Borstörő 2011.08.31. 09:13

Sárkány feleség

12. hét

Nagyon sok minden történt velem az elmúlt héten, nem is tudom, hol kezdjem?! A legfontosabb napunk péntek volt, augusztus 26-a!
Sajnos a magyar egészségügy nem a rugalmasságáról híres, akkor sem, ha ez egy magán rendelőintézet és akkor sem, ha az ember lánya aznap megy férjhez…  Így péntek reggel 9-re kaptunk időpontot genetikai ultrahangra és vérvételre. Csütörtökön nincs szonográfus, előbb pedig az én kedvemért sem fog bejönni az orvos.  Punktum.
Már reggel 6-kor felébredtem, kipattant a szemem és csak arra tudtam gondolni, hogy tuti valami nagy baj lesz, mert egy mindenrendben vizsgálat után férjhez menni és utána egy jó házibulit csapni, az túlságosan tökéletes! Nekem pedig nem lehet, és soha nem is volt ilyen szerencsém.
Így már korahajnalban síkidegen készülődtem a vizsgálatra. Persze elszöszmötöltem otthon az időt, így késve indultunk. Majd megálltunk reggeliért, ahol megint csak várni kellett, míg elkészítették a szendvicset. Én akkor már olyan ideges voltam, hogy legszívesebben megütöttem volna a pincért! Vőlegény mosolygott, nyugtatott, csacsogott, netezett. Legszívesebben Őt is megütöttem volna, vagy legalább megráztam volna üvöltve! De csak ültem magamba roskadva és szorongattam a kakaóm. A szendvicsből persze egy falat se ment le.
Végre odaértünk a rendelőhöz. Várni kellett. Útálok várni.
A recepciós csajt is szívem szerint megtéptem volna, mikor mosolyogva leültetett minket. De csak a műanyag poharat markoltam meg keményen, amiből vizet ittam, a hangja úgy hasított bele a rendelő alapmorajába, hogy mindenki rám nézett. Vőlegény halál nyugodtan rám emelte a tekintetét és annyit mondott: nyugi! Esküszöm már lendült a karom, de hála égnek épp szólítottak :-)
Amikor beléptem a vizsgálóba, már annyira ideges voltam, hogy nem bírtam megszólalni, csak kapkodtam a levegőt. Ájulás kerülgetett… El akartam rohanni… Éreztem, hogy valami nagy baj lesz itt. Szótlanul követtem az asszisztenst, felfeküdtem az ágyra és a doki nekiállt vizsgálni.
Magamban én már eldöntöttem, hogy baj lesz, nem kicsi, hanem igazi nagy baj. Eszembe jutott nagyanyám, aki ha ideges volt valaki miatt, akkor már a műtőasztalon látta. Én is magamat, ahogy elveszik Tőlem Pötyikét. Valahonnan távolról hallottam Vőlegény hangját, ahogy diskurál a dokival, hogy nyakiredő rendben, orr rendben, karok nagysága rendben. És ámuldoztak, hogy pörög-forog, bukfencezik Pöty(i). Erre már kicsit odanéztem a monitorra, gondoltam, ha baj van, legyünk rajta most már túl. Felnézek, vőlegény vigyorog a dokinővel és egyeztetik, hogy akkor melyik a bordája, gerince, feje, karjai, lábai. Néztem a monitort, de csak egy űrlényt láttam, hatalmas szemekkel. Most már értem, hogy hogyan lehet a pocakomban: a földönkívüliek tették belém, vagy a NASA kísérletezik velem!??
Néztem bambám és arra gondoltam, hogy valami itt nem stimmel. Ennek a gyereknek megvan mindene? Rá is kérdeztem, hogy akkor minden rendben? Közlik mosolyogva, hogy igen. 8 cm-es Pöty(i). Még ekkor se akartam elhinni, kértem a dokit, hogy csak nézze meg alaposabban. Megnézte. Így is minden rendben. Teljes kábultban felöltöztem, kimentem, vért vettek. Kocsiba beültem Vőlegény mellé, aki szorongatta az új ultrahang képet és boldogan telefonálgatott mindenkinek, hogy itt ma kérem minden rendben volt! Én meg csak bámultam kifele az ablakon. Nem hittem el. Még most se hiszem el, hogy tényleg minden a legnagyobb rendben és papírforma szerint nő a gyerek, vagy az űrlény a hasamban! :-)
Aztán elmentem sminkbe és hajba, hisz aznap nekem még volt egy icinke-picinke dolgom: férjhez menni!. Nem volt jó egy sima nap, nekünk az év legmelegebb napja kellett. Vőlegény szerint az Ő egész életének a legmelegebb napja, igaz ami igaz: nem fáztunk.
Sminkes barátnőm épp elkezdett színezni, amikor közöltem, hogy nekem itt kéremszépen beragadt egy sírás. Mert hát annyira ideges voltam a reggel miatt, majd az Apám nem jött el az esküvőmre, és éreztem, hogy nekem egy bazi nagyot kellene bőgnöm. De nem akart jönni. Sminkesbarátnő jelezte, hogy ezt nagyon gyorsan most kéne, mert ha kiszínez, utána már nehogy sírni merjek! Nem tudtam sírni, csak vihogtunk a melegben. Kiszíneztek, a hajamat is szépen feltűzték, igazi mesebeli királylány lettem. És akkor jött a ruha felvétele.
A míder rajtam, cipő fel, ugrás a szoknyába. Állok menyasszonyi ruhában és szólongatom legjobbbarátnőt, hogy nézzen már ide, jól látom, hogy bokalengő lett a szoknyám? Nem csalás, nem ámítás, a szoknya a bokámnál lengedezett. Éreztem, hogy szakad a cérna: full sminkben és hajban fogom elbőgni magam pillanatokon belül. Próbáltak nyugtatni, egyedül a fotós volt fájdalmasan őszinte: ez bazi rövid.
Lejjebb húzták a hasamon. Igen ám, de a redőket a pocakom elé képzeltem, nem a combom közepére. És a lehúzott cipzárral nem reckíroztam volna meg, hogy amint besétálok a házasságkötő terembe, lecsússzon rólam a szoknya. Legjobbarátnő hirtelen felkiáltott: lapos sarkú cipő! Rohanás a szatyorért, benne a 2500 forintos ázsiacenteres lábbeli, amit a buliba akartam felvenni, ha már nagyon fáj a lábam. Azzal nagyjából oké lett a szoknya. Nem sok időm volt töprengeni és dühöngeni, mert Vőlegény már 3 utcányira volt tőlem. Zacskóba be a méregdrága magassarkúm, egy töklapos saruban és félig lehúzott szoknyában vártam, hogy megüssön a guta és megérkezzen életem párja. Aztán megjött Vőlegény, akinek természetesen nagyon tetszettem bokalengő szoknyában, 40 fokos melegben és nem is lepődött meg, hogy folyamatosan morgott mind a 7 fejem :-)
Házasságkötő teremnél nagyüzem, a város pocakos menyasszonyai egyesültek és péntek délután mennek férjhez, ez nem kétség! Egy időben 3 helyszínen ment az esketés, igazán meghitt volt, ahogy kerülgettük egymás násznépét. Házasságkötő terem előtt állva a fullasztó hőségben alig vártam, hogy kitárják az ajtót, belépjünk, megcsapjon a hűvös légkondis levegő. Ajtó kitár, mi belépünk és megcsapott az áporodott még melegebb levegő. Egymásra néztünk és felnevettünk. A szertartás rövid, megható. Anyukám zokogott, Férj szülei zokogtak, legjobb barátnő zokogott. Oldalra nézek, hát a videós is zokog. Mi meg csak vigyorogtunk Vőlegénnyel, életemben nem voltam még ilyen boldog….
ui: Most nászúton vagyok, Caprin ülök egy napernyő alatt és nézem, ahogy Férj ugrál a medencébe. Most minden olyan kerek. Kerek a világ, kerek az életem és egyre kerekebb a pocakom is :-)
királylány

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr593192356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bitte 2011.08.31. 14:41:02

Gratulálok és jó kerekedést! :) Szeretem a naplódat és ahogy írsz.
Kár hogy már nem olvashatlak titeket a BA-n a babagyárba...hiányoztok onnan...

Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2011.08.31. 14:49:09

@bitte: itt lehet olvasni rólunk, meg a többiekről is különböző blogokon.

De ha valakiről szeretnél tudni, akkor szólj! Mind megvagyunk, valaki babásan, van aki túl a szülésen, van aki meg még mindig gyári munkásként tengeti az életét

Köszi az érdeklődést, továbbítom a lányoknak :-D

christeen16 2011.09.01. 15:45:11

Királylány!
Ez a bejegyzés annyira jó lett, hogy a végén az esküvős részen még én is elpityeredtem! :-)
Csak így tovább, alig várom, hogy újabb és újabb cikkeidet olvashassam!
Christeen16