24. hét 

A héten megint sikerült néha túlpörögni magam, pedig annyira súlyos dolgok nem történtek, de azt vettem észre hogy minden jobban megvisel, mint a terhesség előtt. Lezajlott a cég költözése, és nagyon nehezen viseltem a felfordulást, és a pakolászást. Persze nem emelgettem semmit, de azért volt rengeteg más teendő is, helyükről leszedni dossziékat, bedobozolni, majd az új helyen szépen a helyükre rakni. Ilyen és ehhez hasonló teendőim voltak, megspékelve némi túlórával.
 
Közben az ügyfelek sem hagytak békén, mert az üzletnek ugye mennie kell. Sajnos a helyettesemtől is megváltunk közben, mert kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot egy másik cégtől. Így járt. Vagy inkább mi… Sajnálom, mert kedves lány volt, és most nézhetek megint elébe az interjúztatásnak, kiválasztásnak. Arról nem is beszélve, hogy (sajnos vagy szerencsére) nem sok idő maradt már a betanításra.
 
Az új iroda azonban kárpótol a bosszúságokért. Mondhatni maga a tökély. Ősz derekán rövidujjas a hely, a padló ontja magából a hőt, még akkor is, ha a termosztát csak 18 fokra van beállítva. Fázni tehát nem fogunk, nem úgy, mint az előző helyen. A nemterhes kolléganő persze lestoppolta a legjobb helyet magának, de hát megértem az igyekezetét, ő fog ott dolgozni még évekig, nem pedig én. J A terhes kolléganő utódja szerencsére nagyon beválni látszik, és a költözés oroszlánrészét ő vállalta. Igaz, hogy patakokban folyt róla az izzadtság, de egy szem pasi révén rá hárult minden nehéz fizikai munka. Szerencsére nem bánta, sőt még örült is, hogy talán így megszabadulhatott pár felesleges kilótól.
 
A költözés mellett más érdekességek is történtek a héten. A jógáról sajnos megint lemaradtam - baleset miatt eltérítették az oda tartó trolibuszomat - de az e heti szülésfelkészítőn ketten voltunk a férjemmel. Igaz nem jutott egymás mellé ülőhely, mert a férjek átadták a helyüket a kismamáknak, mivel a csillárról is emberek lógtak. A férjemnek csak az ajtófélfánál jutott hely. A téma ugyanis maga a szülés volt. A felkészítőt egy szülésznő vezette, és nem győztem körmölni, mert részletekbe menően elmondta mikor kell indulni a kórházba, mit vigyünk magunkkal, mire számíthatunk. Még az újonnan bevezetett kispapa csomagot is megmutatta, ami tartalmaz egy 100% poliészter nacit, felsőt, sapkát, maszkot és cipővédőt. Mindezt alsógatyára és papucsra kell felölteni a leendő apáknak. (Bezzeg mi nem kapunk hálóinget - vigyünk magunkkal!) Hátrafordultam, hogy lássam a férjem arcát, aki az ajtónak támaszkodva szemlélte a rá váró gúnyát és igencsak vonogatta a szemöldökét. J De ne panaszkodjon, ő legalább ehet ihat a szülés alatt, nem úgy, mint én. A szülésznő "megnyugtatott" hogy maximum 10-12 óra hosszáig tart egy szülés, ennél csak rövidebb lehet, mi az nekünk, fél lábon is kibírjuk. J
 
Hazafelé menet közölte a férjem, hogy ha legközelebb ilyen marcangolós téma lesz, ő talán inkább otthon maradna. Nem tudom pontosan melyik részre is gondolhatott, talán amikor arról beszélt a szülésznő, hogy olyan hálóinget vigyünk, amit nyugodtan összevérezhetünk, váladékozhatunk, vagy netán amikor a méhszáj tágulásakor fellépő esetleges vérzésről beszélt, vagy a tolófájásokat kísérő esetleges hányásról? Gyanítom az a rész nem tetszett neki, amikor azt ecsetelte hosszan a szülésznő, hogy ha véletlenül úgy járnánk (nyugi, nem gyakori!) hogy a méhlepény nem kezd el magától leválni a szülést követő 20-30 perc múlva sem, akkor elkábítanak majd, és az orvos a hüvelyen keresztül kézzel felnyúlva rángatja majd ki belőlem. Igen azt hiszem ez volt az előadás csúcspontja a férjek számára. Ehhez képest a gátmetszés kontra repedés összehasonlító elemzése és a császármetszés részletes taglalása semmi sem volt. J A férjem viszont az előadás óta fél a szüléstől, főleg attól, hogy bírom majd, mi történik majd velem.
 
Engem viszont a fentiek nem rémítettek el cseppet sem, tudom, hogy mi a legrosszabb és legjobb eshetőség, amire számítok, és remélem sikerül magunkat belőni Mátéval valahová középtájra. Nekem és a babámnak is sok erőre lesz szükségünk, hogy végigcsináljuk, és én mindenben támogatom majd őt erőmön felül is, hogy őt minél kevésbé viselje meg a saját születése. Remélem, nagyon remélem, hogy megadatik a problémamentes természetes szülés.
 
Volt egy rész egyébként a szülésfelkészítőn, ahol elpityeregtem magam. A tágulási szakasz bemutatásakor minden apukát arra buzdított a szülésznő, hogy legyenek az anyáknak pszichés támaszai, buzdítsák, biztassák őket ebben a kiszolgáltatott állapotban, mert ez ad nekik erőt, hogy végigcsinálják. Ezt nagyon szépen fogalmazta meg a szülésznő, és még egy idézetet is mondott mellé, amit mostanra már elfelejtettem, de az érzés amit kiváltott belőlem a hozzáállása, az feledhetetlen. Ha minden szülésznő ilyen a kórházamban, akkor nem lesz szükségem fogadottra.
 
Minden másban is nagyon szimpatikus a kórházam szülésről alkotott elképzelése. Mindent hagynak természetesen, a maga útján lezajlani, és csak a végső esetben alkalmaznak bárminemű mesterséges szert, csakis akkor, ha a baba nem érzi jól magát. Ha pedig az anya az, aki nem bírja, őt először is emberséges, szeretetteljes  szavakkal, mozdulatokkal próbálják majd meg biztatni - és buzdítják ugyanerre az apákat is, mielőtt más úton próbálnák meg tompítani az anya érzékeit. Egyszerre négy szülésznő dolgozik 0-24-ben a kórházban, ez a tény is megerősített engem abban, hogy nincs szükség odahívni egy ötödiket. Az orvosom mentalitásával is elégedett vagyok ez idáig, úgyhogy remélem a legjobb kezekben lesz a családom.
 
Minta

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr593328038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.