Borstörő 2011.09.09. 20:56

A sárkány alakul...

14. hét

Hazaértünk nászútból, nem sikerült olyan klasszikus nászutasra sajnos, igaz egész nap az ágyban voltam, de nem Férjjel összebújva, hanem mert iszonyú fáradt voltam. Valószínűleg az esküvő-szervezése és maga az esküvő és utána a buli, majd a nászútra érkezés fárasztott ki, de 3 napig ki se mozdultam 1-2 óránál többet a szobából. Szegény Férj egyedül napozott a medencénél, miközben én az igazak álmát aludtam a szobában. Nem egy klasszik hánimún, de ezt leszámítva iszonyú jó volt Férjjel kettesben lenni pár napot! :-D

Hétfőn reggel terhes-gondozásra mentem abba a bizonyos magán rendelőintézetbe, amibe szerelmes vagyok közel 1 éve. Egy megjegyezhetetlen és kimondhatatlan vezetéknevű pasi lett a nőgyógyászom. A kiszolgálás hibátlan, kifogásom nem lehet, de összehasonlíthatatlan Sanyibácsival. Jó, Saniybácsiból csak 1 van! :-D

Gyermek jól van, minden rendben, szépen nő a pocakom is és a mellem is. Brutálisak lettek az ikrek, nem tudom hova fognak még nőni?!

Hétfő este Sanyibácsihoz is jelenésem volt, beragyogta a napom, de igazándiból a hetem is:

Könyvvel, újsággal felszerelkezve értünk a rendelőbe, meglepetten állapítottuk meg, hogy senki nincs és nem vár csillió kismama bebocsátásra. Megmértek, ruhában ismét, ez az egy nem tetszik Sanyibácsinál, már gondoltam rá, hogy bugyiban, melltartóban fogok menni hozzá. 60 kilót mutatott, ami teljesség lehetetlen, hisz Én csak 58 kiló vagyok! De télleg! Ez most magyarázkodásnak tűnhet, meg hogy pörgök itt a kilóimon, de akkor is, a tények azok makacs dolgok, ne írjunk már a kiskönyvbe valótlant… :-D

Sanyibácsi tünemény, tuti, ha nem lennék Férjnél és mondjuk úgy 30 évvel fiatalabb lenne, azonnal szerelembe esnék iránta menthetetlenül. Megkérdezte, hogy hogy vagyok. No, nem fizikailag, mert azt látja, hogy híztam és kicsit mosolygósabb is vagyok, de Őt az érdekelte, hogy lelkileg hogy vagyok?! Hát jól, válaszoltam. Rám nézett, bele a szemembe mélyen és még egyszer megkérdezte, hogy hogy vagyok… Erre már kibújt a szög a zsákomból és megint majdnem elbőgtem magam, és remegő, cérnavékony hangon feleltem, hogy jobban, mint a múltkor. Hisz tényleg jól vagyok, de lelkileg nagyon nehéz feldolgozni ezt az egész terhességet, de a legnehezebb mégis feldolgozni nekem is és Férjnek is a megváltozott szexuális étvágyamat. Mert a szexistennő Lüsziből átalakultam Pötyianyukává. Leggyakrabban a farkaspózba csináljuk: ül Férj a lyuk mellett és vonyít :-D

Sanyibácsi szerint ez teljesen természetes?! És nyugodjak meg, van akinek rögtön bekattan az Ősanya kapcsoló és rááll az agya arra, hogy ez a természet rendje, ezért vagyunk nők, a nőiességünk most teljesedik ki. És van a másik oldal, ahova én is tartozom, akinek ezt nehezebb feldolgozni, tudatosítani. Elkezdek járni Sanyibácsi pszichoterápiás csoportjába, ahol is megtanulom elhinni, hogy rendelkezek azzal az ősi tudással, hogy szüljek, gyereket neveljek. Hiszek neki. Mikor ott ülök nála és olyan magabiztosan és magától értetődően mondja, hogy ez életem legeslegtermészetesebb dolga, hogy bennem nő egy gyerek és azt fel is fogom nevelni, megtanítani mindenre, ami számomra fontos, hogy néha már el is hiszem. Akkor és ott. Aztán kijövök, elbizonytalanodom ismét, persze, ha Férj mondja ezeket, neki csak ciccegek, hogy perszeeeeeee, csak azért mondod, hogy megnyugtass :-D

Sanyibácsit kifaggattam, hogy kinél és hol és hogyan fogok szülni. Szeretem időben tisztázni a dolgokat, na! :-D Jelezte, hogy Ő már 4 éve nem vállal szülést. Ezt tudtam. Titkon reménykedem, hogy Én leszek a legkedvesebb betege, akit annyira megszeret, hogy részt vesz a szülésemen… Feltételezem így is lesz, de azért mielőtt belém szeret Ő is menthetetlenül, előtte azért megkérdem, hogy mi lenne, ha mégse: testvére is most hagyja abba a praxisát, így az Ő betegei is Sanyibácsi fiához vándorolnak át. Sanyibácsi fia leterhelt, valószínűleg nem is fog vállalni. De mindezt olyan boldogan mondta, hogy nem szomorodtam el. Mi legyen akkor? Tettem fel a kérdést. Kit ajánl? A szakmai tapasztalata és véleménye alapján ne legyen választott orvosom, „csak” választott (azaz fizetett :-D ) bábám. Felhúztam a szemöldököm, meglepett, hogy egy orvos ilyet mond. Én is ezt szerettem volna, de kevés orvoshoz járhatsz a terhesség alatt, akinek aztán köszönödszépen, de nem kérsz a társaságából a szülésnél (vagyis nem fizetnéd még Őt is). Sanyibácsi megkérdezte, hogy van-e jogosítványom, szoktam-e vezetni? Persze, hogy van és szoktam. Becsatolom a biztonsági övet? Ez volt a következő kérdés. Persze, hogy becsatolom. És az autót a biztonsági öv vagy Én vezetem? Leesett, hogy hova akar kilyukadni: a biztonsági öv csak egy plusz, ami megóv, ilyen a szülészorvos is. Ha gond van, ott van, amúgy meg semmi funkciója. Itt a kulcsfigura, aki a szálakat mozgatja, az a szülésznő lesz.

Így az ügyeletes orvosnál fogok szülni (az Ő zsebébe fogja a pínzt dugdosni Férj, ahogy ismerem) és választott szülésznőm, azaz bábám lesz „csak”. És Férj fog velem bejönni. Sanyibácsi szerint nagy szükségem lesz rá, és a tapasztalata az, hogy nem a csapzott antinőt fogja bennem látni (ahogy én gondolom), hanem Én leszek neki a leggyönyörűbb nő a világon, aki életet ad a gyerekének. És lássuk be, Férj áll hozzám a legközelebb, Ő ismeri minden rezdülésem, egy tekintetből tudja, hogy mire van, vagy mire nincs szükségem. Ő a szerelmem, Ő a gyerekem apja. Természetesen szeretném, ha legjobb barátnő is ott lenne és várakozna kint, mert ha felhúzom magam Férjen - valami egészen biztos lényegtelen dolgon - , akkor legyen valaki, aki megnyugtat, mert barátságunk olyan, mint egy kötéltáncosnak a védőháló: biztos és megnyugtató.

Így most várom Sanyibácsi e-mailjét a szülésznők neveivel, aztán elkezdek utánuk járni, megguglizni, majd jöhet a végső casting, ahol kiválasztom a legszimpatikusabbat. Nagyon várom!:-D Esküszöm a szülést is, annyira meghozta a kedvem Sanyibácsi :-D

Munkában feladtam az álláshirdetést a pozíciómra, azt hittem a szívem szakad meg, elég furi érzés volt… Keresem az utódom, megpróbálom lenyelni a békát és elég megfelelőnek találni valakit. Már ha jelentkezne az álláshirdetésre bárki. Egyik szemem sír, a másik nevet erre a tényre. Úgy tűnik nem lesz olyan egyszerű, mint képzeltük Vótférjjel. (Vótférjet nem szabad említeni a naplóban, kifejezetten megkért rá, nem szeretne szappanoperát az életéből, hisz enélkül is az :-D) Munkatársak kedvesek, mindenki várakozó állásponton van, kíváncsiak az utódomra, hogy hogy lesz, mint lesz itt az élet, míg én pohos vagyok és babázok, született feleséget játszom otthon. Én is :-D

királylány   

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr163214524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

christeen16 2011.09.12. 14:27:31

Szia Királylány!
Az én orvosom se vállal már régóta szüléseket. Nekem is azt javasolta, hogy szülésznőt fogadjak inkább.
Az első szülésemnél tapasztaltam, hogy míg a szülésznőm végig velem volt (a vajúdás kezdetétől egészen addig, amíg szülés után kb. 3 órával visszatolt a kórtermembe, meg még azután is sokat volt nálam), az ügyeletes dokik (több műszakon át vajúdtam/szültem) meg csak 5-5 percet voltak jelen (magzatburok repesztésnél, egy-két méhszáj vizsgálatnál, ill. a kitolásnál).
Nekem nagyon bejött a szülésznős szülés, most is így fogom csinálni.
Szóval, hajrá, ügyesen casting-olj! :D