május 31.

Mivel vénülő menyecske vagyok, az orvosom nagyon rajta van az ügyön, hogy döfessem magam hasba.
Nekem viszont nem szimpatikus az eljárás. Úgy döntöttem, megcsináltatom a kombinált tesztet (ami egy vérvétel és egy nagyon alapos ultrahangos szűrés) és ennek alapján döntök majd az esetleges harakiriről.
Végignyálaztam az interneten azokat a helyeket, ahol ilyet csinálnak. Hatalmas a szórás az árak tekintetében, és az én beszűkült koponyámmal úgy gondolnám, ilyenkor csak a helyet fizettetik meg, mert nem hinném, hogy a laboros dupla árért tüzetesebben elemzi a leadott vért, vagy a szonográfus lelkiismeretesebben forgatja az uhu fejét a hasamon.
A biztonság kedvéért rápillantottam arra a lehetőségre is, amit abban a kórházban csinálnak, ahol szülni is szándékozom.
A vért történetesen PONT ugyanazok az Istenségek vizsgálják, akik fent a "Hegyen" is, szóval a különbség csak és kizárólag az ultrahangos személyében van. Mindezt viszont féláron!
Ezek után (és miután belenéztem a pénztárcámba) már foglaltam is az időpontot hőn szeretett kórházamban.
A vizsgálat előtt cseppet ideges voltam, a reggelit sem tudtam letuszkolni a torkomon, mert azért most szembesülök vele valójában, hogy az a kis babszerű valami rendesen nekiállt-e ténylegesen testrészeket növeszteni, illetve, hogy komolyabb genetikai gebasz látható-e rajta.
A vizsgálatra komplett csürhével érkeztem (azt mondták, vihetem őket!). Jött velem apjok, meg a két kicsi.
Ahogy a doki rányomta a fél tubus síkosítót a hasamra, megszállt valamiféle nagy nyugalom. És már néztük is a kis csontvázemberkét, amit hatalmas szteperobikot nyom éppen odabent. Az orvos mindezt olyan kenetteljes hangon kommentálta, mintha valami misét celebrálna éppen.
Megmérte a nyaki redőt (ez optimális esetben nem több, mint 2-2,5 mm, én ezt tudtam) ami 1,6 mm volt, majd örült, mert talált egy mééég jobb szöget, és ott is megmérte, és ott is 1,6 mm volt, majd megint örült, hogy most egy mééééég sokkal jobb szöget talált, és ott is mért 1,6 mm-t.
Én is örültem, mint majom a farkának, de láttam Ember arcán, hogy kezd elkomorulni, és rájöttem, neki ezek a számok semmit nem mondanak, viszont azon elkezdett aggódni,  hogy már harmadszorra böködi a doki a kurzorával azt a szerencsétlen nyakszirtet...
De nem volt rest kérdezni!

Néztünk még szívet is ahogy kéken meg pirosan mozgott körülötte a valami - orvos ennek is örült, meg orrcsontokat is néztünk. És minden  volt, és úgy tűnt, hogy pont a helyén!
Mondom a dokinak, ha már kukkolunk befelé, nem-e lehetne-e -e, hogy megnézzük a lába közét is? Mert voltak ismerőseim, akiknek 12-13 hetesen sikerült egész jól megtippelni a bébi nemét. Hát, benéztünk.
És biza, láttam én is azt, amit nézni kellett, bár azt mondják, ilyenkor még viszonylag hasonlóan festenek a fiúk, és a lányok, de esetünkben a kacsacsőr inkább a FIÚ irányába mutatott.
- Jajj, ne már! - szakadt ki a lányomból, én pedig lázasan azon kezdtem el gondolkozni, hogy akkor kinek fogom én hétvégén reggelente lepasszolni a gyermeket, ha a lányom így elhatárolódik a férfinemtől. :D

Búcsúzóul még megtekinthettük a gyermeket 4D-ben is, bár ott inkább gekkóra hasonlított inkább. Egy gekkóra, ami sárgaborsó főzelékben tapicskál.

Jöttünk kifelé a rendelőből, mikor Ember mutatja, anyós küldött egy sms-t neki, hogy merre van. Néz rám kérdőn, megmondja-e neki. Mondom NEHOGY! mert hétvégén készülünk hozzá, és azt terveztük (ugye, még nem tudja!),
hogy viszünk neki borítékot fényképpel az arcát meg felvesszük titokban, mikor kinyitja (ez lenne az első, és valószínűleg egyetlen unokája).
Ebben maradtunk.
Erre délután hív, hogy beszélt anyukájával, és ő konkrétan rákérdezett, hogy lesz-e unoka, mert jónéhány hete mikor még nem is teszteltem, csak panaszkodtam Apjoknak a leesni készülő melleimről, akkor megkérdezte anyóst, hogy mit szólna egy unokához.
És ő meg azóta várta, hogy egyszer csak betoppanunk, és bejelentjük a HÍRT.

Ennyit arról, hogy valakit majd jól meglepünk.

Borsolyka

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.