Aki most arra számít, hogy Apját mennybe menesztem, rosszul hiszi. Najó egy kicsit, de nem nagyon mert még azt hiszi, hogy ő maga a tökély, oszt mégse :-P

Szóval Apa - mikor felejtettem el végérvényesen a nevén szólítani?? - azon ritka példányok közül való, akik az esetek nagy többségében - ismétlem nagy többségében - részt vesznek a gyerekezésben, mi több élvezettel. Persze azért nem tagadja meg önmagát... időnként vannak gyanúsan fontosabb dolgok, meg ugye szarabb napjai, de összességében nem panaszkodom (annyira), mert hát mire, vagy inkább kire!?? :-D

Nos, Apa horkol. Néha jobban, néha kevésbé, szoros összefüggést látok a fáradtságával és a testsúlyának ingadozásával egyetemben. Általában egy kis simogatásra, morgásra abbahagyja, de van mikor kénytelen vagyok rejtett erőszakot alkalmazni. Rejtett, mert nem vallom be, illetve most :-D Hello Apa, azért imádlak :-D Oké, bokán rúgom, de most komolyan ez olyan nagy ügy!?? Olyan ártatlan mosollyal tudom letagadni, hogy egy Oscart simán megérne. Van mikor ez sem hat, így aztán ilyenkor száműzöm a nappaliba, mert ÉN IS ALUDNI AKAROK! Olyan jól tudja időzíteni, hogy pont mikor Lujzinnyót visszaaltatom az éjszakai etetés után (közben azért végighallgatom a bemelegítő koncertet) és bújnék vissza, és éppen szenderülnék, akkor kapcsolja fel a volume-t egy fokozattal feljebbre. Nos, ilyenkor jön a kis simi. Egy perc csend, próbálok minél gyorsabban mély álomba merülni, naná hogy nem megy. Újabb bemelegítő horkolás, jön a morgás részemről. Egy perc csend, a visszaalvás még mindig nem megy. Aztán egyszercsak jön a földrengésszerű robaj, aminél a bokánrugás a következő napirendi pont. Erre persze felkel, hogy mivanmivanmivan, horkoltam!?? Ja. Menjek át!? Ja. És itt általában én is tudok a lányzó következő keléséig egy jót durmolni.

A minap az átcuccolást követően két perccel már a nagyszínpadra képzelte magát, olyan hangerőt nyomott, hogy már a gyerek is el kezdett mocorogni! Apukám, na ezt nem! Nyomtam egy sprintet a nappaliba és életveszélyesen megfenyegettem, hogy ezt sürgősen hagyja abba, mert nem állok jót magamért. Kissé megszeppenve jött az oké, oké. Az este további része részemről szemforgatósan telt, mert persze hangoskodott továbbra is. Reggel aztán persze meghallgattam a litániáját arról, hogy ő mennyire szarul aludt, és hogy fáj a háta és legközelebb én vonuljak át a nappaliba. Erre aztán felkaptam a vizet, hogy márpedig NEM! Majd ha tejet fakaszt a csecséből egyezkedhetünk! Mondanom sem kell, a harcunk az alvásért azóta is folyik... :-D

A másik ilyen érdekesség a mibajaagyereknek barchoba. Mert hogy van ilyen is. Ugye általában fáradt, éhes, szomjas, unatkozik vonalon mozog az ember lánya. Apa mindig minden alkalommal a pocakjára vezeti vissza az aktuális nyűgösség okát :-D Teljesen mindegy honnan indulunk a végére úgy is mindig kiderül - őszerinte - hogy beragadt egy puki, böfizni kellett volna, vagy esetleg tekeri valami a gyomrát :-D

Aztán még az általam tiltott dolgok: tévézés, számítógépezés, indokolatlan cumihasználat... Csak egy pillanatra lépek ki a konyhába, már hallom hogy megy a tévé vagy ülnek a számítógép előtt és nézik a futkározó színes emberkéket tátott szájjal :-D Nem azért tiltom, mert hű de fasza muter vagyok, és ősi magyar szokás szerint még zabot is fogok vele hegyeztetni. Hanem azért, mert egyszerűen még kicsi, játsszon, nyáladdzon, visítson, csináljon minden olyat amit egy 5 hónaposnak csinálnia kell. Ne tévézzen, ráér még.

Lujza időnként kissé - ahogy Apa mondaná - kacskán tartja a kezét. Semmi komoly, de jobb ezekkel időben foglalkozni. Én azt gondolom semmi baja, Apa meg mondta hogy nézessük meg egy szakemberrel. Több telefonszámot kaptam Dévényesekhez, végül aki eljött a Katona-módszert tolja. Biztos én vagyok a cikis, de nekem gőzöm sem volt a kettő közti különbségről :-D Azóta kiokosítottam magam! Megfigyelte, megtornáztatta, csinált vele jó sok gyakorlatot, ítélet: tökéletesen rendben van. Sőt, igen mozgékony fajta :-D (én lányom) Mutatott egy gyakorlatot, amit ha van kedvünk napi 2-3 percben csináltathatunk vele, de ez csak ilyen erősítés végett, hogy minél jobban fejlődjenek az izmai. Ja, és kicsit túlzásba estünk a játszószőnyegen elérhető játékok terében, elég lenne egy-kettő, hogy motivált maradjon :-D

A gyógytornászon felbuzdulva, elővettük a kölcsibe kapott kengurut, hogy akkor most majd jól bevetjük egy-két alkalommal. Na nem én, hordozom én itthon eleget a kis terroristát, hanem majd Apa :-D Arra nem számítottunk, hogy a használati útmutató felér egy emeltszintű sodokuval. Csúnyán lebőgtünk szövegértelmezésből, a rajzról meg azt hittük hogy valami kínai írásjel... Egy órás megfeszített küzdelem után végül sikerült ráapplikálni Apára a kengurut a gyerekkel együtt. Borítékolni tudtam volna hogy utálni fogja :-D Egyedül az vigasztalta Lujzinnyót, hogy amíg próbáltuk megfelelően rögzíteni szabadon nézegethette magát a tükörben. Merthogy csajból van az már hót ziher :-D Van egy olyan sejtésem, hogy időnként megsemmisítő csapást fogunk mérni Apa bankkártyájára... ő akart lányt! :-D

Hordozni nem fogunk.

Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.