kinder.JPGMission 1: részt venni a gyerek szalagavatóján. - Completed

Mission 2: részt venni a céges vacsorán. (...Jó a kaja...na). Ez még várat magára, most szombatig. Aznap lépek a 40. hétbe.
 
Mission 3: nem szülni december 7-én, ugyanis aznap ünnepli a szülészorvosom a születésnapját, ésss bulizna! BULIZNA!!! Hát 60 évesen már ne bulizzon! Dolgozzon! Szerintem felháborító! :)
De mondtam neki, no para, 3-4 nappal tovább szoktam ezeket a gyerekeket hordani, hát majd olyan 10-e körül szülök. Ennek jele ugyan még nem sok van, csak időnként vesz erőt rajtam egy olyan vacakul vagyok érzés. De ezek még koránt sem jóslók.
 
Az előkészületekben viszont hatalmas lépést tettem meg!
Egyik nap nagy főzőcskézésben voltam, a forrásban lévő vízben kotorásztam épp egy szűrővel, mikor is elkezdtem kettőt látni a dolgokból. De nagyon. Elgondolkoztam rajta, most akkor el fogok-e ájulni, vagy semnem, de azon kívül, hogy osztott képernyős lettem, más nem történt. 
Egyik szemem befogtam, és elkocogtam a kanapéhoz. Pár perc múlva aztán ismét kezdtem monóban látni. Na, ekkor rohantam fel, és tömtem agyon a mosógépet a gyerek ruháival, aztán a táskámat a kórházi felszereléssel. 
Ki tudja, mikor kell ezt nekem megfogni, és rohanni (ded ruhái azóta szárazon kuksolnak összehajtogatva a szekrényében).
Eljutottam a 38. heti ultrahangra. A gyerek okés, igaz, egy héttel kisebbnek mérte  a néni, de úgy gondolom, ez teljesen normális, a 'hibahatáron' belül van. így is 3170 grammra saccolta a súlyát. Azt ugyan nem tudom, mennyinek kellene most lennie, de én nem a 4 kg feletti méretre neveztem be! Főleg úgy, hogy anyós nagy nosztalgiázva mesélte a hétvégén, hogy a pici fia mekkora volt, mikor született.... Pont akkora, mint amekkora én voltam. 3250 gramm és 52 cm. Igaz, belőlem lett egy 162 cm-es 52 kg-os birodalmi lépegető, ő meg növesztett magából 185 cm-es 86 /időnként 90.. kg-os példányt. És ha a ki-mekkora témánál tartunk, akkor a statisztikát bővítendő: exem is 185 cm, és 86 kg, de ő 5 kg volt, mikor született, ezzel szemben a legkisebbem, a lányom volt a legnagyobb gyerekem, és ő is csak 3,5 kg-ot nyomott. 
Intéztük ugye az apasági nyilatkozatot. Előrelátó csecsemő voltam, mindent összekupacoltam, és reggel 8-kor ott álltunk az önkormányzat ajtajában a paksamétánkkal.
Embernek nincs személyije, mert lejárt 2010-ben, azóta az útlevelét használja - mivel ez is alkalmas a bármire. 
Illetve a rendőr közúton a jogosítványnak is éppúgy örül.
Igen ám, de azt a helyszínen konstatáltuk, hogy az is lejárt pár hete...
Nos, odabent közölték, hogy háhhhhh csak személyi, vagy érvényes útlevél!!!
Nomost letolultunk az ocsmányirodába (egy emelettel lejjebb) és nulla sorbanállásal, kb. 3 perc alatt, csináltattunk egyet, DE azt 20 nap mire postázzák... 
Addig ezt meg nem tudjuk intézni.
Szóval a gyerek mikor kificcen (hacsak nem küldik valami csoda folytán előbb a személyit),  az én nevemre kerül, és majd utána apásítjuk...
És ha felmerülne a kérdés, miért most intéztük ezt, hát, a lelkünkre kötötték, hogy a papír, csak 30!!! napig érvényes!!! Ha elintézem, november 7-én, és megszülöm 10.-én akkor bukom a bulit.
És plusz vicces adalék:kikértem HATÓSÁGI BIZONYÍTVÁNYT ARRÓL, HOGY NEM VAGYOK HÁZAS! mert azt mondták hogy kell!!!

Ez a földszinten volt, az okmányos csajoknál. Felmentem az elsőre a jegyzőhöz - ő intézi! Erre közölte, az nem kell, mert gyorsan megnézi a gépben!

És akkor a szalagavató. Gyereket kicsinosítottuk, majd 4-kor elpályázott az iskolába (a kisebbik gyerekeim általános iskolájának tornacsarnokában zajlott, ahol max. 400 főt engednek be, és a jegyeket korlátozott számban adták, így nagyszülőknek és egyéb rokonoknak esélytelen volt a részvétel).
Remek, mert akkor van még 3/4 óránk totál puccba vágódni.
Sztoikus nyugalommal kezdtem volna öltözni, mikor is lányom berobbant a "nincs egy rongyom sem" című kiselőadásával a hálónkba (3 napja könyörögtem neki, hogy nézzük össze, mit fog felvenni).
Ekkor cseppet ideges lettem. Fortissimoban lenyomtam neki egy monológot, hogy ezt most akkor hogy is gondolta. 
Aztán kerestünk neki a ruháim között egy olyat, amiben hajlandó volt megjelenni a nagyérdemű előtt, majd a maradék 3,5 percben felöltöztem, és kifestődtem arcilag.
A szervezés kissé béna volt, a ceremónia meg vontatott. Mindhárom végzős osztály KERINGŐT táncolt!!!! Tehát, összesen volt a 3 három tánc, no nem bécsi, vagy angol, hanem összegyűjtötték az összes létező mostani 3/4-es zenét, amire keringeni lehet. Nothing else matters, Kiss from a rose, meg Then you look at me. Ezek végeztével felszólították a szülőket, hogy a székeket pakolják ki a szélekre, hogy a szülőkkel egyet keringőzzenek a csemeték. Ezt, mintegy negyed óra alatt sikeresen abszolváltuk. Aztán felcsendült a Kék Duna keringő. Gyerekem ekkor odavágtatott, és - Na gyere kindertojás! felkiáltással derékon ragadott. Miután ennek is vége lett, mindenki mehetett amerre látott, Isten hírével! 7 órakor kipaterolták az egész tömeget... Eddig bérelték a tornatermet, és nem tovább. Pedig épp gondolkoztam rajta, hogy elkapom Embert valami zenére, de nem volt valami zene! 
Viszont, ügyes voltam, mert nem bőgtem! 
Szerintetek mikor jön már a fészekrakás? Úgy kéne ablakot pucolnom, de eddig mindig kibúvó a dagadék bokám...
 
Borsolyka

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr435660243

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása