Megkezdődött a szülés. Teljesen odavoltam, de aztán gyorsan vissza kellett térnem a való világba, mert csökkentek a fájások. A doki mondta, hogy be kell adni egy szert, amit ha most megkérdeznék Gabriellától tudná mi volt az (az iromány olvasása közben persze azonnal mondta a nevét, én most sem tudom… pedig mondta! szerk: oxitocin)… :-) Tehát ezt beadták neki, és azonnal megindultak ismét a fájások. Jöttek a parancsok: Péter maga fogja a Gabriella fejét a nyakánál és tolja előre (has felé). Ezt követően megkaptam jobb lábát, amit a testemhez feszített és feltoltam. Mindent láttam… nyomott, szuszogott, toltam a fejet, fogtam a lábat. Mondja az orvos, hogy nem jól lélegzik, no, erre belesúgtam pár dolgot a fülébe és elkezdte rendesen nyomni, olyan… olyan igazi asszonyosan! Istenem micsoda büszkeség töltött el!

Na de térjünk vissza alfertájilag mi is történik… Nyomja, mondja az orvos és a bába, hogy jóóó! Ekkor bejön még 10 ember, akik tanulók voltak. Ohh, mondom király, két férfi és ennyi nő! :-D
 
Tehát, Gabriella nyomja és meglátok egy buksit ott lent… a tetejét látom. Azt az érzést nem tudom leírni, hogy akkor és ott mit éreztem… Talán ezt érezhette a teremtő… olyan érzés fogott el, hogy látom a feleségemet, látom a kijövő gyermekem, aki a világ legcsodálatosabb útját járja éppen. ..(Majd rájön később, hogy milyen jó dolga volt bent.) Tehát ott tartottunk, hogy megjelent a buksi, aztán sajnos visszacsusszant. Kicsit megijedtem, de a doki nagyon fel volt készülve mindennel! Gabriella mondja, most meg kell vágnunk magát. Látom a tűt, érzéstelenítés és nyissz… Ezt követően jött a legfantasztikusabb része az egésznek…
 
Megláttam ismét a fejet és a bába (apám ez profi bába volt!) benyúlt és hopp kint volt a fej. Ezt követően a test. Én meg álltam ott, mint egy mamlasz, hogy apám itt van! Kijött… Kint van! És itt van velünk… meg azzal a másik 13 emberrel! :-D Nem sír, de miért nem sír? Olyan, mint az anyja… aludt :-)
 
Kis paskolás a seggre, erre olyan sírás jött kérem szépen, hogy mit képzelnek, hogy Őt felébresztik!? Ekkor újra növeltem nőgyógyászati ismeretemet, mert 200 dolgot kérdeztem egyszerre. Annak hol a vége, az micsoda, az miért van úgy. Erre az orvos csak nevetve mondta, hogy bemutatom az új szülészorvosunkat! :-) Nos, egész pályafutásomat úgy kezdtem és fejeztem be, hogy elvágtam az én drága leányom köldökzsinórját!
 
Emlékeztek arra, amikor mondtam, hogy pasisan pakoltam össze? Na, itt jön az első pofára esés. Mondja a bába, hogy most vele kell menjek… hozzak body-t, sapkát meg amit kell. Mondom mit? Erre kitört a nevetés, mert apa mindenre fel van készülve csak arra nem, hogy minek mi a neve. Tehát a gyerek ott van a bába kezébe apa meg pakolja ki a táskát és mondják: azt azt azt és azt! Megyünk fürödni.
 
Megfürdették és kezembe adták a lányomat. Én meg csak annyit tudtam mondani - egy könnycseppel a szememben -, hogy „Szia Drágám! Hát megjöttél!” Bementünk anyához és odaadtam a lányomat, aki csak nézte az anyukáját… Csodálatos érzés volt! Ezt követően ismét megkaptam a lányomat, és végignéztem, ahogy Gabriellát összevarrják. Persze a doki azonnal mondta, hogy menjek innen, ez már nem nekem való. Hátrább álltam, de közben elkezdtem nyújtózkodni, mert nagyon érdekelt, hogy mi is történik… Erre mondja a doktor, hogy attól, hogy nem nézek fel még látom, hogy maga leskelődik! :-)
 
Maradtunk a szobában, amíg végzett mindenki és végre magunk maradtunk. Annyira boldog voltam, hogy itt van Abigél, a kis leányunk és együtt lehetünk!
 
Amikor írom ezeket a sorokat, ugyan olyan érzés fogott el, mint akkor. Egy dolog biztos, ha egy férfinek csak a negyedét kellene elviselnie, amit a nők megélnek akkor, már összeesett volna! Amikor beléptünk a szobába, csak így tudtam köszönni. „Üdvözlök minden hősnőt!” Ezt minden reggel és minden este elmondtam. Hiszen ez így is van! :-)
A legaranyosabb az volt a dokitól, hogy bejön az utolsó nap és mondja… Ha megengedi Gabriella, akkor most  elmegyek szabadságra! Hát nagy nehezen engedélyeztem neki a szabadságot :-)
 
További folytatása is lesz, hiszen ez több mint 1 éve történt :-)
 
Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr902835657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.