Éssss kitört a fészekrakó ösztön!
Ja, neeeem. Nem rajtam!
A lányom őrült meg, a maga 10 évével. Vasárnap felruccantunk Pestre, mert az Ikejában szerettem volna néhány dolgot venni.
Előtte - de csak mert útba esett -,  benéztünk a H&M-be. Ott találtam leértékelve kismamanadrágot, és bár a hátralévő 2,5 hónapra ökörség lett volna beruházni egyre, de valami belső erő mégis kényszerített rá, hogy felpróbáljam.
Bevittem magammal egy 34-es és egy 36-os nadrágot. Hát, mit ne mondjak, mindkettő szűk volt. Ha lehet, a 36-os talán még szűkebb is...
Hatalmas sértődöttségemben vissza is pakoltam őket az állványra. Hát, csak nem veszek 38-ast!!! (ezt megértem! a szerk.)
Közben a leánykámat elküldtem, hogy nézelődjön magának. Mikor megtaláltam, éppen könyékig túrt a csecsemő ruhákban, és szedte elő az általa kiválasztott ruhácskákat, az öccsének...
De sajnos, kaptunk ugye egy vagon bébiruhát, így nem veszek meg egy x+n-edik darabot csak azért, mert fűű (na jó, párat azért majd de...)

Aztán átmentünk a kék kockába. Ott a plüssöknél ragadt le, és minden másodikat mutatta, hogy ezt a kistesónak. Sajnos én őrült plüss gyűjtő voltam, és a gyerekeimnek is vettem anno egy rakatta l- a sajátjaimon kívül; ezek mostanra mind a padláson hemperegnek bedobozolva. Több szőrizé oda be nem teszi a lábát!!
Gyerekem már kezdte a harcot feladni, amikor is a lakástextilekhez jutottunk.
Lelkesen járult elém a pokrócokkal, szőnyegekkel párnákkal, amiket veeegyünkmeeeeg. Nehezen értette csak meg, hogy a dednek egyelőre nem lesz külön babaszobája, velünk fogja tölteni azt a fél évet, amit még a házban lakunk.
Utána költözés, és majd ott alakítjuk ki a saját kuckót neki is.
Amit most vettünk, az két pici komód, a ruháinak.
És akkor a lányom meglátott mindenféle zöld dolgot. Zöld párnahuzatot, meg lepedőt, meg szőnyegecskét. És kisírta-magának.
Ahogy hazaértünk rohant fel a szobájába, és kezdett őrült módon lak-berendezni, meg szortírozni, meg nagy-takarítani (már megérte az a pár zöldség...).  Hirtelen felindulásában a falait is le akarta volna festeni, de erről azért sikerült lebeszélnem.
Pár óra megfeszített munka után mutatta a művét. Meg kell állapítanom, tehetséges!
Aztán a nyüzsgéstől kicsit elfáradtam, gondoltam, lefekszem. Bennemgyerek ilyenkor rákezd. (Egyébként, nem is tudom, mikor alszik, mert elég csak rágondolnom, és máris indul a fociedzés odabent.) Lányom is ott sertepertélt a szobában éppen, erre elkaptam, és kiskifliben odapakoltam magam elé. Anyaaaa!!! Ez a gyerek rugdalja a fenekem! És valóban! Ütemesen dübörgött abban az irányban.

Az ágyba megérkezett a matrac is. Hosszas tépelődés után nem a legpuhább verziót választottam, hanem eggyel keményebbet. Első éjjel emiatt nem igazán aludtam, úgy nyomott mindenhol. Kicsit szidtam magam, hogy miért variálok annyit... de második éjszakára vagy a matrac tört be, vagy én, mert onnantól jókat alszom. /no feltéve, ha hajnalban nem ébredek/ Ami külön jó, hogy ez egy 180-as matrac, eddig pedig 2*90-es volt az ágyban, így tetszés szerint bejárhatom az egészet éjjel.

Busszal szoktam tömegezni, de néha metróval megyek erre-arra. Ott valahogy több késztetés van az emberekben, hogy átadják a helyet. Viszont csak 2-3 megállót szoktam menni, ami jó esetben 2-3 perc, így nem nagyon ülök le mégsem.
Tegnap is felpattanok a járműre, mellettem a nő már áll is fel, hogy én üljek le. Mondom neki, köszönöm nem, mert mindjárt leszállok. Következő megállóban párocska felszáll, a fickó megáll mellettem, és megkérdezi, le akarok-e ülni, mert akkor bárkit szemrebbenés nélkül felrángat ezek közül a fáradt emberek közül. Őt is megnyugtattam, hogy már csak kb. egy percet álldogálok itt. Erre egy másik nő is pattan fel, hogy üljek már le, ne álljak a pocakkal.
Ami azért érdekes az esetek nagy többségében nők akarnak leültetni, lehet, hogy a pasik nem veszik észre a belemet? Átsiklanak ezen aprócska részlet felett? Pedig a cégben vagyok már mindenféle. Dinnyetolvaj, meg Matrioska baba, meg labdaszedő... Mindenesetre, van még egy bő hónapom ezt az elméletemet tesztelni, és akkor én is lehetek még britttudós!

Borsolyka

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.