levi.jpgMikor a múltkor beestem a nőgyógyászomhoz, ránézett az arcomra, és felvonta a szemöldökét.
A jobb pofaféltekémen egy májfolt éktelenkedik. Ez akkor nőtt oda, mikor a lányomat vártam, előtte hamvas bababőrű voltam. Szülés után  vártam szépen, türelmesen, hogy elmúlik... de nem múlt. Vettem mindenféle halványító kenceficéket, azonban a várt hatás elmaradt. Az idő aztán javított a helyzeten. Bár a barna pötyesz ott trónolt a képes felemen, már visszafogottan tette ezt.

Aztán most, hogy bekaptam a legyet, szinte az első tünetek közé lehetett sorolni, hogy a folt elkezdett picit nőni, és sötétedni. Én az ok okozati összefüggést fejben szépen lezongoráztam, nem törődtem túlzottan a pöttyel. Nyáron még sült is egy kicsit a képem, és valahogy furcsán pigmentálódtam: az újonnan keletkezett plusz rész sötétebb lett, a már meglévő pedig kicsit világosabb.
A nőgyógyászom viszont, aki  mindent túlreagál, túlaggódik, lecsapott a stigmámra. Hát, ezt azért mindenképpen nézessem meg, abból gond nincs!
Én meg szófogadó jókislány vagyok, és mihelyst visszaértem a munkahelyemre, rávetettem  magam a projektre.

Első körben a lakhelyem szerinti orvos-nevezetességre gugliztam rá. Ez egy igen furcsa bőrgyógyász volt, az ember úgy érzi, ha tiszteletét teszi nála, hogy a saját állapotához semmi köze... És 2 méternél közelebb pácienst nem enged magához.
No, tágra meredt szemmel konstatáltam, hogy márpediglen betegség miatt kicsiny városunkban a rendelés beláthatatlan ideig szünetel.
 
Ezek után -gondoltam- megnézek egy két fizetős rendelést. Igen csak elkerekedett a szemgolyóm az árak láttán. Egy szimpla vizit 12-15000 ft, de ez nem tartalmazza a rákszűrés árát, ami 25. No, fogtechnika ismételten előjött: ennyit egy csekkolásra NEM VAGYOK HAJLANDÓ  kicsengetni. És mertem nagyot álmodni, megnéztem a nyóckeres rendelőintézet honlapját. Régen előfordultam sokszor abban a rendelőben. Kellemes meglepetésként ért, hogy nem csak kerületi lakosokat fogadnak. Fel is hívtam őket, és 4 nap múlvára ott volt a kezemben az időpont.
Kicsit szkeptikus voltam, mert időpont ide vagy oda, nem túl működőképes a jelenség hazánkban. Aznap aztán 20 perccel korábban odaértem a rendelőbe, és mint kés a vajon! Azt hittem, másik bolygóra kerültem!
No, és a lényeg, a néni megtekintette orcámat a kukkolójával, és közölte, hogy hát, ez egy terhességi pigment folt. Kóros elváltozást nem lát rajta. Használjak rá halványító kencét. Mondom, -Okés, de MOST? Ne várjam meg vele a szülést legalább? Rám néz naaagy szemekkel: -Milyen szülést? Hát, mondom, ennek a gyereknek valahogy majd ki kéne jönnie belőlem... Na, akkor esett le neki, hogy mi a pálya. Addig valahogy elkerülte a figyelmét az orbitális bél, amit magam előtt cigölök. ÓÓÓÓ persze. Halványítsam majd szülés után!
 
Esedékes lett a 28. - 30. heti ultrahang. Sokat tipródtam, hogy mit tegyek. Engem annyira nem érdekel a 4D, de azért a gyerekből minimálisat szerettem volna látni. Ha az ingyenes, kórházi vizsgálatra megyek, akkor az lesz, mint a múltkor. Szonográfus villámpásztáz, ami neki elég, én viszont lemaradok a látványról, hiába fordítja felém a fránya monitort.
A fizetős vizsgálat viszont egy 10-es, de abban van minden. Ajcsika, DVD-ke, zene, illat, hárfák és harsonák. Köztes megoldás pedig NINCS. Nézegetem mindig a kuponos vackokat, amit neten, hírlevélként kapok, és mikor épp jelentkeztem volna be vizsgálatra, látom ám, hogy ismét van a G1-nek akciós vizsgálata. Ebben is van mindenféle, mi szem-szájnak ingere, de kicsikét mérsékeltebb áron. És míg a bőrgyógyásszal spúr vagyok, most összecsaptak fejem felett a hormonok. Ilyet KELL vennem. S az elhatározást tett követte.
A gyermek - már többször írtam -, ugyan csak aktív lélek. Sokszor gondolkozom azon, mikor alszik egyáltalán? Reggel, mikor kelek, ébren van. Este 11-ig nyomja a bulit odabent, és napközben is rúg és kapál és izeg és mozog folyamatosan.
Aznap sincs ez másképp. A buszon természetesen ugrabugrál.  Odaérek a rendelőbe.  Behívnak. Síkosítás, vizsgálófej, gyors átnézés, gyerek kezei az arca előtt - alszik, mint a tej!!! Na akkor alapos átnézés, közben időről időre tudomásul vesszük- alszik, kezei az arca előtt...
Mozgatás, jobbra balra fekszem, birizga, hullámoztatás, gyerek ALSZIK. Álmában megnézzük, amit lehet. A 6 cm-es talpát..., hogy tényleg fiú, kb. 1300 gramm, látom a szabadon álló (nem lenőtt) fülcimpáját, és azt is, ahogy éppen belepisil a magzatvízbe. BELÉM!!! :) És hogy buddha módon, fejjel felfelé ücsörög bennem.
A sok macerálás a bébit nem hatja meg, időközben - álmában - a lábát is az arca elé pakolja, majd a köldökzsinór is beúszik a képbe.
Gigászi küzdelmünket egyszer csak egy széles mosollyal jutalmazza.
A végén aztán, mikor már feladjuk éppen, megkegyelmez, és pár pillanatra megmutatja az arcát.
- Háááá, örvend a szonográfus. - Naaaa, kire hasonlít???
Nézem, nézem, - Szerintem a többi bébire...
Sem magam, sem az apját nem látom a nagy sárgaságban.
Visszatérve a cégemhez, feltöltöm a képeket, na akkor ott jön a csajoktól, hogy húúú, tiszta én vagyok. Anyám is sikongat interurbán, hogy a gyerek kiköpött nagyfiam, és hogy milyen gyönyörű. És tényleg! Szép! szép sárga! :D
Borsolyka
Utóirat:
Britttudósos felmérésem is sikerült gyarapítanom egy adattal!
A piaci kofák 100%-ának számára egyértelmű, hogy gyereket várok!
És mindegyik mindent el akar nekem adni! Illetve, nem is nekem! A babának!
Gyümölcsöt, zöldséget, tanyasi csirkét, cipőt, sapkát, kistakarót.

De én gonosz vagyok, mert nem veszek neki semmit.

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr25536158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása