Borstörő 2011.03.17. 13:53

Farmakológia

Ma Borsolyka családjával ismerkedünk, akik egy váratlan fordulattal a városi létet felcserélték a rideg állattartásra.

Szüleim, miután megunták a pesti zsúfolt forgatagot, és madárcsicsergésre vágytak, úgy döntöttek, kiköltöznek a telekre. Ott volt egy méretes nyaraló, amit átépítettek úgy, hogy minden igényüknek megfeleljen. Anyu csodaszép kertet nevelt tujákkal, rózsákkal, loncokkal, aranyvesszőkkel. Onnan jártak be minden nap dolgozni. Aztán anyu nyugdíjhoz közeledett, és furcsa gondolat fészkelte be magát az agyába.
Lóra vágyott.
Látta magát, amint gondozza a kedves kis pónit, vagy amint az unokáit vezeti futószáron. Bár, lovat ezidáig csak messziről látott, ez az aprócska tény nem igazán zavarta.
És jóanyám, ha egyszer fejébe vesz valamit, nem sokat teketóriázik. Éjt nappallá téve klimpírozott a neten, hogy a legideálisabb lovat megtalálja. Pár nap múlva elégedetten állt fel a monitor elöl. Igaz, nem póni volt, de megtalálta álmai lovát. Egy hucul kancát. A huculok úgy néznek ki, mint azok a lovak, akik nem nőttek meg eléggé, viszont kicsit elhíztak. Ráadásul, a szőrük is hosszabb az átlagnál. A ridegtartást nekik találták ki, így nem kell nekik istálló, elég, ha egy kis tetődarabka csüng a fejük fölé.
Lelkesen kerekedtek fel, hogy megvásárolják Mancit. Kezünket tördelve az izgalomtól vártuk őket a háznál, hogy megérkezzenek az állattal. Este 9 volt, mire az udvarra betolattak a lószállítóval. És a járgányról letolatott Manci. Majd utána Lulu.
Mi?????
Ja, hát annnnnnyira édes volt a csikója, hogy nem bírták otthagyni, és nagyon jutányos áron megvásárolták Lulut is. A szép kertben, a hátsó sarokban különítettek nekik el egy darabot, hogy majd ott laknak. Két nap alatt lelegelték a füvet, és bánatosan lestek a kerítésen túlra, ahol még virított az étel. Apu szíve nagyon megesett rajtuk. Kerítsenek el egy nagyobb darabot, a lovak úgy sem bántják a tujákat, és egyéb dísznövényeket, csak a füvet.
Nos, ezek az állatok nem olvasnak szakirodalmat.
Lelkesen csócsálták a rózsát, a fenyőket, és mindent, ami az útjukba került. Ami meg nem volt ehető, azt letaposták. Ezzel párhuzamosan, a húgomék barátainak volt pár megunt kecskéjük. Apunak felcsillant a szeme! Mennyire egészséges dolog is a kecsketej! Tehát, odaszállítmányozták a kecskesereget is. Volt köztük egy bak is. Hamarosan elkezdtek potyogni a kiskecskék.
A bárányokra már nem is emlékszem pontosan, hogyan is érkeztek, de négyen voltak.
Egyszer csak, szüleim azon kapták magukat, ott állnak egy csutkára letarolt telek kellős közepén, nem kevés jószággal. Összedugták a fejüket. Húgom is közéjük furakodott,  és közfelkiáltással arra jutottak, hogy vesznek egy darab földet.
A választás a hegyekben, egy fennsíkon lévő földre esett. Ember lakta település 10 kilométeres körzetben nem volt.  Nincsenek zavaró szomszédok!
De ha már ott a föld, ők bizony felköltöznek oda! És a nagy lelkesedés magával rántotta a húgomat is, aki megragadta a férjét, és a két gyereküket, hogy akkor ők is mennek. És építkezni fognak! Mivel ugye minden település messze van, közmű sincs a közelben jött a kútfúró bácsi, és fakasztott vizet, mondván legalább egy elem legyen jelen a négybű’…
Az állatoknak kellett a legelő, anyuék vettek egy jurtát, és május 10-én felköltöztek a pusztába.
Apu reggelente kihajtotta a kecskéket legelni, végigbaktatott a domboldalon velük, és két óra múlva pedig vissza. Foglalkozását tekintve egyébként informatikus... mondhatnánk azt is, hogy a szoftvere a mezőn lefagyott és az újraindításnál más programot nem akart befogadni.
Lázas építkezésbe fogtak. A ház nőtt kifelé a földből, mint a gomba. Nyár végére álltak a falak, fent volt a tető, bekerültek az ablakok, és vakolat tapadt a téglára. Ennél több nem is kellett.
A villanyszerelésnek értelme nem volt - maroknyi gyertya a fény az éjszakában, és bár a fürdőszobának hagytak helyiséget, a mosakodás lavórból történt.
A ház aztán elkészült, a kerítés azonban még nem.
Az állatok békésen poroszkáltak a meszes-zsákok között, időnként a nyitott ablakon keresztül be-benyúltak egy-egy almáért a konyhapultról, az egyik kecske pedig közelharcot vívott a kutyákkal a száraz kutyaeledelért. Ebbe – a már már idilli környezetbe – rondított bele Lulu – szó szerint…
Éppen mindenki a kertben tutujgatta a veteményt, mikor a húgomnak feltűnt, hogy az addig nyitott ajtót valaki behajtotta. Gondolta, megnézi, mi a randalír tárgya? Benyitott, és egy ló bámult rá mélán a nappali kellős közepéről.
A lovak, izgalmi állapotban ürítenek.
Lulu pedig izgatott volt, amiről a mögötte tornyosuló kupac is tanúbizonyságot tett. Húg szélesre tárta az ajtót. - Azanyádúristenit teee! Mit csinálsz itt bent? Kifelé!
A ló ijedtében kipörgő patákkal készült volna távozni, de az ürülék a fényes kövön nem vetekszik a Forma 1-es gumik tapadásával, így aztán egy óriási seggessel terítette be az idáig még tiszta padlórészleteket is.
Szegfű a tehén, augusztusban érkezett. Nem volt már az az ifjú, süldő boci, mondta is a gazdája, hogy kissé makacs, és lehet, hogy hisztérikás lesz a Hölgy egy ideig az új helyén.
Estére bekötötték a karámba. Reggel nézik, hol a tehén? Az biza kereket oldott… Nekiindultak megkeresni makrancos Szegfűt, aki végül, már egész közel az úthoz, két fa közé beszorulva találták meg a hisztérikáját!
Egyébként tényleg makrancos hölgynek bizonyult. Mikor párzási idő volt, nemes egyszerűséggel ráugrott a sógoromra. Na, aznap este hajtották át a szomszéd bikához egy kis mentális feszültség-levezetésre…
Az állatsereglet további kalandjairól májusban értekezek, amikor is Lulu a lu, Manci a hucul és Szegfű (nem Riska) a tehén placentájában fogunk csüdig járni!
Borsolyka

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr892747114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jobseekers 2011.03.17. 14:03:19

Szegfű a tehén. :D :D Zseniális név! :)))

Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2011.03.17. 14:29:51

@Homokvar: Már megfenyegettem Borsolykát, hogy a saját szememmel megnézem ezt a helyet... bár némileg visszatart az angol wc hiánya... :-)))

jobseekers 2011.03.17. 15:31:35

@Borstörő: 1 utcára tőlünk van egy olyan ház, az itteni "Rózsadomb" kellős közepén, ahol az udvaron pottyantós retyi van, közvetlen mellette pedig egy hatalmas red bullos napernyő és egy hatalmas medence! Télvíz idején is láttam kimenni újsággal az háziasszonyt... Csak a telkük kb 20 millát ér... Szóval nem kell túl messzi menni egy jó kis pottyantósért. :)

Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2011.03.17. 15:44:21

@Homokvar: Jóvanna, pösti vagyok he, a nagy falubó"! :-D Nekem ezek ilyen tágra nyílt tekintet, áll lees! :-D Anyósnak is van pottyantósa kb. 2 éve, egyszer kipróbáltam, de hangos röhögésbe torkollott! :-D:-D :-D

jobseekers 2011.03.17. 16:15:15

@Borstörő: Én sokat ültem ilyenen, pedig panelgyerek vagyok. :) no nem a panelban...
Este borozunk? ;)

Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2011.03.17. 16:26:24

@Homokvar: Naná! Megyek is betárazok munícióból! :-D

jobseekers 2011.03.17. 16:29:23

Szuper! Nálad vagy nálam? :D

jobseekers 2011.03.17. 16:48:19

@Borstörő: Nah, a tiszteletedre készítettem a Richard-on egy kávézót! Akkor este!

juhaszgabriella79 2011.03.18. 14:35:23

EEEEEEEEEz kész!!! :D:D
Szét röhögtem az agyam :D