A gyerekágyas időszakról bevallom nem sokat gondolkodtam a szülés előtt. Lesz ahogy lesz, azt hittem nagyrészt csak arról szól, hogy összeszokjunk a babával. Ez lényegében így is van, de a saját bőrömön tapasztalva azért átéreztem, hogy nem csak erről van itt szó, hanem meghatározzák ezt az időszakot a kismama különböző testi nyavalyái is.

Mivel nekem hüvelyi szülésem volt, így hetekig csak nagy óvatosan tudtam mozogni, ha nem pihentem eleget estére már rendesen sajgott a gátsebem, és még az is nehezemre esett, hogy egyáltalán leüljek egy székre. Kellemetlen az is, hogy ilyenkor ürül az ember méhe, és hetekig betéttel lehet csak létezni éjjel nappal, ami ugye egyrészt nem túl higiénikus, másrészt baromi kényelmetlen.
Aztán ott vannak a mellek is. Mivel még nem tudják mennyi tej kell, így termelnek szorgosan, aminek következtében nekem majd szétdurrantak, és folyton ki kellett fejjek belőlük, hogy egyáltalán be tudjam adni a fiam szájába a mellbimbómat. Borogattam szoptatás előtt meleg, majd utána pedig hideg vizes törölközővel, és éjszaka óvatosan forogtam az ágyban, mert minden mozdulat fájt.
Mégis azt mondom, hogy minden nehézség ellenére visszasírom az első 3 hetet, amikor még semmi gondom nem volt a szoptatással. Mert sajnos a java csak eztán jött. Egyik délután egyszer csak váratlanul csomó keletkezett az egyik mellemben, ami rettenetesen fájdalmas volt, és nem enyhült sem meleg zuhanyozásra, sem masszírozásra. Pihentem, próbáltam aludni és vártam, hogy elmúljon. Szerencsére továbbállt a gyulladás, és azt hittem le is van tudva egy életre. De két nap múlva a másik mellemben jelentkezett a tejcsatorna elzáródás az összes kellemetlen következményével együtt és ez így ment napokig, hetekig. Hol az egyik, hol a másik mellemmel volt a gond, én pedig a netet bújtam, hogy mi a csuda lehet ez, és elkövettem az összes tanácsot, amit ilyen esetre felvonultatott a La Leche Liga és a szoptatási tanácsadó, aki még a kórházban adta meg a számát, és akit hívogattam naponta elkeseredetten.
De hiába áztattam magam órákig a meleg zuhany alatt, hiába szoptattam jó sűrűn és jó sokáig, és sokszor felülről lógatva a mellem a baba szájába, igazából nem használt semmi, csak az idő. Egyszer csak valahogy mindig kiürült a csomó, de nem tudtam konkrét eseményhez kötni a dolgot. Aztán a LLL honlapján találtam egy sztorit a tejkőről, hogy ezek a kis grízszerű képződmények, amelyek egyébként összesűrűsödött tejkristályok, eltömhetik a tejcsatornák kivezető nyílásait, és akkor bent reked a tej, a baba nem lakik jól, nekem pedig felduzzad a mellem az eltömődött területen. Alaposan megvizsgáltam a mellbimbómat, és sikerült is észrevennem egy ilyen kis grízszerű fehér pöttyöt, amit óvatosan lekaparva kicsordult egy kis tej a mellemből. Ekkor egyértelmű lett, hogy tejkővel állok szemben, annak valamennyi nyűgével.
Sajnos, ha nem tud ürülni a tej a mellemből, akkor másnapra kevesebb termelődik, mert az agyam nem tudhatja, hogy elzáródás miatt nem ürült, vagy azért mert a babának kevesebbre van szüksége. És akkor belekerültem egy ádáz körforgásba, hogy folyton csak azon aggódtam van-e elég tejem, mert Máté rendkívül hosszú ideig evett, ha nem tettem mellre sűrűn, akkor sírt, és követelte a cicit, amiből arra következtettem, hogy biztos kevés a tejem. Ma már tudom, hogy ez nem feltétlen volt így, hiszen az elején a babák még gyengécskék, nem tudnak egyszerre sok tejet kiszívni, így gyakrabban kéredzkednek mellre, és hosszasan esznek, és nem csak táplálékot, hanem megnyugtatást is keresnek a mellen. Volt, hogy egyszerre 2 órán át is szopizott a babám, de végül is ha épp nem volt eldugulva a mellem, nem bántam, vagy regényt olvastam, vagy sorozatot néztem a laptopon. A gond akkor volt, ha jött a dugulás. Akkor szoptatás előtt irány a zuhany alá, és áztattam a tejköveket, hogy felpuhuljon a bőröm, és könnyebben ki tudjam szedni steril tűvel. Ja, mert hogy ez a leghatékonyabb módja a kövek eltávolításának. Sajnos sokszor megsértettem a bőrömet is, úgy hogy a vérem kiserkent, és ez a legbosszantóbb, mert nem csak azért, mert fájdalmas, hanem mert a vértől nem látom, hol van a nyomorult kő. Elsajátítottam a kézi fejést, ami nagyon hasznos, hogy a kijárat felé terelgessem a köveimet. Aztán ahogy teltek a napok egyre ügyesebb lettem, már nem kellett a zuhany, csak gyorsan a csap alá tartottam a mellbimbómat, és erős fénynél néztem hol vannak a kövek. Túlzás egyébként kőnek nevezni, ha kiszedem, simán elmorzsolom, és sokszor olyan apró, hogy még fél milliméter sincs az átmérője. Ezért is nehéz észrevenni.
Sajnos a probléma a mai napig sem hárult el, viszont most már olyan profi módon tudom kezelni a helyzetet, hogy semmiféle fennakadást nem okoz a mindennapok során. Amint érzem, hogy kezd fájdalmas lenni a mellem egy helyen (mindig csak egy helyre koncentrálódik a dolog, hiszen jó esetben egyszerre csak egy tejcsatorna dugul el) már megyek is a fürdőbe, szedem elő a steril inzulinos tűt, és csekkolom a lámpa alatt a mellbimbómnak pontosan azt a részét, amelyik részen érzem a mellfájdalmat. Engedek rá egy kis vizet, kitisztítom a járatot, és fejni kezdek kézzel. Ha jól sikerült a járat megnyitása ilyenkor a fejés hatására spriccelni kezd a tej az eltömődött járatból, ha nem spriccel, akkor még bent van a kő, és próbálkozom tovább. Van hogy egyszerűen nem látom hol lehet az átkozott kő, ilyenkor tovább kell gyötörni a mellbimbómat, ezt utálom, mert akkor utólag annyira sajog, hogy nehéz tőle elaludni (általában estére hagyom a mellem átnézését) és Garmastanozni kell. Szerencsére ez már ritka, mert már nagyon rutinos vagyok.
Ha különösen makacs a dugulás, akkor sokat segít ez a bizonyos lógatva szoptatás. Ajánlják, hogy álljak négykézlábra és úgy lógassam a mellem a baba szájába. Na ezt nekem sehogy sem sikerült kiviteleznem, de tökéletesen bevált, hogy az ágy szélére, U alakban összehajtott szoptatós párnára fektetem a babát, majd leülök az ágy szélére mellé, és fölé hajolok. Így mindketten kényelmesen vagyunk, amíg ő a hosszú szopizással feláztatja a mellbimbómat, ami segít távozni a köveknek, és persze ilyenkor a gravitáció is nekünk dolgozik.
Örülök, hogy vártam ennek a cikknek a megírásával, mert most, hogy már uralom a problémánkat, tudok ilyen tárgyilagosan írni erről. Volt ugyanis rengeteg olyan pont, amikor nagyon elkeseredtem, és azt hittem feladom, abbahagyom a szoptatást. Örülök, hogy nem tettem, mert minden nehézség, így még egy ilyen látszólag megoldhatatlannak tűnő dolog is átvészelhető. Ha más nem akkor meg kell tanulni profin kezelni, hogy az ember együtt tudjon ezzel élni. Mert gyógyír erre állítólag nem létezik. Lehet, hogy egy napon magától elmúlik. Nekem semelyik homeopátiás csodaszer nem segített, sem a Lecitin szedése (ezt is sok helyen ajánlják visszatérő tejcsatorna elzáródásra). Igazából csak a tűk, a kézi fejés, és a szoptatás segít. Nem tudom az mennyiben járul hozzá a sikerhez, hogy ásványvíz helyett tisztított csapvizet iszom, minden esetre legalább a férjemnek nem kell hazacipelni a nehéz ásványvizes palackokat a boltból. :-)
Közben Máté is sokkal ügyesebb evő lett, most már gyorsan és hatékonyan szopik, és már én sem gondolom, hogy ne enne eleget. A biztonság kedvéért megkínálom mindkét mellből, mert ha egy mellben dugulás van kialakulóban, a tej már nem ürül rendesen, én viszont erről csak akkor értesülök, amikor már felgyűlt valamennyi és feszít, fáj. Ekkor pedig megyek, és cselekszem, majd a járat megnyitása után kifejem a felgyűlt tejet vagy ha szoptatás következik, akkor odakínálom a mellem a babámnak, aki boldogan megissza az extra adag anyatejet, nekem pedig azonnal elmúlik a fájdalom a mellemből.
Remélem, hogy a történetem eljut azokhoz, akik hasonló cipőben járnak, és valamiért küzdelmes számukra a szoptatás. Úgy gondolom egyrészt idővel a szervezetünk alkalmazkodik a megváltozott helyzethez, beleértve a mellbimbót is, másrészt el lehet sajátítani egy hatékony módszert bármilyen probléma kezelésére, harmadrészt pedig a baba is ügyesedik, erősödik, és habár kezdetben órákig csak nyammog a mellen, később hamar megtelik a bendője, és nem fog úgy tűnni, hogy az egész napunk csak a szoptatásból áll.
Minta

A bejegyzés trackback címe:

http://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr194467856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

borsolyka 2012.04.23. 09:36:21

hű, ezt nagyon jó, hogy megírtad, mert sehol nincsen róla normális információ! :)

modoc 2012.04.23. 10:35:16

Az még kimaradt, hogy jóóól megemeltem a folyadékbevitelt, hogy ne tudjanak összesűrűsödni a tejkristályok, ez valamennyire be is jött, most már kevesebb gond van a cicikkel, de azért megelőzésképpen minden áldott este ha van dugulás ha nem, akkor is átnézem és a tejcsatorna kivezetéseket és úgy ahogy kitisztítom steril tűvel mindet. Szóval ami fontos/hasznos: szoptatás, mert a gyerkőc így fellazítja/a kijárat felé mozdítja a köveket, majd utána tű, és kézi fejés, mert ez egyrészt szintén a kijárat felé terel, másrészt elállítja az esetleges vérzést. :-( Na meg így csekkolom, hogy kidugult-e, mert ha ilyenkor spriccelni kezd a tej fejéskor, pedig most szoptattam, akkor bingó, sikerült a kidugítás, mehet vissza a ded mellre. :-)

macskavati 2012.04.23. 10:38:13

Atyaisten, Minta, le a kalappal a kitartásod és a lélekjelenléted előtt!!!!!

(vörös is lett a fejem, mikor pár napja valaki azt írta, hogy a szoptatás a világ legegyszerűbb dolga)

És én még azt hittem, hogy eleget tudok a témáról. Erről a tejkőről még soha nem hallottam. Mi lehet az oka? A tej összetétele? Kalcium? És lehet valahogy tenni ellene? Pl sok folyadék, vagy zsírosabb ételek (lehet, hogy marhaság, most csak találgatok)?

modoc 2012.04.23. 11:21:12

@macskavati: A sok folyadék mindenképpen hasznos. És a kajálást sem árt megreformálni, pl. nem szabad telített zsírsavakat enni szal semmit ami finom... Én azért eszem rendesen, bár a folyadékot megnöveltem, de amúgy is szomjas vagyok szal nem gond... Amúgy én sem hallottam soha életemben erről, csak az lett gyanús hogy itt nem tejpangásról van szó, mert amikor kikerül a kő a bejáratból akkor hopsz kicsurog a tej a csomóból...A tejpangásnál meg sztem sokat kell vele küzdeni, masszírozni, stb még ki tudod tisztítani a felgyűlt tejet, és így csomómentessé tenni a mellet. Én lehet perverz vagyok de inkább ez, mert akkor kiszedem a követ és megoldódott a probléma, nem kell órákig masszírozni. Ezt ugyan masszírozhatnám, ha el van tömődve a kijárat akkor semmit nem használ. Egyébként ez ilyen alkati/genetikai kérdés, ha kihúztad, megnyerted kategória... De mivel nekem az első 3 hétben semmi bajom nem volt, azt mondják ahogy jött úgy el is tűnhet.

borsolyka 2012.04.23. 13:58:26

a szép az egészben, hogy szakirodalma sincs igazán a problémának. Kajtattuk a netet, hátha találunk valami hasznosat, de nem volt semmi...

macskavati 2012.04.23. 19:32:14

És most írja pont valaki a BA-n, hogy neki is tejköve van. De furi...

timber13 2012.07.13. 21:11:13

Köszönöm ezt a bejegyzést, nagyon hasznos! Én pont ma szedtem ki egy tejkövet, akkora volt mint egy nagyobb homokszem, és kemény volt, nem lehetett szétnyomni. Időről időre nekem is eldugul egy-egy csatorna, de nekem a masszirozás + fejés oldja meg. Ez volt az első tejkő, remélhetőleg több nem követi majd...

pandi07 2013.04.29. 11:02:50

Helló, én is érintett vagyok a témában. Bár a nehezén már túljutottam azt hiszem. Volt idő, amikor tiszta depis voltam ettől, átestem mindazon, amit írsz. Nekem öt hónapos a babám, kb, másfél hónapja szoptattam, amikor kezdődött. Most már van, hogy csak egyszer van egy héten, aminek nagyon örülök. Persze hozzátartozik, hogy én teljes tejmentes diétán vagyok, még a tejport tartalmazó dolgokat is kiiktattam. Ha valami becsúszik, rögtn megérzem. Neked már megszűnt teljesen. vagy ne is reménykedjek?

Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2013.05.01. 21:16:41

@pandi07: Láttam, hogy írtál, továbbítottam Mintának a cikk írójának!

macsu 2013.05.24. 20:45:21

@pandi07:
most 14 hónapos a babám és az első hónaptól fogva pont evvel küzdök..sajnos eleinte 2 naponta aztán hetente lettem tejköves..már én is kezdtem profi lenni a kezelésben :) :(épp most is evvel kínlódom, de most vhogy elfogyott a reményem..semmi módon nem jön ki a kő már lassan 2 napja csak dagad a mellem és kb lebénultam fél oldalra..
tényleg tanácstalan az orvostudomány..és nem sűrűn találtam olyan embert aki hallott a tejkőről..egyedül a kinyomása segít,a többi ajánlás nekem nem..de mosz az sem :(