Van az az eset, amikor nem szeretem hozni a papírformát. Ez most ilyen. Állítólag az ikerterhességek felében előfordul a terhességi cukor, a másik felében meg nem. Én meg az előző heti laboreredmények alapján az első csoportba tartozom. Olyan szempontból nem vészes a dolog, hogy mindkét rossz értékem éppen csak a határérték felett van, de a határérték az határérték, nincs mit tenni. 

Először eléggé kiakadtam a dolgon, aztán azt mondtam magamnak, hogy  ennél nagyobb komplikáció ne legyen a következő 3 hónapban, és akkor rendben leszünk. Egy kis diétába még senki nem halt bele,  én meg valami nagyon-nagyon hasonlót csináltam hosszú hónapokon keresztül még tavaly ilyenkor, tehát tudom mire számíthatok.  A dokim persze hivatalból azonnal elzavart diabetes oktatásra, ahol majd jól megtanítanak mindenre amit szerintük tudnom kell, csak abban bízom hogy túl sok újat nem fognak mondani. Ugyan az óra még csak holnap lesz, én már múlt héten elkezdtem átállni a régi-új életmódomra, mert emlékeztem, hogy az első pár nap azért nem egy sétagalopp. Hiába, a cukorfüggőség kemény dolog, akkor is ha az ember úgy gondolja hogy odafigyelt arra mit eszik. A dolog pont úgy ment mint régen: pár nap falkaparás és folyamatos krumplikról, tésztákról ábrándozás, aztán már elég annyi amennyi elő van írva. Egy biztos: a szénhidrátok számolgatásával egy olyan kontrollmániásnak mint nekem nem lesz gondom. :)

A "tartsuk rendben a vércukromat" projekt másik eleme a heti legalább 2 úszás, ami egyébként az irreális éhségérzetek leküzdésében is sokat segít. Azért csak 2 úszás, mert mindezzel párhuzamosan elkezdődött végre a fizikoterápia is. A terapeuta csaj akihez járok nőkre, és főleg terhes nőkre szakosodott, így végre beszélhettem valakivel aki pontosan tudta mit is érzek. Végzett egy alapos állapotfelmérést, és megállapította amit már sejtettem, ez bizony közel sem normális mértékű fájdalom. Deréktól lefele és térdtől felfele majd' minden ízületem be volt dagadva, gyulladva, amitől minden mozdulatnál súrlódtak, amitől még jobban begyulladtak. Ugye milyen jól hangzik? És ehhez jött még a hátfájás, ami addigra már szinte huszadrangú volt ehhez képest. 

A csajszi rögtön az első alkalommal jól össze is hajtogatott, nyomogatott, amitől úgy elfáradtam mintha követ hordtam volna. Eredmény? Gombi jött értem, és mikor kifelé mentünk megkérdezte hova szaladok. Előtte meg már járni is alig tudtam. Egyszerűen  imádom. Kaptam egy listát azokról a dolgokról amiket inkább ne csináljak ha lehet (pl. porszívózás, felmosás, lépcsőn rohangálás, úgy egyáltalán rohangálás), egy másik listát pedig azokról a dolgokról amiket csinálnom kell, vagy legalábbis ajánlott ha jót akarok magamnak. Minden estére van egy kb. tíz perces gyakorlatsorom, amit végig kell csinálnom. Azaz igazság ennél bőven többet is megcsinálnék ha tudnám hogy segít. Márpedig segít. Nem mondom, hogy száz százalékos a dolog, de ezt nem is ígérte a terapeuta. Ahogy nőni fog a hasam, úgy kell majd változtatni a feladatokon, de ha így kordában lehet tartani a fájdalmat, akkor én akár cigánykereket is hányok.

Minden kezelés két részből áll, egy szárazföldi, és egy vízi rész. Az előbbi nagyon változatos, van benne masszázs, gyakorlatok, nyomogatás, hajtogatás. A medencében csak én vagyok egyedül, ott torna van, amit szintén nagyon élvezek. Olyan mintha egy magánedzőm lenne, akinek kedvemre produkálhatom magam :)Van ami fáj, van ami nem, de a végeredmény mindig ugyanaz: új emberként jövök ki a terápiáról. Csak azt sajnálom hogy nem kezdtem el korábban.

Sziebi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.