy forgatta a tűt. Szerencsére a  másik karomat sikerült lecsapolnia. A 2. óra volt a legrosszabb. Már szédültem, minden bajom volt, kénytelen voltam elfeküdni a váróban az egyik széken. Az segített, úgyhogy utána már úgy maradtam, biztos ami biztos. Tudom, hogy ennyi idő alatt nem szokás kiszáradni, de engem ez teljesen kicsinált, hogy nem ihattam délig. Alapból reggel tíz előtt meg szoktam inni egy kancsó teát, plusz még pár pohárnyi vizet csak úgy, ezt így hatalmas sokként éltem meg. Meg a szervezetem is. Utána 2 napig teljesen összevissza lettem éhes, szomjas, azt se tudtam mi bajom van, csak valami nem stimmelt, időnként megfájdult a fejem, és még most, vasárnap sem teljesen okés a dolog. Ezt nevezem én TERHELÉSES cukortesztnek. 

És hogy valami jót is írjak a végére: voltam a héten babaruha beszerző körúton. Megint a mormon turkálóba mentem, mert ott múltkor is nagyon sok, jó minőségű és olcsó ruhácskát láttam. Ezúttal kicsit jobban eleresztettem magam, aminek 2 oka volt. Az egyik hogy nyilvánvaló okok miatt eleve kétszer annyi ruhával kell számolnunk. A másik, hogy a helyen ahol lakunk nincs mosógép, illetve mosógépnek fenntartott hely, mosodába járunk, így az fel sem merül, hogy minden este bedobok egy mosást. Emiatt eleve úgy számolom, hogy főleg az elején sokkal több ruhára lesz szükségünk, mint akár egy átlag ikres családnak. Szerencsére, ha az ember hajlandó turiban vásárolni, akkor ez nem egy kész anyagi csőd. Csak hogy számokkal is szemléltessem a dolgot: 25 rugdalózót/bodyt/hálózsákot vettem összesen 27 dollárért. A bevásárlások nagy része még hátra van, de legalább már van egy listánk, hogy mik azok amiket mindenképpen meg szeretnénk venni. Reméljük még lesz rá bőven időnk. 

Sziebi

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr555052726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.