Borstörő 2013.07.11. 15:16

Karatekid IX.

július 5.
karatekid.JPGA 11. héten a belsőségeim intenzív ugrándozásba kezdtek. Igazából nehéz ilyenkor még különbséget tenni a gyerek mozgása, és bélszerkezetben fel-le futkározó légbuborékok (alias fing) között, de én egyszer csak úgy határoztam, márpedig TUTI a bébit érzem. Egy hétig aztán lelkesen bugyborékolt is a valami odabent. Majd megszűnt (aztán lehet, hogy csak a nyakló nélkül vedelt joghurt mellékhatása lett volna? ki tudja...).
A 13. héten volt ugye az orbitális vérzésem. Onnantól azért minden nap olyan gondolatokkal keltem, hogy vajon meg van-e még épen és egészségesen  bennem ez a gyerekecske. 
10 éve, mikor a lányommal voltam terhes, ő a 14. héten már elkezdett morzézni kifelé, de úgy, hogy az apja is érezte. Azt mondják az okosok, hogy a mellső falon lévő méhlepény szigetel, ekkor később érezni a mozgást, viszont ha a hátsón van, akkor sokkal hamarabb érezhető.
A lányomnál, és most is a hátsón van.
Szólongattam is bőszen a Négyeskét, hogy most már aztán húzzon bele, és ne hagyja szegény anyját ily kétségek közepette.
Aztán 15 hetesem a bugyborékolás megint rákezdte. De épp olyan volt, mint a 11. héten, úgyhogy ezt inkább már a töménytelen mennyiségben betermelt dinnyének tudtam be.
És egyszer csak a nagy bugyogás közepette, mintha valami kifelé is löködött volna. De még mindig nem voltam benne 100%-ig biztos, hogy most tényleg érzem is, vagy csak hallucinálok.

Egyik nap a 40 fokban fetrengtünk az ágyon kettesben a lányommal a besötétített szobában, és valami bárgyú filmet néztünk kora délután, mikor is határozottan éreztem, ez biza dörömböl kifelé. Megfogtam a hasam, és kézzel is éreztem, hogy bökdös. A lányom kezét is megragadtam, és odatettem a a HELYre. Arcán széles vigyor. Ő is érzi. 
Okés. Akkor nem csak beképzelem.
Innentől kezdve, a gyerek szorgalmasan bejelentkezik minden nap. Ha hanyatt fekszem, már rá is kezd. Apjának is próbáltam volna megmutatni, de ahogy a kezét a hasamra tettem, a gyerek azonmód abbafejezte a tevékenykedést. Aztán megtört a jég, ded úgy gondolta, előlép eddigi rejtőzködő életmódjából, és jól összerugdosta az Emberemet is. Aztán az összes tesókat is, aztán válogatás nélkül a rokonságot, akiknek megengedtem, hogy megtapizzák a hasam.
A kezdeti kis finomkodó mocorgások már a múlté. Mostanra inkább Hacsaturján Kardtáncára próbál bent egy koreográfiát. El is gondolkoztam azon, hogy egy 18 cm-es, 120 grammos ropiemberke hogy bír ekkora zűrzavart kelteni odabent.

Májusban gondolkoztunk, hogy hová is kéne menni nyaralni. Ember látott a neten egy nagyon olcsó BUSZOS utat Görögországba. Szaglásztuk egy darabig a lehetőséget, aztán valamiért nem lett belőle semmi. A nagy osztálya viszont megcélzott egy Bibionét- szintén busszal- amire voltak még szabad helyek, így be is fizettünk rá lelkesen összgyerekileg. 
Csütörtökön volt az indulás, a dokim csak kedden bólintott rá véglegesen, hogy mehetek - a vérzés miatt ami akkorra már teljesen, minden utózöngéjével együtt elmúlt. 
600 km ez Pesttől. Gondoltuk, ezt egy 6-7 óra alatt lenyomjuk. 
Hát, ahogy ezt Móricka elképzeli. A buszsofőr közölte, hogy ez 11 óra neki. Késő este indultunk. Én meg nem tudok ülve aludni! Nem akarnám a nagyérdeműt az utazás viszontagságaival szórakoztatni, valahogy odaértünk. Én olyan voltam, mint akin az úthenger ment át. Megfogadtuk, többet az életben sehová nem megyünk busszal, és nagyon örültünk neki, hogy a görögországi nyaralásból végül semmi nem lett. A nyaralás maga fantasztikusan jól sikerült, de végig ott volt bennünk, hogy haza is kell majd jönnünk. Hát, visszafelé sem volt jobb! :)
A fiam most volt tizenkettedikes, de mivel nyelvi előkészítős osztályról beszélünk, volt nekik egy "nulladik évük" is, és csak a következő tanévben, tizenharmadikban fognak érettségizni.
De emiatt az egész osztály betöltötte már a 18-at. Mivel június végén mentünk, ami már nem tanítási idő, az osztályfőnök mondta, hogy itt már ő nem fog karhatalmi szervként fellépni, és különben is, elmúltak már 18-ak. Ez a kijelentés lehet, hogy korai volt, illetve tán nem kellett volna elmondani nekik.
Első napon még mindenki hulla volt az utazástól. Utána viszont, a börtönükből szabadult sas lelkek úgy gondolták, buli van!!! A társaság zöme képes volt magát normális keretek közt tartani, viszont volt három lányka... állítólag alaposan bejáratott májuk van, tehát nem két vodka-juicétól álltak fejre.
Sikítozva rohangáltak hajnali kettőkor a hotelban, és dörömböltek az összes ajtón, mikor rájuk förmedtek, akkor kiszabadultak az utcára. Ott az egyik magáévá tett egy biciklit, amit menet közben el is hagyott. Majd levonultak a partra, és ott összegyűjtötték a  lent hagyott gumimatracokat (ott kint lehet hagyni éjszakára az ilyesmit, mert SENKI NEM SZOKTA ELLOPNI), felcigölték azokat a szállásra, és- mivel túl sok volt belőle, és sok helyet fogalt, szépen bicskával kilyukasztották  mindet. 
Ezt mikor megunták, mentek vissza sikítani, meg dörömbölni a folyosóra. Végül kihívták rájuk a csendőrséget.
Azoknak a karmaiból már az osztályfőnök mentette ki őket. 
Lehet, ez is kár volt, mert másnap annyi csapódott le a kis buksijukban, hogy mekkora buli volt.
Onnantól kezdve este 10-kor volt takarodó, és mindenki a saját szobájában lehetett csak, még az erkélyre sem ültettek ki beszélgetni.
És többé nem is volt gond senkivel.
Borsolyka
 

     

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr465396169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása