Örülök, hogy lehetőséget kaptam Borstörőtől arra, hogy terhesnaplót vezethessek a Gyerekmonopoly blogon, így van alkalmam hétről hétre átgondolni, hogy milyen változásokat indít el bennem a babavárás. Elkezdődött számomra az anyává válás folyamata. Persze ez már kislány korban, a babázással elkezdődik, de ez most mégis egész komollyá kezd válni, hiszen jövő februárban tényleg megérkezik egy kis ember, akinek én leszek az anyukája. Férjemmel idén leszünk három éves házasok és egy zuglói lakótelep barátságos kis lakásában élünk. Ide vackol be hamarosan egy harmadik lakó. A naplómból kiderül majd hogyan készülünk a fogadására, de először vegyük sorra, hogy rólam mit érdemes tudni.

Az a fajta ember vagyok, aki keveset él a jelenben, folyton tolnám előre az időt, vagy a múlton töprengek. Hogy miért alakult ez így nem tudom, de az elmúlt egy évben inkább a jövő foglalkoztatott, hogy milyen lesz majd anyának lenni. A jelenben nem volt érdemes időznöm, ott nem történt semmi jó, vagyis nem történt meg az, amire vártam. Nem lettem terhes 13 hónapon át. Nem tűnik soknak, nekem mégis alig vánszorgott az idő, míg várakoztam. Mint kiderült egy baktérium okozta méhnyakcsatorna gyulladás miatt tartott ilyen sokáig, míg elindult hozzánk a babánk, de a lényeg hogy már úton van, és mi várjuk nagyon.

Most próbálom magam fékezni, hogy minél kevesebbet foglalkozzak jövőben esedékes dolgokkal, mert legszívesebben már a munkahelyemre sem mennék be, hipergyorsan felvásárolnám a szükséges babacuccokat, átrendezném a lakást, bepakolnám a kórházi csomagom, ráülnék a tetejére és várnám, hogy indulhassunk szülni. De még csak a 9. hétben járok, lassítani kell, csakhogy az nekem nem nagyon megy. Szerencsére a babám felveszi velem a fonalat és nődögél, tágítja a határait és egyben a hasfalamat. Napi többször vizslatom magam a tükörben, hogyan változik a testem és megelégedettséggel tölt el, még akkor is, ha a pókhasat legtöbbször a puffadás idézi elő és még nem a bébi. Ott van bent ő is, mind a két centiméterével meg a kis kezeivel és lábaival, amit már az ultrahangon is megmutatott. Nincs projektneve, pedig szívesen szólítgatom, biztatom, hogy adjon jeleket, ő meg küldi szorgalmasan a hányingert. Így kommunikálunk mi, anya és magzata. Így jelez, ha éhes, vagy ha álmos, és én nem bánom, mert ebből tudom, hogy jól van.
Hiszti tekintetében fordítva vagyok összerakva, mert nemterhesen sokkal nagyobb házisárkány voltam, mint most. Ez valószínűleg azért van, mert készül a szervezetem az anyaságra. Éppen elég ideje mantrázom már magamban, hogy anyaként nem engedhetem majd meg a hirtelen hangulatváltozásokat, a nőcis műbalhékat, mert már lesz mellettem valaki, akiről gondoskodnom kell. Neki én kell, hogy legyek a „szikla” aki krízishelyzetben nem omlik össze, hanem cselekszik. Próbálok már most józanabbul dönteni az engem érintő kérdésekben, főleg azért, mert már semmi nem csak engem érint. Nem megyek bele értelmetlen vitákba, amelyek leszívják az energiámat. Ráhagyom. Nem éri meg. Nem esek neki éhesen, fáradtan a házimunkának. Megvár. Nem agyalok a dolgok lehetséges negatív kimenetelén. Csak felőrölne. Próbálok nem enni sok szemetet, ebben segít, ha elképzelem, hogy pár centis kis ivadékom épp tömi magába a hidegen ipari hulladéknak minősülő gyorséttermi porkrumplit. Mielőtt viszont bezzegnek bélyegeznétek hozzáteszem, hogy ezek szép elméletek, de emberből vagyok én is, van, hogy elbukom, de kell a koncepció, amihez tartom magam, hogy a kivételek valamihez képest legyenek kivételek.
Már az első naplóbejegyzésemből kitűnik, hogy szeretek elméleteket gyártani magamnak arról, hogy a dolgoknak hogyan is kéne menniük, de sokszor ezek végül csak alapként szolgálnak a csalódásokhoz. Meg kell tanulnom magam felvértezni olyan módon, hogy ne ragaszkodjak körömszakadtáig az elképzeléseimhez, de ésszerű határig mégis tartsam magam hozzájuk, hogy következetes maradhassak majd a nevelésben is.
Azért a jövőben megpróbálok nem csak a lelkemben zajló folyamatokról mesélni, hanem a babavárás gyakorlati oldaláról is. Fejben persze eseménytelen terhességre számítok, amihez már megtaláltam a megfelelő orvost és kórházat is, erről fogok írni a következő részben. Szorítsatok, mert eddig titokban tartottuk, hogy hamarosan bővül a család, de hétvégén megosztjuk a leendő nagyszülőkkel és családtagokkal az örömhírt. Legközelebb erről is beszámolok Nektek!
Minta

 

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr423046361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.