Múlt csütörtökön ünnepélyesen letettem a bizniszben a lantot! Hatalmas lelkesedéssel, és temérdek tervvel indultam neki már az első otthon töltött napoknak. Nos ebből az valósult meg, hogy elég jókat főztem. A többire annyi időm van még hátra... :)

Voltam orvosnál, vizsgálgatott, aztán furcsa arckifejezéssel tapogatta a hasam.

- Megfordult volna ismét a gyerek? Mit szórakozik velünk? Hát hogy fogok így szülni? (úgy tűnik, a császáros terveiről végképp letett) Tapogatta, tapogatta, aztán bekapcsolta az ezeréves kőkorszaki ultrahangot, ami a rendelőben van. És a fent, fejének a vélt helyén szerencsére mégis egy kis csontos segget talált. Gyerekem mégsem játszik kelj fel Jancsit.
Éjjel arra keltem, hogy egészen fent, a bordámon kívül van egy naagy dudor, és abban egy kis láb izeg-mozog. Egyszerre volt vicces, és elgondolkoztató, hogy mit keres ez ott fent? És hogy érzem ennyire, illetve hogy tud így kitüremkedni a méh falán keresztül?
Tuti, bent van ez a gyerek a helyén??? És még ott, eszembe jutott az az ausztrál nő, akinek méhen kívüli terhessége volt, csak nem vették észre, így a 38. héten egészségesen szülte, illetve császározták ki belőle a gyereket.

Néha röhögök magamon, hogy mik jutnak eszembe.

Kaptam papírt az apaságihoz is. Jó ez a kisváros, fészen lezsíroztam mindent a nőcivel, akihez ez tartozik, hogy milyen papírok kellenek, és hogy mikorra menjünk úgy oda, hogy ne kelljen egy percet sem várni..

A héten bébibumm volt. az összes terhelt ismerősöm megszült. Én maradtam magnak. Elméletileg a kiírt időpont pontosan egy hónap múlva lesz, de már a türelmetlenség kicsikét kezd elhatalmasodni rajtam. Bár, amióta nem ülök 8 órát egy széken a monitor előtt, sokat javult a közérzetem, és határozottan jobban viselem magam.
Találgatom, most vajh milyen lapot kapok a sorstól. Hosszú, belegebedős, falkaparós szülés lesz ( I <3 EDA, ) vagy gyorsban lerendezzük a dolgot, mint a lányommal. Én az utóbbira szavaznék, bár ott nem volt EDA, de két órára minek is?  Egye fenyő, két órát elhaldoklom magamban. Ember lelkes. Mikor beteg vagyok, hatalmas gonddal képes ápolgatni, gondolom, most sem lesz máshogy. Nekem meg szükségem lesz valakire, akinek némán eltörhetem a kezét. :-)

Anno, mikor a lányom született, apjával megbeszéltük, hogy bejön. Szülés előtt pár nappal befektettek a kórházba a császáros előzményem miatt.

Aztán, mikor pontban éjfélkor arra ébredtem, hogy pattan valami a hasamban, és megindul a magzatvíz, telefonáltam is neki.

Álmos hangon közölte, hogy már lefeküdt, és csúszósak az utak, nem indul neki éjjel. Az első, hatalmas rossz pontját akkor kapta.

És valahogy mindig bekerültem kórházba aprócseprő okok miatt szülés előtt, hát most megpróbálom ezt elkerülni. Otthonról akarok nekiindulni! 
Mikor húgom szülte a kettes számú fiát, akkor Újpestről kellett átverekednünk  magunkat az István kórházba. Természetesen húgomra pont csúcsforgalom kellős közepén jött rá a szülhetnék... Araszoltunk át a csúcsforgalom kellős közepén, ha megállt a sor, tesóm azért óbégatott, hogy menjünk már. Ha a sógor előzni kezdett, akkor meg sikított, hogy mindjárt összetörik az autót, és azonnal álljon meg!
Ezért úgy döntöttem, éjjel kezdek szülni. nincs apelláta!