Sokszor felvetődik bennem a kérdés, hogy hol ér véget a szülői felelősségvállalás, és hol kezdődik az önzés. Sajnos a kettő közt nincs éles választóvonal, pedig kívülről nézve - főleg, amíg az ember nem vállal gyereket -, olyan egyszerűnek tűnik…

Családomban, baráti társaságomban, volt alkalmam megfigyelni, hogy ki hogyan áll a felelősségvállalás kérdéséhez. Sok érdekes dolgot láttam, és hallottam, de mégis - a számomra leginkább felháborító – helyzetről osztanék meg néhány gondolatot:
Vajon felelős döntés albérletbe szülni?
Nos, ha nincs más lehetőség igen… de jó válasz nincs, azaz inkább attól függ. Vagyis Amerikában, Franciaországban ez a megszokott, vagy akár Németországban is… De mi a helyzet itthon? A magyar ember röghöz kötött.
Magyarországon általában azok élnek albérletben, akiknek nincs lehetőségük saját lakásra, amiből egyenesen következik az, hogy jelentős megtakarítással nem rendelkeznek (tisztelet a kivételnek), kicsit mindig átmeneti az életük, keresetük éppen hogy fedezi a havi kiadásokat, szükségleteiket. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Magyarországon közel sincs akkora kultúrája a bérlakásban élésnek, mint Nyugat-Európában, vagy akár Amerikában. Míg ott szabályozott keretetek között zajlik, itthon mind a főbérlő/tulajdonos, mind az albérlő komoly kockázatot vállal, hiszen a legendás magyar leleményesség azért itt is megnyilvánul…
Ismerek tulajdonosokat, akik szenvednek attól, hogy a jogos tulajdonukat használók nem fizetnek időben (és ez a jobbik), vagy nem akarnak fizetni egyáltalán (és ez is van sajnos). És persze ismerek albérlőket, akik pedig a tulajdonos kapzsiságától szenvednek folyamatosan, és ennek megfelelően egyik hónapról a másikra tengődnek. Hiába van itt is látszólag szabályozva… az esetek nagy többségében bár a szerződést megkötik, de az körülbelül annyira ér, mint halottnak a csók… A kérdés az, hogy felelős-e az a szülő, aki ilyen körülmények közé tudatosan gyermeket szül?
Hiszen ha én albérletben lakom, biztonsági tartalékom nincs, hónapról hónapra élek, akkor vajon jutni fog-e pelenkára? Gyógyszerekre? Egészséges ételekre? A gyermek taníttatására? Nem felelőtlenség egy ilyen szituációba gyermeket vállalni?
És mielőtt bárki felháborodva, igen, tudom, van az a szitu, amikor nincs más választás, mert besikerült, mert fiatalok vagyunk lesz valami… de valljuk be azért ez egy felelősen gondolkodó felnőtt emberre nem jellemző! Az elmúlt időszakban a gazdasági recesszió hatására kőkeményen megtanultuk a saját bőrünkön, hogy előre kell gondolkodnunk, tartalékot kell képeznünk, fel kell készülnünk a váratlan helyzetekre…
Nyilván jobb megoldás, ha az ember megpróbál valahogy lakáshoz jutni… hiszen, a madarak is előbb fészket raknak, aztán tojják a tojást. Kockázatosabb kakukknak lenni!
Azokról az emberekről szól ez a poszt, akik tudatosan, minden védőháló nélkül – döntésük teljes (vagy nem) tudatában – családot alapítanak. Az számomra nem érv, hogy „benne vagyok a korban”, és már muszáj gyereket csinálni. Persze, nyilván könnyebb, mint lakást teremteni…. Azt sem vitatom, hogy 35 fölött már nem mérvadó a lakáshelyzet… vagy igen? Sok helyen, sokszor megfogalmazták már, hogy a mai világban a legnehezebb otthont teremteni. Pedig csak türelem és szorgalom kérdése. Itt pozitív példának említeném az egyik olyan fiatal párt, akik kimentek pár évre Angliába, megteremtették az anyagi hátteret, hazajöttek építkezni és házasság után megszületett a gyerek is. De volt hova! Ők felelősségük teljes tudatában eldöntötték, hogy nem fosztanak meg semmit a gyerektől, hanem szorgalmas munkával nyugodt körülményeket teremtenek.
A másik pozitív példa erre egy nagyon kedves baráti pár, akik bár tervezték az építkezést, de mégis a baba érkezése gyorsította meg az otthonteremtést. Igen, albérletbe mentek haza, de az otthonuk akkor már gőzerővel épült. Ma pedig egy gyönyörű házban élnek… és úton a második gyermek is! :-D
És ha már második gyerek, vajon szülnék-e második gyereket még mindig albérletbe? Ha lehetőségem van megakadályozni, biztos, hogy azon lennék. Nyilván itt sem a besikerült, a nem tervezett a téma, hanem azok, akik tudatosan, szerény körülmények között élve még egy gyermeket vállalnak… Nem tartom épelméjű dolognak. Ez igazából már önzés! Az érv pedig általában: „legyen szegény gyereknek kistestvére”. És mit fog enni? Miből fogják taníttatni? Ja, az már más kérdés… mert akárhogy takarékoskodik valaki, két gyerek mellett nem könnyű félrerakni, sem megadni mindazt, amire szüksége van.
Ha már a felelősségről beszélünk, mindenképpen ki kell térni arra, amikor a szülők úgy döntenek, hogy bizonyos igények kielégítése érdekében a kisebb hitelt nagyobbra cserélik, akár megduplázva a korábbit…. Ez egy felelősségteljes döntés? Vajon még a gyerekek is ezt fogják fizetni? Mindenkinek kijut a teherből, de vajon kell-e, hogy mások terhét átvegyük a jog kényszere folytán? Csak mert a szülő úgy gondolja, hogy „én csak a gyerekeimért tettem mindent”. Önáltatás és mérhetetlen önzés!
Sajnos erre is tudok szomorú példát mondani. A szülők jól éltek, nem nagy lábon, de megvolt mindenük. Aztán gondoltak egyet, hogy nem akarnak tovább alkalmazottak lenni, és belevágtak egy saját vállalkozásba. Hitelből. Aztán kiderült, hogy alapvető dolgokkal nincsenek tisztában, adósságot, adósságra halmoztak. Nem hallgattak senkire, mentek a saját fejük után. Pár évvel később bedőlt a vállalkozás, de addigra több 10 milliós adósságot halmoztak fel. A gyerekeik ebből az egészből annyit láttak, hogy folyton idegesek, már semmire sincs pénz, és az elkövetkezendő 30 évet a hitel-törlesztése fogja meghatározni… Aztán mikor kiderült, hogy nagy valószínűséggel a gyerekek fogják visszafizetni hitelt, a szülők azt mondták, hogy miattuk csinálták. Azt hiszem, ezt hívják felelőtlenségnek…
Rodin

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr93208831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sikno 2011.09.09. 20:20:33

Kissé mintha sznob lennél... A Te feltételeid alapján az ország lakosságának csak igen kis része vállalhatna gyereket.

juhaszgabriella79 2011.09.20. 09:43:34

@sikno: ha lehetőséged van biztosítani normál körülményeket, akkor az a normális.a példa arra vonatkozik, akinek lenne lehetősége először lakáshoz/ házhoz jutni, hogy legyen hova szülni.