3 hete kezdődött… a lábam, a bal, fogta magát és elromlott. Nem kicsit, nagyon. Pontosabban a lábfejem felső része egyszerűen nekiállt fájni, de olyannyira hogy behajlítani alig tudom. Mikor aztán egyik nap a duplájára dagadt az Istenadta, eltotyogtam a házimókushoz. Diagnózis: ínhüvely-gyula. Nem ad semmit, mert az állapotom, meg a szépségem…, pihentessem, polcoljam fel, hideg borogatás. Nos, a helyzet egy ideig javult, aztán rohamosan romlani kezdett. Most ott tartok, hogy láb-boltot keresek, ahol újat lehet venni, és közben tervezem a házimókus élve akasztását.

Aztán…

Tegnapelőtt beleszakadt a kontaktlencsém a szemembe. Szar ügy, időnként előfordul, sajnos a napi lencséknél egy mindig van a dobozban, ami gyengébb minőségű. Igen ám, de az eddig bevetett trükkök most nem segítettek, egy darabka bent maradt a szememben, amitől az idegeim kocsányon lógtak. Kénytelen voltam bekönyörögni magam a szemészhez, aki kb. 20 mp alatt kibányászta, majd mutatott egy újabb trükköt a következő esetre.

És a tetejébe…

Napok óta hajnalba kelek újfent. Édes lányunk továbbra is úgy gondolja, hogy fél öt körül már reggel van, és ő tornázhat kedvére. Hiába mondom neki, hogy én még aludnék kicsit, vagy legalább feküdnék nyugiba csukott szemmel, totál nem érdekli. Gyakorolja bőszen a gyülekezési jogát a jobb oldalamon (politikai hovatartozás lenne már?), majd gimnasztikázik ezerrel.

Összefoglalva: sánta vagyok, félszemű, és kialvatlan. De nem panaszkodom :-D ez volt álmaim netovábbja :-D

Múlt héten voltam szemészeten annak okán, hogy a Speckódoki a programozott császárhoz kért igazolást a szemem állapotáról. Merthogy az rossz mint a fene, még évekkel ezelőtt egy hasonló vizsgálaton mondták, hogy ennek a fele se tréfa, az erőlködéstől leválhat a retina, ez bizony csaszi. Speckódoki mondta, hogy oké, de hozzak igazolást két szemorvostól erről. Nos, mielőtt folytatnám, elmondom, hogy tudok róla, hogy mehet csukott szemmel, esélyes lehet még a természetes szülés is, de őszintén tegye mindenki a szívére a kezét: két baba elvesztése után, egy retinaleválást kockáztatva, ki a fene vállal a szülésélményért egy normál szülést!? Hát én nem. Pont a szülésnél nem kívánok semmilyen kockázatot vállalni.

Szóval szemész. Állami hely, időpontra mentem, laza 1,5 órás csúszás. Dokinéni megvizsgált, mondtam a szitut, ő meg mondta hogy pupillatágítás. Kicsit homály lesz utána, meg zavarni fog a fény, de semmi extra. Oké, toljuk. Ítélet: csaszi. Rendelőből ki, férj felhív: alig látok, de hazavergődök, no para, kemény vagyok mint a mamutszar. Ő meg: hülye vagy, ülj le a seggedre megyek érted. Mire én: megoldom, én egy hős vagyok. Aha, zizilabor.

Abban a pillanatban, ahogy kiértem a napsütésbe már tudtam, hogy most bizony elég nagy butaságot csináltam… alig bírtam kinyitni a szemem, de ha ki is nyitottam alig láttam valamit. De ugye, én a büszke szar (nagyi-féle aranyköpés), csakazértis megmutatom, hogy így is hazaérek! A Zuram persze hívott útközben hogy WTF, én meg már csak nyöszörögtem, hogy igaza volt, de már csak 100 méter… Otthon aztán redőny le, ágyba be, pihegés és a lelkem fájó sebeinek nyalogatása egész délután, hogy itt a vég, mostmár időnként tényleg hagynom kell hogy segítsenek nekem… Mi lesz még itt?? Még csak a 6. hónapot taposom...

Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.