2012.11.30. 11:53
17. hét - Ez már az?
Megint eltelt egy hét úgy, hogy szinte észre sem vettem. Ha
nem figyelek oda, egyszer csak március lesz én meg majd csak kapkodhatom a fejemet hogy mi lett azzal a 4 hónappal ott középen. Pedig voltak történések a héten is, kezdem is mindjárt a legérdekesebbel: megint eltelt 4 hét, így volt egy randink a dokimmal.
Szokás szerint a nővérke megcsinálta a rutint: súly, vérnyomás, vizeletminta, van-e panaszom, mik azok. Ezúttal is minden rendben volt, a nővérke ujjongott is egy sort, ami persze aranyos, csak ettől kicsit úgy érzem magam, mint akitől igazából minden alkalommal rossz eredményeket várnak, és meglepődnek amikor kiderül hogy még mindig tankönyvi adatokat produkálok. Remélem így is marad még egy jó darabig.
A doki megint a kis hordozható ultrahanggal és egy diákkal jött. (A diákoknak mindig külön szám hogy ikreket láthatnak) Azonnal lecsapott a hasamra, és nekiálltunk kukkolni. Azt hiszem az egyetlen olyan dolog amit ilyenkor nem szeretne az ember lánya hallani az az, hogy "micsodaaa??". Majd' leestem a vizsgálóasztalról ijedtemben, annak ellenére, hogy láttam Baba 1-et kalimpálni. Kiderült, hogy valami el volt állítva a gépen, és így nem tudta rendesen megfigyelni a szívhangot. Nyomogatta össze-vissza a gombokat, de nem sikerült beállítania, amit szeretett volna, aztán hívott segítséget*, aki tudta, hogy pontosan mit kell hogyan megnyomni hogy meg tudja mérni a szívverés frekvenciáját. Cserébe hallgathattunk egy kis szívveréshangot is, most először. Csodálatos kis vonatzakatolás. :) Aztán elmagyarázta, hogy hogyan képezi le az ultrahang a képet, hol kell nézni a frekvenciát, szóval okosodtunk is egyben.
Amúgy nekem nagyon szimpatikus volt, hogy segítséget kért, ez sokkal biztatóbbnak tűnik mint egy olyan orvos aki annyira fenn hordja az orrát, hogy előbb vágná le a kezét mint hogy bevallja, valamit nem tud.
Utána már csak a kérdések jöttek, amiket szorgalmasan felírtam egy cetlire az utóbbi 4 hétben. Megint mindenre megkaptuk a kimerítő választ, úgyhogy ezúttal is elégedetten távoztunk. Legközelebb 4 hét múlva, pont karácsony előtt találkozunk. Lesz viszont addig még pár vérteszt, meg az a bizonyos nagy ultrahang a diagnosztikai központban, ahol kiderül, hogy mi van a mazsolák lába között, illetve az is hogy van-e lábuk, lehetőleg megfelelő számban a megfelelő helyen. Amúgy én minden ilyen orvosi vizit után - amikor nézhetem pár percig a piciket - napokig teljes sokkban mászkálok. Hiába a sok terhestünet, a növekvő has, még mindig új a látvány, hogy valakik bennem nőnek. Nem tudom meg fogom-e valaha szokni.
Apropó terhestünet. Lassan le fogok szokni arról, hogy elolvassam a neten mi fog velem, velünk történni a rákövetkező héten, mert szinte betűről betűre produkálok mindent, amit az okosok írnak. Persze ugyanakkor ez megnyugtató is, meg úgysem tudnám megállni, úgyhogy kár is ezen agyalnom. A lényeg hogy éhes vagyok. Folyamatosan ennék. Hiába minden okosság, amiket magamtól is tudok, a hormonok felülírnak mindent. Azt mondják egyek többször kevesebbet. Ez ok, könnyen megvalósítható, de így úgy érzem folyamatosan kajálok egész nap. Próbálom tartani magam ahhoz, hogy barnarizs, egyéb lassan felszívódó szénhidrátok, zöldségek. Ami gyönyörűen működött mielőtt terhes lettem, szépen kitartott az energia a következő étkezésig, most meg kb. 2 órával később ugyanúgy korog a gyomrom és kopog a szemem. A zöldségek közül, amiket tudok enni azok okésak, csak kb. mintha semmit nem ettem volna. Érzem, hogy eltömít, de attól még éhes maradok, és az lesz a vége hogy úgyis csinálok egy szendvicset és azt elégedetten betolom az arcomba, és akkor 2 órára megint kerek a világ. Mondtam a dokinak is, hogy ezt most, így hogy, de azon kívül, hogy elmondta azt amit már tudok, gyakorlatilag megvonta a vállát és azt mondta hogy ne éhezzek, ha éhes vagyok egyek, csak azért ne csokit chipsszel. A súlyom miatt egyelőre nem piszkál, nincs is nagyon mit piszkálódnia, állítólag 2.5-5 kg plusz normális ezidőtájt 1 babával, én plusz 3-nál járok (igaz, nagyobb kezdősúllyal vágtam neki mint egy átlag nő). Tényleg úgy érzem ,hogy fontosabbnak érzi azt, hogy kiegyensúlyozottan, egészségesen étkezzek, mint hogy a kalóriákat számolgassam.
Ezen kívül minden éjszaka olyan rémálmaim vannak, hogy sokszor felébredek hajnalban és nem tudok visszaaludni miattuk. Ennek persze a macskák nagyon örülnek mert ilyenkor kiülök hozzájuk a nappaliba és lehet jönni dögönyözésre, csak én érzem magam kifacsarva. Van ott minden, főleg menekülés, tornádó, zombik, kígyók, amit csak akartok. Általában amúgy a cicákat próbálom megmenteni valami szörnyűségtől és nem megy és ettől kiborulok és felébredek. Azt mondják ez is normális, hát mit ne mondjak, végtelenül örülök neki.
És a végére hagytam a legjobbat. Azt a kis nyomást mindig kb. ugyanazon a helyen a hasamban. Először úgy gondoltam csak nő a méhem, de mikor pénteken este csiklandozott is körülötte, elkezdtem gyanakodni. Ha odanyúlok, elmúlik. Van, aki pillangónak írja le az első babamozgásokat, van aki szerint pedig teljesen egyértelmű hogy mikor mozdul meg, nem lehet összetéveszteni semmivel. Nekem azért gyanús, mert azóta minden este 6 körül érzem ezeket, és néha a másik oldalon is csak kicsit lejjebb. Könnyen lehet amúgy, hogy csak odaképzelem, annyira szeretném már érezni őket hogy fizikai tüneteket produkálok. Ennek ellenére sikerült úgy felizgatnom magam ezen, hogy alig bírtam elaludni, mert mi van ha ez már az, én meg lemaradok róla? :)
Sziebi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
borsolyka 2012.11.30. 12:29:49
Azt mondják, akinek a többedik terhessége, az hamarabb érzi a mozgásokat, mert tudja milyen az, mikor finoman motoz odabent a bébi. /én inkább bélbugyborékolásként tudnám definiálni :D /
Aztán a 20. héttől érzik úgy, hogy megpróbálnák kirúgni a ház falát :) na, az már aztán összetéveszthetetlen :)
Kristálytisztán emlékszem...
hosszú, fekete ruha volt rajtam, megy egy lila csíkos felső :)
anyáméknál ültem a kanapén, olyan hátradőlős, jóllakott ovis pózban.
amikor is a hasam hirtelen odábbvándorolt öt centivel :)
nagyon, nagyon meglepő volt, én nem is gondoltam, hogy ekkorát mozognak ezek odabenn, azt hittem, csak éppenhogy kezeznek meg lábaznak majd :)
pity pang 2012.11.30. 15:04:10
Hu, az eves. En jo sokaig azt ereztem, hogy nem birok annyit betolni a szervezetembe, amennyi kene. Szo szerint egesz nap ettem. Egyszer ugy belegondoltam, es sose felejtem el, sokkot kaptam: reggel hetre mar tul voltam egy turo rudin, egy bananon, egy pudingon, egy szendvicsen es egy fott tojason. Aztan jobb lett, de a vegen, mielott szultem, akkor meg rosszabb lett, siman megettem a borsolevesre a juhturos sztrapacskat, majd arra a pizzaszeletet, vegul ra a citromos sutemenyt es a tiramisut. Hat, hizni nem hiztam, 61 kg-val mentem szulni. :D
O, regi szep idok.:))