macska_1.jpgAz elmúlt hetekben a bennem szunnyadó Para Jolánkát igyekeztem elnyomni, már amennyire egy hormongőzös hisztis picsától telik. Nem, nem mindig voltam sikeres, de képzeljétek 4 hétig kibírtam ultrahang nélkül! Új rekord :-D

Szóval elutaztunk egy kicsit... Az utat még akkor foglaltuk, amikor még nem gondoltuk hogy júliusban már hármasban leszünk :-D Már az első Speckó doki látogatásnál az volt a kérdés hogy lemondjuk-e, repülhetek-e, nem lesz-e gond!?? De a doki totál lenyugtatott, hogy higgyem el ha autózom sokkal rosszabb, mert az rázza a méhem, a repülő meg nem, úgyhogy egészen nyugodtan, ráadásul tutira jót tesz egy kis kikapcsolódás azzal az ígérettel hogy semmi megerőltető dolog ne legyen. Gondolom arra gondolt, hogy ne most próbálkozzam az ejtőernyőzéssel, és talán a bungee jumpingnak sem most van itt az ideje…

Mivel kaptam egy kis szívhanghallgatót kölcsönbe, gondoltam mi baj lehet, max. ráhallgatunk a dedre, oszt jónapot. Zizi labor. Itthon kétszer is pöpec módon megtaláltuk a szívhangot, de kint az Istennek se… hát a harmadik nap már tele volt a gatyesz, amit a Zuram egyre jobban ráncosodó homloka is jelzett. Nem, nem ő nem izgul, de minek stresszelem magam!???? A fenét, halálra volt ő is rémülve. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy napok óta éreztem valami kis bugyborékolást odabentről, mintha jelzett volna, hogy hé muter itt vagyok, hagyd már abba a sétát oszt foglalkozz velem. Aztán jött néhány simi meg kaparászás, de annyira hihetetlen volt, hogy elsőre simán valami bélgáznak gondoltam (bocsi Kölyök). Aztán rájöttem arra, ha jól bekajálok, és csendben fekszem akkor simán produkál mindent egyszerre :-D Végül ezzel nyugtattam magam a nyaralás alatt, hogy ha baj lenne tutira nem lubickolna a méretes kis medencéjében. Mert hogy a pocakom megint jókorát nőtt, jól kifejlődtem magam, most olyan hordó formára hajazok. A Zuram a nyaralás alatt elnevezett három gombócos fagyinak :-D

Természetesen a leszállás után két másodperccel már azon tanakodtunk, hogy bemenjünk-e az ügyeletre, mert amúgy a derekam is elkezdett fájni, meg a petefészkeknél sem smakkolt minden. Végül laza két órás vita után arra jutottunk, hogy hétfőn nyomunk egy ultrahangot, mert különben egyikünk sem fog megnyugodni.

Bekönyörögtem magam a közeli kórházba, némi szájkaraté után. Természetesen, ahogy meglátott a szonográfus, széles vigyorral fogadott, ismer már mint a rossz pénzt, évek óta járok hozzájuk. Nagyon röhögések közepette megtekintettük a dedet, aki egész egyszerűen fogta magát és fejjel lefelé berendezkedett… Arra a kérdésre, hogy ugye nem lesz baja így, kb. egy olyan tekintet kaptam, hogy jesszus mária normális ez a nő hogy ilyen hülyeségeket kérdez?? Jelentem igen, normális vagyok. Életem első gyermekét várom és halálosan féltem mindentől a kis szarost.

Szóval gyermekünk úgy gondolta, hogy megpróbálkozik egy bukfenccel odabent, hogy mire jutott nem tudom, mert annyira röhögtünk már a végén, hogy alig lehetett látni valamit a rázkódástól. De most komolyan, akrobatának készül??? :-D

Borstörő

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr486508045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása