2012.11.20. 15:58
16. hét - Az aggódás elkezdődik
Így utólag jövök rá, hogy azért a rosszulléteknek is volt egy előnye. Amíg a túlélésre játszottam, addig egyszerűen fel sem merült bennem, hogy aggódnom kéne. Teljesen biztos voltam benne hogy minden rendben van, akkor is ha ésszel tudtam hogy azért az első harmadban még kétesélyes a dolog, nem voltam hajlandó ezen rágni magam. Aztán most hogy kezd komolyra fordulni a dolog, meg energiám is van rá, elkezdtem félni, aggódni. Akkor is, ha tudom hogy nem kéne. Próbáljunk meg nem gondolni a rózsaszín elefántra. Na ugye.
A legeslegnagyobb félelmem a koraszülés. Mivel ketten vannak odabent, ez sajnos esélyes, és ugye az sem mindegy mennyivel korábban jönnek. Én erősen koncentrálok arra hogy április elejéig bent maradjanak, megteszek mindent amit az orvos mond, de jobb ötletem sajnos nincs. Amúgy maga a szülés mint olyan nem izgat, nem gondolom hogy az lenne a lényeg hogy hogyan születnek meg. Ha minden szuperjól megy és jól fekszenek, akkor jó, lehet menni a hagyományos úton, ha meg nem, hát akkor császár, lényeg hogy a végén legyen 2 egészséges gyerekünk és én is túléljem. Érdekes módon az egyáltalán nem izgat, hogy felvághatják a hasamat, viszont az epidurális érzéstelenítéstől rettegek. Úgy kell nekem, minek néztem meg videón. Mondjuk előtte is a hideg rázott az ötlettől, hogy a gerincemhez tűvel közelítenek, ez nem újdonság. azért gondolom valahogy túl fogom élni ha sor kerül rá.
Aztán ott van még annak a valószínűsége, hogy a doki ágyba dug hetekre. Persze most tudnám értékelni, ha napközben annyit alhatnék amennyi jól esik, és ha lenne időm befejezni azt a könyvet amit májusban elkezdtem, de azért ha a dolog kötelező, akkor már másképp hangzik. Erre igyekszem nem sokat gondolni, bár a főnököm szerint az, hogy egyáltalán gondolok rá, az maga a pesszimizmus. Szerintem meg csak a lehetőségek számba vétele. A másik ilyen a terhességi cukor. Igazából nem azért félek tőle, mert pár hónapra esetleg felmerül, hanem inkább attól félek, hogy utána is megmarad. De ez legalább megfelelő motiváció abban, hogy odafigyeljek arra mit eszem. Érdekes módon, a másik rizikófaktor, a magas vérnyomás nem izgat annyira, valószínűleg azért mert eddig mindig meglepően alacsony eredményeket produkáltam.
És itt nagyjából véget is ér nálam az aggódni valók sora, ami a terhességet és a szülést illeti. Van egy rakás olyan dolog, ami ezek mellett egyszerűen nem érdekes, huszadrangú.
- a gyerekek neme - ezen aztán végképp nem tudok most már változtatni. Természetesen van olyan kombináció aminek MOST jobban örülnék, de szerintem amint megtudjuk mi a helyzet, AZ lesz a tökéletes összeállítás amit kapunk. Akkor meg nem mindegy?
- egypetéjűek-e - ennél nagyobb gondom soha ne legyen. Úgysem tervezem teljesen egyformába öltöztetni őket, akkor sem ha olyanok mint 2 tojás.
- milyen horoszkóppal születnek - ennél még az is jobban izgat, hogy a szomszéd mikor állítja fel a karácsonyfáját
- hogy mit fogok én kezdeni KÉT gyerekkel EGYEDÜL - Most őszintén: lesz választásom? Nem. Majd megoldom ahogy tudom, megoldjuk ahogy tudjuk. Nem gondolom, hogy méznyalás lesz. Ki fogok borulni nem is egyszer, de én akartam, mi akartuk ezt a kalandot. Előre sopánkodni ezen teljesen felesleges.
Mint ahogy azon is, hogy leszek-e cukorbeteg, ágyban kell-e töltenem heteket, vagy hogy kapok-e tűt a gerincembe. Ahogy olvasom mások naplóját látom, hogy azért nem vagyok egyedül azzal, hogy valamin feltétlenül aggódni kell. Nekem ezek jutottak, másnak meg mások a félelmei. A legjobb az, hogy azért általában ezek nem fordulnak ilyen halmozottan elő, így kvázi felesleges ezen rágni magunkat. És mégis ezt csináljuk. Azt hiszem ez a pozícióval jár.
Sziebi
1 komment
Címkék: szülés ikrek aggodalom érzéstelenítés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
borsolyka 2012.11.21. 12:42:36
sógornőm császárt akart, de inkább altatásban. erről aztán lebeszélték.
anyám a császár ötletétől is sikítozott, körmeszakadtáig próbálta sóginőt lebeszélni a kaszabról.
mikor kiderült, hogy EDA lesz, onnantól kezdve még jobban jajjveszékelt, hogy a gerincéééét ne szúrassa, há csak ki tudja nyomni azt a gyereket, mert az jujjveszélyes.
na mondom, szép anya vagy te, nekem nagyfiamnál volt EDA mert fájt, és kértem, a középső meg császár volt ott azt adták otomatice. nincs róla rossz tapasztalatom.
aztán meg csak kiderült, anyámnak is befigyelt egy műtét, amit naháááát EDÁval csináltak :)
EDA kevésbé fáj, mint egy vérvétel, és nekem semmi gondom nem volt tőle.
sőt, a dokibácsim olyan ügyesen döfött és adagolt, hogy mire nyomni kellett, éreztem annyit, amennyi még nem fájt, de tudtam, hogy mit mivel hova hogyan :)