Dühös vagyok. Csalódott. Végtelenül szomorú. Nem, ez megint nem lesz az a megszokott vicces poszt, semmi jó nincs.

Szóval bejelentkeztünk a Meddőségi Klinikára. Vittük az összes szaros leletem, ami mostanra kb. olyan 6 cm vastagságúra hízott. Időpont reggel 9. Mondjuk, hogy kihez-mihez jöttünk. Oké, üljünk le. Ülünk 2 órát, a Zuram agyvize megy felfelé. Rákérdezünk, hogy WTF? Minnyár, minnyár. Felveszik az adatainkat. Menjünk fel a dokihoz. Már ül ott 3 pár… kezdünk megint idegesek lenni, ekkor már fél tizenkettő van… Bekopogunk, az asszisztens mondja, hogy a doki elment a műtőbe, mert ilyenkor szokott műteni, szerinte 1-1,5 óra múlva jön. Itt egy kis szájkaraté következett, végül kértünk új időpontot. Igen, kapják be.

Második etap. Szintén érkezés 9-kor, valahogy most sikerült fél óra alatt bejutni. Öreg fószer alaposan kikérdez, megnézi a leleteimet, néhánynál dünnyög egyet. Kiír még néhány vizsgálatot, és elmondja, hogy Nemtúljófej doki (továbbiakban: NTF doki) lesz az emberünk. Oké.

Egy hét alatt sikerült a kiírt vizsgálatokat prezentálnom. Aztán vártunk 3 hetet, mert így kaptunk NTF doki magánrendelésére időpontot. A doki elsőre szimpi volt, mindamellett hogy nem jópofizott (15.000 Ft-os vizitdíjért ez a minimum sztem), megnézte a leleteimet, meg az újakat is. Majd közölte, hogy erőteljesen kimerülőben van a petefészkem, továbbá a 0,1-es AMH-val valszeg elég nehezen leszek stimulálható is, úgyhogy szerinte ne szórakozzunk az inszeminációval, nyomjuk a lombikot. Egy kissé pofán vágott az információ megmondom őszintén, mert bár nem hiszek az inszeminációban, de azért elsőre nem erre számítottam. Rögtön indítani akarta volna a dolgot, aztán osztottunk-szoroztunk, hogy a szabik miatt június kimarad, utána ha megjön csattogjak be és akkor élesbe mehet. Oké.

Július. Megjött. Bementem. Felírta a szurikat. Ja, ez külön megér egy misét, mert én képtelen vagyok magamnak beadni, így egy nagyon kedves barátnőm (Zugolvasó!!) nagyon kedves anyukája lezsírozta nekem hogy a közeli – igaz hogy gyerekkórház – egészségügyi intézmény éjszakás csapata segítségemre legyen. A nénik szó szerint tündériek voltak, én még ilyen önzetlen emberekkel nem találkoztam! Megeskettek, hogy mindenképpen tájékoztassam őket, hogy mi lett a vége a dolognak. Innen is köszönöm neki ismét! (mielőtt valaki szóvá tenné, hogy az imádott Uramat miért nem vettem be, elmondom, hogy ő elég súlyosan tűfóbiás, nem kívántam ennek kitenni). Szóval mentek a szurik, a hasam feszített, közben persze ultrahangon a NTF doki követte az eseményeket. Eleinte még volt remény a nagyszámú tüszőre, de leszívás előtt 4 nappal kiderült, hogy két esélyes van már csak. Sebaj, abból is lehet gyerek, nem adjuk fel, végigtoljuk. NTF doki mondta, hogy mivel csak kettő van, nem kell szerinte altatás, ez sima ügy. Oké, ő az orvos, nem vitatkozom… kellett volna….

Érkezés reggel, a Zuram balra, én jobbra. 4-en vagyunk a szobában; ez a nem altatós szoba. Király. Jön a nővérke beköti mindenkinek az infúziót, meg ad egy tonna pappert kitölteni, aláírni. Isten lássa lelkemet, de nem járultam hozzá, hogy orvostanhallgatók, medikusok, nővértanoncok pinavizitre jöjjenek a műtőbe, egyszerűen hagyjanak békén. Ennyi. Igen, tudom, bunkó vagyok és antiszociális de akkor sem.

Aztán a nővérke elmondja, hogy először a 4 altatós megy, utána jövünk mi. Zsír. Egyáltalán nem izgultam, valahogy inkább az esélytelenek legnagyobb nyugodtsága volt rajtam. A Zuram kísért a műtőajtóig, szerintem ő jobban izgult, mint én.

A műtőben két asszisztens elmagyarázott mindent… Na itt kezdett el először motoszkálni bennem, hogy talán mégsem volt olyan jó döntés nem aludni közben… aztán felfeküdtem arra a szörnyű asztalra. NTF doki be. Szó szerint belém vágta a hüvelyi ultrahangot, vakkantott kettőt, majd kiment. Itt kb. a sírás fojtogatott, hogy baszki nem vagyok egy rohadt húsdarab! Pár perc múlva vissza. Nekiállt telefonálni miközben adták rá a műtős cuccot (vajon ez mennyire higénikus??). És ez ment kb. 9 percen keresztül (pont ráláttam az órára). Közben én széttett lábakkal feküdtem a műtőasztalon. Majd nekiállt a leszívásnak. Szenvtelen hangon mondta, hogy mit fog csinálni, de amit csinált az olyan szinten mechanikus és megalázó volt számomra, hogy kevésen múlott hogy nem sírtam el magam, főleg azután, hogy bedugta ezt az izét amivel szívják le petesejteket… úgy el kezdett görcsölni a hasam, hogy azt hittem menten leszakadt. Leszívta az első, aztán mondja, hogy van még egy a másik oldalon, menjen érte. Hát mondom doktor úr ez jó kérdés, ha már itt fekszem, akkor sztem menni kéne, nem!?? (amúgy hogy lehet ekkora hülyeséget kérdezni!??) Azt is leszívta. Kis törlés, szerszám ki, és vége a dolognak. Feküdnöm kellet még pár percet, közben az embriológus kiabált a másik szobából, hogy mennyit talált meg. Megvolt mind a két pöti. Kivánszorogtam. A Zuram visszakísért az ágyhoz. Nővérke be: 1-től 10-es skálán mennyire fájt a beavatkozás? Nézek rá gyilkos tekintettel: 11-es. Röhög. Én nem. Köti be az antibiotikumot (allergiás vagyok a penicilinre, így mást kapok, mint a többiek). Mondja, hogy figyeljek, mert lehet ettől is allergiás reakcióm. Pár perc telik el, pirosodik a karom, viszket mint a fene, a Zuram rohan a nővérkéért, hogy valszeg allergiás reakcióm van az antibigyóra. Megnézi, szedi ki az infúziót egyből. Elrobog kálcium injekcióért. Fasza. Más antibigyót végül nem kötöttek be… (ez normális!??)

Feküdni kellett még vagy két órát, aztán lehetett öltözni, és menni a dokihoz a zárójelentésért.

NTF némileg megenyhülve, vagy talán látva azt, hogy jobb ha aznap nem kínoz többet a stílusával elmondta, hogy a két pötiből az egyik eldurrant a másik meg elég kicsike, nem tudja, hogy tudnak-e valamit kezdeni vele az embriológusok. Nos, ha azt mondom, hogy nem ugráltam örömömben, talán elég lájtosan fogalmazok… Szombaton reggel hívnak.

Szombat reggel valóban jött a telefon, hogy érlelték a kicsikét, a randi még aznap megtörténik. Vasárnap reggel hívnak.

Vasárnap reggel: a randi megvolt a pöti nem esett össze, de nem is kezdett osztódni. Ha hétfőn hívnak akkor mégis beindult, ha nem akkor új kör.

Új kör lett. Folyt. köv. szeptemberben.

Borstörő

ui: biztos sokaknak fontos infó, de van már az ivignek alternatívája a Speckódokinál! Úgy hívják smoflipid. Gyakorlatilag ha megvan az I.-es adatlap (vagy esetleg megvan az ivig-re az ogyi de nem ítélte meg a „szakértői” bizottság, akkor esetleg lehet ezzel számolni), akkor egy ogyi-engdélykéréssel el lehet intézni. DE! Mindenkinek türelem hozzá, mert a Speckódokira is hatott a nyári meleg, még több idő kell mire szakít egy kicsit a drága idejéből… Nekem már megvan az engedélyem a smoflipidre, és fogok is kapni 0.-at csak ahhoz legalább egy beültetésig el kéne jutni…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.