A tánc. Gondoltuk nem bénázunk, hanem előre megtanulunk egy szép koreográfiát, valami nagyon jó zenére, és majd nagy sikerünk lesz, és rózsaszirmok szállnak, és mi elrepülünk a hófehér ködben meg ilyenek…

Kedves barátainkat kértünk fel, akik profi táncosok. Annyira nem ismertek bennünket, így az első alkalommal, amikor zenét kiválasztottuk, döbbenten álltak a mi temperamentumos vitánk kellős közepén, hogy vajon melyik zenét is válasszuk. Érzékeltetésképpen, hogy milyen széles skálán mozogtunk: Anasztasia filmzenéjétől kezdve Kovács Ákosig minden volt… Az természetesen nem érdekelt bennünket, hogy bécsi vagy angol keringőt táncolunk, a zene a lényeg és kész. Pont. Szerintem úgy fordultak ki az ajtónkon, hogy na ezek az esküvő napját sem érik meg, hát tévedtek.
 
Szerencsénkre rajtunk kívül még 2 párnak tanították be ugyanazt a koreográfiát. Állati nagy mellénnyel mentünk az első táncpróbára… A Jövendőbelim tánciskolába járt meg ifi korában, én pedig balettoztam vagy 6 évig. Akkora arcunk volt, hogy nekünk pikk-pakk menni fog ez… aha zizilabor, szép beégés volt már az első 10 percben. Jó, okés, beismerem, hogy még ennyi idős koromban sem tudom megmondani, hogy melyik a jobb és bal kezem ha nincs a balon óra, de ezért még nem kell lecikizni! Már a bemelegítésnél kezdődtek a problémák, az Zuram dereka megreccsent. Némi vihánc és több rémült fej, egy kis összesúgás – kik ezek a marharépák? Zavart röhögés után, akkor kezdjük az angolkeringő alaplépéseivel… Ilyen múlt után joggal elvárható, hogy nekünk az elsőre menjen. Hát nem ment. Mindenki másnak viszont igen… No problem. Begyakoroljuk. Akkor talán párban is… Durva volt, über módon. Kiderült, hogy én vezetek, és erről az Istennek sem bírtam lemondani. Párterápia: hogy szoktassunk le a vezetésről. Megizzasztottam ezzel a fél csoportot, a tánctanárokat, az Zuramat, aki szerintem ekkor gondolkodott el először arról, hogy mit, vagy is inkább kit vesz a nyakába a maradék életére…
 
A 4. óra végére ment minden, mint a karikacsapás, egy aprócska kitétellel: azok a bizonyos lépések! :-) Biztos, ami biztos alapon kamerával rögzítettük a koreográfiát, hogy majd otthon azért gyakorolunk. Nem rajtunk múlt, de tényleg! Az a fránya időtényező… mindig azzal van a gond. Esküvő előtt két nappal azért gondoltunk, hogy nem ártana átvenni a lépéseket. A felvétel alapján leírtuk, hogy mi után mi következik. Beálltunk a sógoréknál az udvarba. Egy gyerek be a kocsiba hogy indítsa a zenét, egy gyerek olvassa a lépéseket, egy meg nézze, hogy jól csináljuk-e. Ők szétröhögték az agyukat, mi meg jól összevesztünk, mert szerintem az Zuram nem jól csinálta, ő szerinte én meg félreértelmeztem. 2 óra masszív lábtaposás után végül úgy döntöttünk, hogy a legrosszabb esetben táncolunk körbe-körbe.
 
A nagy napon, aztán egészen addig nem gondoltunk a fellépésünkre, amíg már csak két perc választott el bennünket a bemutatótól. Amíg a barátnőm leműtötte a fejemről a fátylat agyban próbáltuk összerakni a lépéseket. Aztán a Férjem: Tudod? Aha. Akkor mondd majd, te hogy mi után mi következik (kvázi vezessek, azért érzitek…). Jó, rendben.
Gyors üzenet a sógornőnek, hogy fogja le a gyerekeket, nehogy bekiabálás legyen vége a történetnek.
 
Az első taktust lekéstük, a következőnél már sima volt a menet. Olyan csend volt végig, hogy a zene mellett még a légyzümmögést is lehetett hallani. Egy hátralépésnél beakadtam a ruhába, de a Zuram megfogott (nem hiába… ezért mentem hozzá). Majd súgva kérdezi, hogy mi jön, én meg mondom neki félhangosan, hogy mi. A videós persze rögtön kiszúrta, így kicsit közelebb merészkedett, hogy a jövő nemzedéke jót bírjon majd röhögni rajtunk… Végül kisebb bakikkal, és óriási sikerrel lenyomtuk az angolkeringőt. Ráadást nem adtunk….
 
Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr92781044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lamia6 2011.03.29. 09:52:59

:-) Mint vendég, nem nagyon vettem ebből észre sokat! Azt lehetett látni, hogy egyfolytában beszéltek, meg hogy koncentráltok rendesen, de amúgy elég gördülékeny volt, nem látszott, hogy fogalmatok sincs a lépésekről! :-D

Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2011.03.29. 09:57:22

@Lamia6: Pedig volt ám para rendesen. Beszélgettünk.... :-))))))))) Ilyenek mentek: akkor most kifli-lépés? Még hányszor megyünk körbe? :-)