Még a 16. héten jelentkeztem be a 18. heti genetikai ultrahangra, amit aztán most a 20. héten végeztek el… Hogy miért?? Egyszerű a magyarázat: magyar egészségügy. Ennyi. Jó, nyilván nem gond, mert a 20. hétig simán meg lehet csinálni, nade azé’ mégis no.

Gondoltam, hogy most az egyszer megpróbálkozom az állami egészségüggyel, ha már eddig a tb-re alig csináltattam valamit. Már a bejelentkezés sem volt egyszerű, mert szerintük a 16. héten már késő bejelentkezni 2 héttel későbbre. Konkrétan át akartak irányítani egy másik intézménybe, mert ők nem tudják vállalni. WTF????????? Ment a szájkaraté ezerrel mire valahogy mégis sikerült a 20. hétre egy időpontot találni.

Vártuk nagyon a nagy napot, mivel a szívhanghallgató megint nem akart semmitse jelezni, de – projektnevén – Nyuszika azért elég rendszeresen elkezdett bejelentkezni. Ahogy korábban írtam, a jobb oldalam valahogy kedvezőbb neki. A barátnőmmel azt fejtettük meg, hogy ott lehet a húgyhólyag, amit vélhetően előszeretettel használ párnaként. Vagy nem tudom. Az tuti, hogy naponta kétszer oda befészkeli magát, amitől a hasfalam felvesz egyfajta deformitást. Hát mit csináljak, ő a főnök, ha ott akar lenni, akkor ott lesz oszt jónapot. De amúgy sokszor cukiskodik egész nap, főként viharos időjárásban aktív. Nagy boxolásokat azért nem rendez, de időnként bebök, hogy héló itt vagyok. Az esti pocak-olajozást bazira bírja, utána komplett műsort levág az apája legnagyobb örömére, ilyenkor ő is élvezheti az előadást.

Jaj, elkanyarodtam, szóval genetikai ultrahang. Direkt nem siettünk, mert számítottunk rá hogy várni kell. Monnyuk 25 perc alatt bent voltunk, szóval még azt is mondhatnám, hogy szinte tartották az időpontot (hahahahaha). Természetesen itt nincs kedves bemutatkozás, mint a magánintézményben, nincs körbenyali-fali, feküdjön fel az asztalra, tegye szabaddá a hasát. A Férjemmel egymásra néztünk, hogy oké csávókám, azért egy heló-szia-szevasz azért jól esett volna. A pacák bezselézett, majd elkezdte a vizsgálatot. Olyan kussban volt, hogy azt hittem valami baj van. Naná, hogy rögtön nekiálltam kérdezősködni, mert ugye a monitort nem fordította felém, nem volt külön tévé az anyáknak hogy lássák mi történik, végülis miért is kéne, csak mert ők hordják ki a babát?? Micsoda vad elképzelés?? :-) Persze a Férjem azért mindent lekövetett mosolygott nagyokat, olvadozott egy sort (ezt ő le fogja tagadni, de én láttam amit láttam :-P ), majd néha próbált jelezni, hogy mi történik. A pacák végül csak el kezdett beszélni, de olyan mogorván és kelletlenül, hogy kedvem lett volna jól képen törölni, vagy legalább megrázni. Megnézte a születési dátumomat, majd közölte, hogy amniócentézisre kéne mennem a korom miatt. He?? Én? Biztos nem. Visszakérdeztem, hogy lát-e valami olyasmit, ami ezt indokolja, nyilván a koromon kívül. Nem. Akkor nem. Aztán persze még kétszer bepróbálkozott ezzel – szerintem eléggé erőszakosan, a Zuram szerint kötelességtudatból – de eléggé határozottan mindig visszakérdeztem, hogy lát-e valamit, ami indokolja?? Persze nem, majd közölte, hogy alá kell írnom, hogy megismertem a kockázatokat (mi van?? semmitse mondott), és saját felelősségemre nem élek a lehetőséggel. Oké, hol a papír, aláírom. Nos, mielőtt jönnének a kövek elmondom, hogy ha valóban látott volna valamit, ami miatt egy ilyen kockázatos beavatkozás indokolt lett volna, akkor önként és dalolva megyek és megcsináltatom. Nyilván nem ott, hanem egy biztonságosabb megbízhatóbb helyen. DE így???????????? Hogy azért mert elmúltam 36, és akkor mi van?? Menjek a nyugdíjért is?

Na de a lényeg: Nyuszika egyszerűen gyönyörű, és ebben benne van már az anyai elfogultságom is (de fura ez így leírva az én számból :-D). A már kirajzolódó arcvonásai inkább az apjára emlékeztetnek, amit aztán utána percekig ecseteltem a Férjnek (nyilván ő is látta, de egyszerűen ki kellett beszélni). Majd hosszú hallgatás után, kicsit maga elé dünnyögve, némi sértettséggel a hangjában mondta, hogy ez most baj? Alig bírtam megnyugtatni, hogy óóó dehogy, hát ettől olyan szép a bébink! És a legszebb arc számomra, amit valaha láttam, még ha abban a szörnyű sárgás 3D-re jellemző színben is pompázott, akkor is. Mert a miénk :-D

Értékei tökéletesek, korának maximálisan megfelel, minden rendben van vele és a körülötte lévő burokkal is. Nincs más feladat, mint növeszteni még vagy 20 hétig.

Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.