A beszéd, mint tudjuk, a nyelvi kommunikáció legegyszerűbb eszköze, enélkül igen nehéz lenne az életünk, ugyanakkor talán egy emberöltő is kevés, hogy megfelelően elsajátítsuk minden elemét és színét. A legszínesebben valószínűleg mégis azok beszélnek, akik még csak tanulják ezt a mesterséget, hiszen nekik minden új, és esetenként olyan szavakat alkotnak, amely az ő kis logikájukra épül fel, nem pedig a szokásokra. A pici gyerekek – mert ugye mindenki kitalálta, hogy róluk van szó – természetesen még nagyon nyitottak a körülöttük levő világ minden rezdülésére és mindenről megvan a maguk – általában kikezdhetetlen logikára épülő – gondolata.

Az én kislányom jelenleg három éves, de már kb. 1,5 éves kora óta hangosan gondolkodik, csak akkor nem beszél, ha éppen alszik, vagy valami – néha kisebb amortizációval járó – nagyon fontos ügyben intézkedik, a lakás valamelyik, általunk kevésbé látható pontján.

Következzenek tehát az alábbiakban Mimmi gyerekszájából származó gondolatok, szövegek, remélhetőleg néhány vidulós pillanatot előidézve.

Olyan 2,5 éves lehetett, mikor vendégek jártak nálunk, akiknek a kislánya éppen, hogy megtanult magától járni. Persze mindenhova követte Mimmit, és mindenki mondta nekik, hogy játszanak együtt. Az én kislányom egy idő után megunta a lelkes követőt, többször kitért az útjából, majd egyszer így szólt: „Naaa, nem játék vagyok!”

Ami a logikát illeti… Melyik gyerek nem szeret azzal játszani, hogy felmászik a kanapé támlájára és leforog az ülőfelületre? Mimmi is ezzel szórakozott, mi pedig egyszer megkérdeztük tőle, hogy: „Mi történt, lepottyantál?”.

 Erre közölte: „Igen, lepottyantam, most pedig felpottyanok!” – majd visszamászott a támlára.

A Feleségemmel vártak rám ketten az autóban, persze már méterekről hallottam, ahogy Mimmi éppen valamit bőszen magyarázott. Beültem a kocsiba és mondtam a Feleségemnek: „Már három méterről hallottam a kis csipogását!”.

Erre a kislányom így szólt, felháborodott hangnemben: „Nem Apa! Nem vagyok madár és nem csipogok! És repülni sem tudok!”

 Én pedig szánva-bánva bűnömet, inkább elindítottam az autót…

Egy másik ismerős házaspár járt nálunk néhány hete, nekik egészen pici – alig fél éves - babájuk van. Az én kislányomat persze nagyon megindította, hogy látott egy játékbabát, aki mellesleg teljesen élő és még napokkal később is erről beszélt.

Egy ilyen alkalommal, mikor szóba került a kisbaba így szólt: „Olyan aranyos volt! Úgy tartotta a kezét, mintha sült szalonna lenne!”

Először nem értettem, mire gondol, aztán a Feleségem felvilágosított, hogy a kakastaréj jellegűre bevagdosott sült szalonnára asszociált a kislányunk. Ez nekem soha nem jutott volna eszembe…

Mimmi egyik reggel elvakultan nézte kedvenc rajzfilmsorozatát a TV-ben, ilyenkor gyakorlatilag a pislogás és a légzés is megszűnik nála és csak soha nem szűnő lábmozgásából lehet életfunkciókra következtetni.

Megkérdeztem hát a kis drágámtól, hogy mit kér reggelizni és miután két alkalommal sem jött válasz, így szóltam: „Hahó, Mimmi, itt a Föld!”

Erre rám emelte tekintetét, összehúzott szemöldökkel, lesajnáló arckifejezéssel rám nézett, majd rövid oktatást kaptam : „De Apa! Az nem is ott van, hanem itt lenn!” – mondta, majd rámutatott a padlóra. Ekkor úgy döntöttem, nincs több kérdésem.

A kecskeméti állatkertben jártunk egy szép tavaszi napon, és egy idő után odaértünk az állatsimogatókhoz, amelynek egyik részében nyuszik lakoztak, egy felnőtt embernek kb. combközépig érő fallal körülvéve. A kisebbek kisegítésére az építők egy két lépcsőből álló magasítót is lehelyeztek, erre sétált fel az én – már erősen „miért?” korszakát élő – kislányom is.

Persze azonnal elkezdett érdeklődni a magasító iránt:

-          Apa, ezt miért tették ide?

-          Azért, hogy az ilyen pici gyerekek is, mint Te, fel tudjanak rá menni és meg tudják simogatni a nyuszikat!

-          De Apa! Én már nagylány vagyok!

-          Hát, ez relatív!

És akkor kicsit sértődött hangon:

-          Aaapa, én nem vagyok relatív!

Akkor úgy döntöttem, legyen neki igaza, aztán majd valamikor később visszatérünk a témára…

krtek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.