A napokban nagy vitát kavart Mt. tervezetről osztanék meg néhány gondolatot. Igazból nem akarom én ezt a blogot politikaivá tenni, de azt gondolom, hogy vannak olyan kérdések, felvetések, törvénytervezetek, amelyekkel kell foglalkozni, hiszen az ember nem tud elmenni mellette szó nélkül! Ilyen volt az abortuszról szóló anyag, a szalagos megoldásról szóló értekezésem.

Na de nézzük ezt Mt. változtatást. Az hogy miről szól mindenki látta, olvasta, de azért még egyszer összefoglalóan: gyakorlatilag csökkenti a munkavállalók jogait, és növeli a munkaadók hatalmát, több visszaélési lehetőséget ad.
A felháborodásomat onnan indítanám, hogy – mint ahogy látjuk, olvassuk – komoly egyeztetés nem volt a kérdésekben, gyakorlatilag a szakmát, a szakszervezeteket hagyják ki a törvényalkotásból, ami számomra erősen hajaz egy önkényuralmi kormányra.
Na de ami bennünket nőket, leendő anyákat, kismamákat a legrosszabbul érint a felmondási védelem feloldása, a 3 éves GYES visszaállítása, fizetési nélküli szabadság rövidítése GYED alatt stb.
Szóval kérdem én, hova tartunk? A jelenlegi szociális háló egyik legjobban működő rendszeréhez hozzányúlni, alapvetően nagy bátorságra vall, de egy ilyen szemtelen tervezettel előállni… Hát mit mondjak!??? Kíváncsi lennék az ötletgazdára! Megnézném, hogy hogyan élné meg a kedves felesége, amikor a GYES alatt, szépen lapátra teszik… Vagy amikor 4 órás munkát vállalna, de igazából Magyarországon azt sem tudják, hogy mi az… Vagy ha az ötletadó családjában valakit 6 hónapos terhesen elküldenek… Mert lesz ebből visszaélés, arra mérget vehet mindenki!
Vegyünk egy életszerű példát: lejár a GYES, a már gyakorló anyuka visszamenne dolgozni, de nem tud, mert nem védett, így szépen felmondanak neki, mondjuk már jóval előbb. Elmenne dolgozni, de igazából 8 órás feladatot nem bíznak rá, mert KISGYEREKES! Hiába van jó szakmája, vagy keresett diplomája, az esetek nagyon csekély részében fogják felvenni. A munkaerőpiac nem igazán nyitott a kisgyerekes anyukákra… De miért is nem? Van erre é r t e l m e s magyarázat? Aztán az anyuka nagy nehezen elhelyezkedik – valószínűleg egy végzettségének, szakmai tudásának nem éppen kihívást jelentő munkahelyre – aztán – jó esetben – évekig retteg, ha gyerek beteg, hogy ne tegyék lapátra. A nagymama, a szomszéd, a barátnő, szinte folyamatos készenléti állapotban, de ha nincs más megoldás, képes enyhén lázasan, csöpögő orral a bölcsibe/oviba beadni a dedet. Tényleg így kell élnünk?
Egy ilyen helyzetre valóban érdemes gyermeket vállalni? Nem álságos erre azt mondani, hogy családbarát politika?
Én a magam részéről erőteljesen elgondolkodtam azon, hogy mi lesz velünk, ha csak egy kereső lesz a családban. Hiszen a fentiekben vázolt tervezet szerint nem valószínű, hogy egyáltalán munkából fogok elmenni szülni, vagy munkába térek vissza teszem azt 3 év után.
Azt gondolom, hogy egy jóléti társadalomban a szociális hálónak inkább tágulnia kéne, ésszerűsödnie…
„Noha megszünteti a Javaslat az ún. felmondási tilalmak rendszerét, ám ennek ellenére nem csökkenti a munkavállalók szociális védelmi szintjét. A Javaslat e körben is figyelemmel volt a szociális konzultáció eredményeire.”
Jaj, a konzultáció! Még jó hogy megkérdeztek… vagy nem?
Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr23116085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.