2013.10.28. 10:35
Indul a visszaszámlálás - XX. rész
Éssss igennn! Eljött az a pillanat is, amikortól egyre sűrűbben fogom cibálni az orvosi rendelő kilincsét.Utána azért eljátszottam a gondolattal, mi lett volna, ha lelök a lépcsőn... Görögtem volna szépen lefelé, egyenes vonalú egyenletes mozgással, mint egy felfordult büdösbogár.
Szóval, az orvosom volt az ugye, aki az elején kijelentette, császár. Mostanra már ott tart, hogy szüljek csak, már szültem kettőt. A miómát már sehol nem látta senki. És a gyerkőc sem egy hatalmas méret! Minden ideális. Az az egyetlen hátránya ennek, hogy az időpont innentől kezdve a bármi lehet. Lőttek a Mikulásnak. Vagy nem. Ki tudja! Szokásjog szerint kb 3 napot szoktam a gyerekeimet túlhordani. És ennél jobban túlhordani nem is szeretném, mert így is küzdök a láthatatlan óriásokkal minden éjszaka, akik rám telepszenek, és elzsibbasztanak úgy, hogy mozdulni sem tudok, és az összes porcikám fáj. Erre éjjelente minimum 4x szoktam felébredni. És nagyon fel tudok háborodni, mert wc-re meg nem kell kijárkálnom!
Valamelyik hajnalban álmodtam. Általában színesben tolom az ilyet. Fagyit akartam enni, és kértem is egy málna/joghurtos meggy verziót, valakinek meg csokit /ezt nem értem, csokifagyi az alap, ha fagyizom/ de berakattam a hűtőbe, mert előtte még egy magasugró!!! versenyen indultam, és volt két ugrásom... Sajnos, az óra csörgött, így soha nem tudom meg, finom volt-e a fagylalt. Ráadásul, azóta meg folyamatos fagyi-ehetnékem van.
Ugye, mint megtudtuk, a hasam nem hatalmas- a centi szerint, viszont életben meg de, és a gyerekeim minden nap elképedve mérnek végig.
Kisebbik fiam a múltkor műsírósan felkiáltott: -Anyám! Hát mit műveltél magaddal! Nagyobbik meg közölte: Akkora vagy, mint egy dömper! -akit régen buldózernek hívtak... Na, hát szeretnek ezek!
A napot, mikor már nem dolgozom, tűkön ülve várják.
A kicsik azért, mert onnantól nem kell napközibe járniuk, a nagy padig a főtt kajára bazíroz. Eddig valami bolondériából kifolyólag nem volt hajlandó a sulimenzán enni /nem főznek egyébként rosszul!/ inkább magának pepecselt valami ehető, félig főtteket.
Valamelyik reggel is összedobott már egy kis gofrit reggelire a családnak, aztán arról kezdett fantáziálni, hogy beindítja a gofri bizniszt az iskolában. Majd ő jól sülti, és jól árulja az osztálytársainak.
De aztán az elhatározást nem követte tett. Győzött a lustaság!
Azt hiszem, ezt tőlem örökölhette... Már nagyon várom azt a fránya fészekrakót, mert igen csak sok teendőm lenne otthon, de valahogy mindig van rá kifogás, hogy miért is érnek ezek még rá.
Borsolyka
1 komment
Címkék: védőnő ultrahang császár magzatmozgás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr225602708
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
macskavati 2013.10.28. 13:50:37
A színesben álmodás állítólag a magas intelligenciaszint jele :D
Amióta ezt tudom, én is mindig elejtem ügyesen csomagolva, ha színeset álmodtam. Mint például most is :D
Amióta ezt tudom, én is mindig elejtem ügyesen csomagolva, ha színeset álmodtam. Mint például most is :D